A kötött kelme gyártása
A kötés során a fonalakat szemekké hajlítják és a szemek egymáshoz kapcsolásával jön létre a kötött kelme. A szemképzés alapvető feltétele a tű és a fonal közötti viszonylagos elmozdulás. Ez megvalósulhat mind a tű, mind a fonal elmozdulása során. A két módszer között elvi eltérés nincs. A kötött kelméket előállító gépek többségénél a tűk és a fonal közötti viszonylagos elmozdulást a tűk mozgatásával oldják meg. Szemképzés létrejöttéhez az is szükséges, hogy a szemképzés alatt a kelmére húzóerő hasson, mert csak így biztosítható a tű és a fonal közötti viszonylagos elmozdulás.
Vetülékrendszerű kötött kelme
A vetülékrendszerű kelmeképzés során a fonal haladási iránya merőleges a kelme gyarapodási irányára. Készítéséhez egyetlen fonal is elegendő. A vetülékrendszerű szemképzés jellegzetessége, hogy a fonal adagolása és hullámosítása fokozatosan jön létre az egymás melletti tűkön. A szemek kialakítása vagy egymás után történik meg az egymás melletti tűkön, vagy egyszerre. Az első eset a vetülékrendszerű kötés, a második pedig a vetülékrendszerű hurkolás. A vetülékrendszerű eljárással dolgozó gépek a síkkötő-, a körkötő- és a síkhurkológép.
Láncszerű kötött kelme
A láncrendszerű kelmeképzés során a fonalvezetés iránya közelítőleg párhuzamos a kelmegyarapodás irányával. A láncrendszerű kelme készítéséhez legalább annyi fonal szükséges, ahány szem van a kelme szélessége mentén. A láncrendszerű kelmeképzésnél csak a hurkolás alakult ki, tehát a tűk mozgatása minden láncrendszerű gépen csoportos. A fonalfektetés minden tűre egyszerre történik meg és a szemek is azonos időben alakulnak ki. Ez csak úgy valósítható meg, ha minden tűhöz külön-külön fonalat vezetünk. A kelmeképzéshez azonban az is szükséges, hogy a fonalat ne mindig ugyanarra a tűre fektessük. Az egyes tűkön képzett szemoszlopok oldalirányú összekapcsolása úgy valósul meg, hogy a fonalak váltakozva, különböző tűkön képeznek szemet.