Tananyag választó:
A kötőgépek felépítése
Jegyzet szerkesztése:
Körkötőgép anyagmozgatása
Eszköztár:

Kelmehúzás (körkötőgép)

Az elkészült kelme szemképzés helyéről történő eltávolítását, elhúzását és feltekercselését biztosítani kell a körkötőgépeken. A kelmehúzó és feltekercselő berendezések hajtása történhet a gép főtengelyéről, áttételeken keresztül, vagy saját, a kelmehúzóhoz tartozó motorral.
Elvárás a kelmehúzó rendszerrel szemben, hogy a lehúzóerő igazodjon a kötésmódhoz és a feldolgozott fonal tulajdonságaihoz, a kelmecső teljes szélességében legyen egyenletes a húzóerő, a termelt és az elhúzott kelmemennyiség legyen összhangban, kíméletesen kezelje a kelmét.

Kelmetárolás (körkötőgép)

A tűágyak körül találhatók a tűk mozgatását végző lakategységek. A fonalvezetőket a lakategységekre rögzítik. A kötés során a tűágy egyirányú forgó mozgást végez, a lakategységek pedig álló helyzetűek. (Régebben fordított megoldást is alkalmaztak, tehát a lakategységek forogtak, a tűágy pedig állt. Ez a megoldás sok hátránya miatt nem terjedt el.)
Az elkészült kelme tárolását a kelmehúzó berendezés segítségével dobon valósítják meg.

Fonaladagolás, fonalvezetés (körkötőgép)

A gép felső részén találjuk a fonaladagoló berendezéseket. A csévéket a gép körül elhelyezett állványokra tűzik fel. Megkülönböztetünk aktív és passzív adagolást. Aktív adagolás esetén a fonal lehúzását a csévéről az adagoló végzi. Passzív adagolás esetén a fonal továbbítása a tűk húzóhatása által jön létre. A fonalfékek jellemzője, hogy a szemképzéshez szükséges, megfelelő fonalerőt biztosítják. Kialakítás szerint lehet tárcsás vagy súrlódásos fonalfék.