Tananyag választó:
Magszálak és a háncsrostok
Jegyzet szerkesztése:
Egyéb növényi szálasanyagok
Eszköztár:

A kókusz

A textilipar csak egy gyümölcsrostot vagy termésrostot használ fel, a kókuszpálma gyümölcsét – a kókuszdiót – borító durva rostot. A kókuszrostot tengervizes áztatás után feltáró gép segítségével választják le a kókuszdióról. Leválasztás után szárítják, gerebenezik, majd bálázzák. A kókuszrostból kefesörtét, zsinórokat és szőnyegfonalakat készítenek. A kókuszszőnyegek nagy tartósságukkal és rugalmasságukkal tűnnek ki. A kókuszrostok a rothadásnak jól ellenállnak, ezért hajóépítésben tömítésként, valamint kábelek burkolására használják.

Juta

A juta 2-4 m magas, egynyári növény. Fő termőhelye India és Pakisztán; a folyók áradásos síkságain termesztik. Feltárása folyó- vagy állóvizes áztatással történik. Áztatás után a feldolgozást végző munkások fabaltával ütögetik a kórókat egészen a rostok leválásáig. A rostszalagokat ezután hántják, válogatják ás bálázzák. A juta elemi sejtjei sokszög keresztmetszetűek, éles sarkokkal. Jellemzőjük még a változó nagyságú – helyenként összeszűkölő – bélüreg. A sejtek hossza 0,8 - 4,1 mm, átmérője 12 - 28 μm között változik. Szilárdsága és nyúlása a többi rosthoz viszonyítva kicsi. Vegyszerek, napfény, víz hatására könnyen károsodik, ezért csak kisebb értékű gyártmányokhoz alkalmas. A juta az egyik legnagyobb mennyiségben termelt, olcsó szálasanyag. Fő felhasználási területe zsákok és csomagolóvásznak előállítása; a juta a „világ zsákja”. A pamut, gyapjú, kávé, gabona, tea, rizs, cukor, só, cement, műtrágya jutazsákban kerül forgalomba. Újabban papírzsákkal és polipropilén zsákkal is pótolják, de ez a fogyasztás mennyiségét nem csökkentette, mert új felhasználási területe (pl. a műtrágya-csomagolás) a szükséglet megnövelte. Kisebb mennyiségben durva szövetek készítésére, sőt Indiában ruhaanyagok előállítására is felhasználják. Felhasználják továbbá csőszigetelésre, kábelburkolásra, kátránylemezek előállítására, valamint gyengébb minőségű zsinórok gyártására.

A juta
A juta

Ramié (kínai fű)

A rami a csalánfélék családjába tartozik. 1-1,8 m magas növény. Két fajtája ismeretes, a zöld vagy indiai rami és a fehér vagy kínai rami. Előbbi csak a trópusi és a szubtrópusi éghajlat alatt termeszthető, utóbbi a mérsékelt égöv alatt is megterem. Főleg Kelet- és Dél Ázsiában termesztik; legnagyobb termelője Kína. A rami elsődleges megmunkálása hántolással (dekortikálással) kezdődik, melynek során kézzel vagy géppel leválasztják a levágott növény száráról a háncsréteget, majd a szennyeződések egy részét távolítják el a rostokról. A lehántolt rostszalagok nagy mennyiségű gumiszerű ragasztóanyagot tartalmaznak, ennek eltávolítása a feltárási művelet (degumírozás) feladata. A feltárás többnyire vegyi úton történik. A hántolás feltárás sok munkát igénylő, költséges művelet, ami a rami feldolgozását igen megdrágítja. A rami elemi sejtjei laposak és hosszirányban erősen csíkosak. A sejtek átmérője 15-120 μ, hossza 50-250 mm között változik. Szilárdsága nagy, 550-600 mN/tex (szakítóhossza 55-60 km). Nyúlása 2-3%. Értékes tulajdonsága a rothadással szembeni ellenállás. Egyéb tulajdonságai a pamut tulajdonságaihoz közel állók. A rami szálak - a pamuthoz hasonlóan - mercerezhetők. A ramiból vásznakat, fehérneműanyagot, bútorszövetet, függönyt, szőnyeget készítenek. Nagy szilárdsága és kis nyúlása alkalmassá teszi különleges műszaki szövetek készítésére is. Felhasználják továbbá vitorlavásznak, szűrőszövetek, halászhálók, hevederek, műszaki varrócérnák, zsinegek és kötelek készítésére. A trópusokon elsősorban rothadással szembeni ellenállása jelent használati előnyt.

Manila-kender

A szerkezeti rostok nagy részét kötelek és zsinegek gyártására használják. Jelentősebb képviselői a manilakender, a szizál és a mauriciusz-kender. A malinakendert főleg kötélgyártásra és műanyagok töltőanyagául használják. A manilakenderből készült kötél 20%-kal erősebb, mint a kenderkötél.