A divatpropaganda a legszélesebb horizontú piacbefolyásolás.
A divatpropaganda a divatkoordinációs munka harmadik lépcsője s mint ilyen, a vállalatok egységes fellépését elősegítő törekvés. A divatpropaganda célja, hogy az új szükséglet jelentkezésénél az váljon elfogadottá, amelyekhez a kielégítés feltételei a legjobban adottak. Másképpen fogalmazva azt keressék a fogyasztók, amit a termelők el akarnak adni.
A divatpropagandával a legfőbb cél az, hogy az innovációs (első) fogyasztóktól a késői adaptálókig (átvevőkig) ki kell tartani egy-egy irányzatnak, hogy valamennyi fogyasztói lépcsőben a termelők a lehetséges árbevételt megszerezhessék a maguk számára.
A reklámozás során meg kell határozni, hogy milyen stílus a leginkább sikerre vezető: ki kell jelölni az egy-egy divatirányhoz rendelhető főbb érvcsoportot (pl. - nőies irányzat, dinamizmus, fiatalság – sportos irányzat, racionalitás - klasszikus irányzat), illetve ismerni kell a gyártó és forgalmazó szervezetek „váltási készségét".
A propaganda és reklám közötti különbség:
A propaganda termékeket vagy termékcsoportokat akar megismertetni, anélkül, hogy a konkrét gyártókat megnevezné. Lehet a propaganda tárgya fogyasztói szokás vagy éppen erről való lebeszélés (például cigaretta, vagy egészségügyi propaganda).
A reklám tárgya viszont mindig konkrét termék, melynek neve és/vagy gyártója van.
A divat megismertetése és elterjesztése általában véve propaganda, ha ennek megjelenítésére szolgáló terméket hirdetünk, már reklámról van szó
Szín-, alapanyag-, fazon- és formatrend
A szakemberek először a színt határozzák meg nemzetközi szinten. A legrégebben működő és legismertebb nemzetközi színbizottság az INTERCOLOR, amely Párizsban ülésezik évente kétszer (júniusban és decemberben). Ezeken az üléseken határozzák meg, hogy mely színek lesznek divatosak a férfi s mely színek a női divatban.
A bőr- és cipőipar számára a színeket a MODEUROP határozza meg.
Működnek színbizottságok egyes szakvásárok mellett is, mint például az INTERSTOFF.
A nemzetközi színbizottság döntése után elkészül tehát az egyes tagországok nemzeti színtrendje, amelyet a szakemberek trendelőadásokon ismertetnek a termelési folyamat elején álló alapanyaggyártókkal a szezon előtt két évvel.
A szín kialakítását követően - a trendet közvetítő - tervezők, stílusirodák és divatintézetek elkészítik az alapanyagtrendeket, és ismertetik azokat az alapanyaggyártókkal. Ezeket a trendinformációkat figyelembe véve készítik el a gyártók mintakollekcióikat s készülnek fel a nagy üzletkötésekre, a bemutatkozási lehetőséget kínáló szakvásárokra.
A szál- és fonalgyártókat tartják részben a divat irányítóinak, mert ezek közül a legnagyobbak saját trendet adnak ki.
A szakemberek az úgynevezett formatrendeket a ruhagyártók tervezői számára állítják össze . A gyári tervezők ugyanis csak az új sziluettek ismeretében tudják a megfelelő alapanyagot kiválasztani a méteráru szakvásárokon és elkészíteni az aktuális divatjegyeket magukon viselő, mégis az eltérő részletek miatt egyéni kollekcióikat.
Klasszikus esetben a kínálatot készítő tervező a formatrend alapján dolgozik, munkáját könnyíti a trendirányzatok ismerete. A formatrend később a szakemberek felkészülését segíti, a kereskedőt tájékoztatja, hogy valóban a divatos formát keresse, kínálja.
A trendcsoportok egyrészt segítik a gyártókat az áru elkészítésében, tájékoztatást adnak a kereskedőnek, hogy mit kell vásárolnia, ha a divat iránt fogékonyabb vevőréteget szolgál ki.
Ha a tömegkommunikáció is hatékony, akkor a fogyasztó is ezeket a termékeket keresi az üzletekben.
A divattrendek információs rendszere alapján készült és összeállított termékek biztosítják, hogy az üzletekben színben és stílusban összehangolt termékeket lehessen kínálni. Mindez elősegíti az ún. „tetőtől-talpig" harmóniáját az öltözködésben vagy egy lakásbelső összhangjának megteremtésében. Az összhang megteremtésére utaló befolyásolást a gyártók azért találták ki, hogy ezzel újabb és újabb vásárlásra késztessék a fogyasztót.
Stílus
Ha divatról beszélünk, gyakran használjuk a stílus szót. Néha azt halljuk, hogy a divat és stílus szót úgy használják, mint szinonim (felcserélhető) fogalmakat. A két szót eltérő jelentése miatt nem szabad összekeverni.
A stílus az a sajátos jellegzetesség vagy vonás, amely egy tárgyat megkülönböztet egy másiktól. A ruházatban a stílus a tervezést, a sziluett vagy a vonal jellegzetességét jelenti. A szoknyákat sokféle stílusban tervezik: „A" vonalúra, cső formájúra, trapéz alakúra, romantikus, sportos, klasszikus formára stb. A stílus mindig ugyanaz marad, míg a divat változik. A stílus addig van divatban, amíg a vásárlóknak jelentős száma veszi meg és használja. Pl. a blézerkabát megkülönböztető szabása vagy stílusa mindig ugyanaz marad, de nem mindig lesz divatban.
Egy-egy szezon irányzatában egyszerre többféle stílus van jelen, ez biztosítja a tervező mozgásterét, a gyártó lehetőségeit a termékek kialakításánál és az egyén szabadságát a választásnál, vásárlásnál.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
