Metszeti ábrázolás szükségessége
Ha üreges tárgy belső tagoltságát a vetületi ábrázolás szabályai szerint nem tudjuk egyértelműen ábrázolni, lehetőség van metszetekkel történő bemutatásra. A nézetekkel ábrázolt műszaki rajzon a tárgyak belső tagoltságát, alakrészleteit, a furatokat, üregeket, a belső bemélyedéseket és formarészleteket vékony szaggatott vonalakkal ábrázolhatjuk. A bonyolultabb alkatrészek rajzain azonban a sokféle egymást keresztező szaggatott vonal megnehezíti a tárgy alakjának felismerését. Szükség van olyan ábrázolási módra is, amely nemcsak a tárgy külső alakját, nézeteit szemlélteti, hanem annak belső részeit is megmutatja. Ilyen ábrázolási mód a metszet és a szelvény.
A metszősík alkalmazása
A metszetek típusai és csoportosításuk azért fontos, mert így tudjuk majd kiválasztani a nem látható részlet bemutatására leginkább alkalmas megoldást. A műszaki rajzokon a külső részek által takart belső részleteket, furatokat, bemélyedéseket a metszeti ábrázolás teszi lehetővé. ill. a méretmegadás sok esetben csak így lehetséges.
A metszetek készítésének lépései:
A metszetben ábrázolandó tárgyat ábrázoljuk két vetületben.
Megválasztjuk a tárgyat metsző, általunk elképzelt sík helyzetét (a kiválasztott metszősík általában merőleges vagy párhuzamos valamelyik képsíkra).
A metszősík és a szemünk közé eső tárgyrészletet képzeletben eltávolítjuk.
A tárgynak a metszősík és a képsík között megmaradó részletét merőlegesen-párhuzamosan a képsíkra vetítjük.
Azokat a képzeletben elmetszett anyagrészeket, amelyeken az általunk felvett metszősík keresztülment, általános anyagjelöléssel, vonalkázással látjuk el.
Metszősík jelölése
A metszősíkot vékony pontvonallal jelöljük, a végződéseknél és az irányváltásoknál vastag vonalat használunk. A nézési irányt nyíl mutatja, a metszésvonal azonosító betűjelzéssel ellátott. (A-A metszet, B-B metszet, stb.) A metszeti vetületen a metszett felületet vonalkázással jelöljük. A vonalkázás vonalai vékonyak, amelyek a tárgy középvonalához vagy kontúrvonalaihoz 45°-os szögben dőlnek. A vonalkázás sűrűsége a felület nagyságától függően változó lehet (min. 2 mm), iránya pedig egy munkadarab esetén azonos. Egy tárgyat annyi helyen és olyan módon metszünk, amely elegendő a részletek bemutatásához.