A szelektív beszámoló hatása
Ha egy esemény nagy publicitást kap és szenzációvá válik a média tálalásában, gyakran a közvélemény befolyásolása révén újabb eseményeket indít be a beszámoló. Például egy ciánnal szennyezett gyógyszer okozta tragédiát a történet bizarr és tragikus volta miatt ragyogó hírtémának talált az amerikai média, és nagyon sokat foglalkozott a témával.
A szenzációs tálalás következtében a közvélemény spirálszerűen reagált, sokan pánikba estek, képzelt panaszokkal orvoshoz fordultak, sőt a hatóságok utcai rendezvényeket tiltottak be a média egyoldalú beszámolója miatt. Aronson szerint ráadásul egyes médiumok először az eseményből csináltak szenzációt, majd nagy teret szenteltek kommunikációs szakembereknek, akik elemezték a publicitás ilyen jellegű veszélyeit.
A tömegkommunikációs felszólítások hatékonysága
A reklámokban nyilvánvaló az erőteljes meggyőzési szándék, hiszen a nagyon hasonló termékekgyártói arra próbálnak rábeszélni, hogy az ő csomagolásukban vegyük meg a terméket, például a sokféle, csaknem azonos fogkrém közül az egyiket. Ha fizetett politikai hirdetésről van szó, a befolyásolás szándéka szintén nyilvánvaló.
A tömegkommunikáció útján történő befolyásolás nem ennyire szembetűnő. Kérdés, hogy a hírszerkesztők is el akarnak valamit adni nekünk? Erre kivételes esetektől eltekintve azt válaszolhatjuk, hogy nem. Ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy akár a hírek szerkesztése, sorrendje, kiemelései, akár egy film adott pillanatban történő levetítése szolgálhat politikai érdekeket.
Tudatos befolyásolási kísérletek
Az 1968-as amerikai elnökválasztás során Nixon tanácsadói a kampányban mesterien formálták a jelöltről megjelent képet a médiában. Saját készítésű televízióműsorok segítségével mindig a legjobb szögből és a legkedvezőbb fényben mutatták be Nixont és programját.
Jelentős anyagi eszközök és professzionális kommunikációs szakemberek segítségével lehet érni, hogy egy jelöltről annyira vonzó képet formáljanak, hogy azt a nem létező képet az emberek megszavazzák. Nem véletlen, hogy 1980-ban már egy filmszínészt, Ronald Reagant választanak amerikai elnökké. Paradox módon Reagan személyes népszerűsége elnöklése idején akkor is töretlen volt, amikor a többség elégedetlen volt munkájával.