Az E számok definiálása
Az E szám egy nemzetközileg is elismert kódrendszer, mely az élelmiszeradalékok egyértelmű beazonosítására szolgál. Az E-számmal rendelkező adalékanyagokat az SCF (Scientific Committee of Food), illetve a WHO és az EU vizsgálja, és ha megfelel az előírásoknak, engedélyezi használatát.
Az E számok története
Az élelmiszerek előállítása során gyakran használnak ún. járulékos, illetve adalékanyagokat. Ezek sem tápanyagot, sem energiát nem biztosít a szervezet számára, kizárólag az élelmiszerfogyasztását teszik kellemesebbé azáltal, hogy befolyásolják az élelmiszer ízét, szagát, színét és állagát. A járulékos anyagok felhasználhatóságát szabványok, rendeletek szabályozzák, hiszen a túl sok adalékanyag akár káros is lehet az emberi szervezetre.
Az E-számozási rendszert a ’60-as években dolgozták ki az Európai Közösség országai abból a célból, hogy ezek a járulékos, illetve adalékanyagok jól és egyértelműen beazonosíthatók legyenek. Minden adalékanyag-típus egy E-számot kapott. Miután ez a rendszer bevált az EU országaiban, átvette és kibővítette a Codex Alimentarius, amely az élelmiszerek világszabványait kidolgozó szervezet. Így alakult ki az ún. INS (International Numbering Sistem for Food Additives) számrendszer. Az E számot, vagy INS számot fel kell tüntetni az azt a fajta adalékanyagot tartalmazó élelmiszercsomagolásán, ami az adalék származási területét azonosítja be. Általában nem utal egyértelműen az alkalmazási területre, mert vannak olyan vegyületek, amik nem csak egy feladatot látnak el, viszont csak egy E számot kapnak. Az adalékanyagok gyorsan fejlődnek, változnak és a ’60-as években kitalált rendszerbe az újfajta vegyületek nem férnek bele, így ezek rend szerint egy, a rendszeren kívüli nagyobb számot kapnak.
Tartósítószerek
A tartósítószerek az élelmiszerekben található mikroorganizmusokat és működésüket gátló természetes, vagy mesterséges anyagok. A tartósítási eljárások közül legjelentősebbek a hőelvonással történő tartósítási technológiák, azt követik a vízelvonással történő eljárások, majd a fizikai-kémiai és kémiai eljárások. Az utóbbiak őrzik meg legkevésbé az élelmiszer eredeti értékét és szerkezetét.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
