Kód típusú árurendszerek szükségszerűsége
Az árutömeg nagysága, amely mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban megtalálható, szükségessé tette a biztonságos, egyértelmű árunyilvántartást. Ehhez hozzájárult a technika (számítástechnika) fejlődése, amely lehetővé tette, hogy egy árut pontosan azonosítani lehessen. Az új rendszer az árukat már nem az áruismereti elvek szerint rendszerezte, hanem bekódolva.
A kódok önmagukban nem jelentenének segítséget a kereskedelmi munkában, ha azokat nem tudnák értelmezni. Ez kezdetben manuális árunyilvántartást, áruazonosítást jelentett. A technikai fejlődésével, a pontosságigényének kialakulásával (készletnyilvántartás naprakészsége, áfanyilvántartás, termelékenységkimutatása stb…) ma már egyre több kereskedelmi egységben (nagykereskedelem, kiskereskedelem) megtalálhatóak a számítógépek, illetve a számítógép alapú készletnyilvántartó rendszerek.
Számítástechnikai elvek szerinti kódolás
Miután kidolgozásra került a nemzetközi és a hazai áruazonosításirendszer, amiben minden egyes termékkódot kapott ezzel párhuzamosan a munka gördülékenyebb, gyorsabb, pontosabb elvégzése érdekében felmerült az igény, hogy ezeket az azonosítókat könnyen le lehessen fordítani. Ehhez a „lefordításhoz” a számítástechnika lehetőségeit használták fel. A kódok rögzítése még mindig csak manuálisan történhetett, ezért a kódokhoz egy másfajta jelrendszert is ki kellett dolgozni, ez lett a vonalkód. A vonalkód alkalmazásával lehetővé vált, hogy a megfelelő eszközökkel, vonalkód leolvasókkal (szkennerek) a számítógépek illetve a számítógép alapú árunyilvántartó rendszerek értelmezzék a jeleket. Így a kódokrögzítéséhez tulajdonképpen nem volt már szükség emberi közreműködésre (nyilván nem nélkülözhető teljes mértékben az emberi munka, mert az elsődleges adatrögzítést, a vonalkód leolvasását, adatmódosítást ember végzi).