A sör meghatározása
A sör olyan szénsavdús alkoholos ital, melyet árpamalátából, pótanyagokból, vízzel cefrézve, komlóval ízesítve főznek, majd sörélesztővel erjesztenek.
Sörtörténeti visszatekintés
A sörfőzést a legrégebbi foglalkozások között tartják számon. E mesterség több, mint 4000 évre vezethető vissza. Az agyagtáblák szerint a sumérok, Mezopotámia őslakói voltak Földünk első sörfőzői. A sör Egyiptomban is népszerű volt, ez volt a fáraók nemes itala. A magyarok már az őshazában fogyasztottak sört, melyet „BOZA”-nak neveztek. Ez a sör gabonából erjesztett, savanykás ital volt. Később „KUN SER”-t (BÓZÁT) fogyasztottak, melyet a sületlen kenyérből állítottak elő.
A szerzetes barátok (Benedek-rendiek, ciszterciták) eleinte saját szükségleteik kielégítésére főzték a sört, később hivatalos sörfőzők lettek, iparszerű termelést folytattak. Állandóan tökéletesítették a technológiát, a sörfőzés berendezéseit, komlónövényt termesztettek. A kolostorokon kívül a sörfőző mesterek céhekbe tömörülve védték érdekeiket, majd a sörfőzésközpont a városokba tömörült, ahol szigorúan szabályozták a sörfőzést. 1516-ban Bajorországban vezették be a felhasználható nyersanyagokról rendelkező „tisztasági törvényt”, amely a német sörgyárak mai napig is érvényes jogszabálya.
A XIX. század a modern sörgyártás kialakulásának kezdete. Az ipari fejlődés, a nagyvárosok kialakulása növelte a sör iránti keresletet. Nagy sörgyárak alakultak, a kézműves módszereket a korszerű technika váltotta fel, beindult a tömegtermelés. Ekkor alakult a Kőbányai Serház, mely nemsokára Dreher Antal tulajdonába került és Dreher Sörfőzde néven üzemelt. 1858-ban Sopronban, 1911-ben Pécsen, 1956-ban Nagykanizsán, 1973-ban a Borsodi Sörgyár, 1985-ben Martfűn, 1989-ben Komáromban alakultak sörgyárak.
Napjainkban ismét divattá vált a „mini sörfőzde”, ahol azonos, előre gyártott alapanyagokból, mindig azonos típusú sört készítenek.
A sör jelentősége
Hazánkban a sör az egyik legjobban elterjedt, legnagyobb mennyiségben fogyasztott alkoholos ital. Népszerűségét, főleg hűtött állapotban fogyasztva, szénsavtartalmából adódó üdítő-frissítő hatásának köszönheti.
Élvezeti értéke magas, jellegzetes kesernyés ízű, mely étvágygerjesztő hatással bír. Tápértéke a sok keményítő-, cukortartalomtól igen magas. Alkoholtartalma a többi szeszesitalhoz képest jóval alacsonyabb (fele), ezáltal a sörfogyasztás kevésbé káros mellékhatásokkal rendelkezik, mint az erősebb szeszesitalok. Alkoholmentes és diétás változatai még népszerűbbé teszik a sört, melyből többet fogyasztunk, mint borból. Napjainkra más alapanyagból is készülnek sörök mint búzasör, mézsör, kukoricasör stb. Egy főre eső fogyasztásunk 100 l/év.
A sör összetétele
A sör kémiailag egy vizes oldat, melynek kialakításában számos vegyület vesz részt. A teljes sör átlagos összetétele a következő:
- víz: 90-92%, amely biológiailag kifogástalan, ivóvíz minőségű. A víz oldja a többi összetevőt.
- etil-alkohol: 0,5-8,0% közötti lehet, mely nagymértékben befolyásolja a sör jellegét. A leggyakoribb sörfajták alkoholtartalma 3,5-5,5% között mozog.
- extrakttartalom: 3,5-5,0%, amely a nem illó alkotórészek összességét jelenti. Ilyenek a szénhidrátok (maltóz, dextrin), a fehérjék, a glicerinek, szerves savak, az ásványi anyagok, vitaminok (B21B6-vitamin stb.) Az extraktanyag meghatározása Balling-fokolóval történik, mértékegysége a Bo. A hazai sörök Bo –értéke 10,5-22 Bo között változik. Minél magasabb az extrakttartalom, annál jobb minőségű, magasabb tápértékű, tovább eltartható a sör.
- széndioxid: 0,35-0,55%, melynek hatása kellemes, bizsergető, emiatt érezhető a sör üdítő-frissítő ízűnek. Ha kevés a CO2 a sörben (bágyadt), akkor élvezhetetlen, ha túl sok, akkor csípős, erős ízű.
A sörben értékes vitamin (B-vitaminok, nikotinsavamid, pantoténsav), szerves savak és fontos ásványi anyagok (P, K, Ca, Na), valamint kellemes illat- és ízanyagok találhatók.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
