A projektív technika általánosan
A tudattalan folyamatok formális mérésénekmódszereit projektív eljárásoknak nevezzük.
A kvalitatív kutatásoknál alkalmazható vizsgálati eljárások az ún. projektív technikák.
Eredeti szociálpszichológiai felfogásában a projekció (kivetítés) az a törekvés, hogy olyan tulajdonságokkal vagy jelentésekkel ruházzunk fel személyeket, tárgyakat vagy eseményeket, amelyeket tudattalan vágyainkból, kívánságainkból és érzéseinkből származtatunk.
A projektív technika alkalmazása
A projektív technikák alkalmazásakor a válaszadót olyan ingerekkel szembesítik, amelyekre nincs kulturálisan megszabott válasz. Ilyen válasz hiányában a célszemély reakcióit elsősorban saját érzései, attitűdjei, vágyai és meggyőződése fogják meghatározni.
Minél kétértelműbb a helyzet, a válaszadók annál inkább saját magukról beszélnek. Ezért a projektív eljárásoknál a vizsgálati személy előtt megpróbálják elfedni a vizsgálat valódi célját, azt sem tudja, hogyan fogják válaszait értelmezni. Például nem arra kérik, hogy saját magatartását írja le, hanem arra, hogy mások magatartását értelmezze.
A vélemény kivetítése a technika alkalmazásánál
Mások magatartását elemezve a válaszadók közvetett módon vetítik ki saját véleményüket, érzelmeiket, meggyőződésüket, lehetővé téve a kutatónak, hogy belépjen az egyén magánszférájába, s fényt derítsen az interjúalanyok belső nézőpontjára.
Ugyanakkor a válaszolók roppant módon élvezik a projektív technikákat, miképpen a moderátorok is jól szórakoznak alkalmazásuk során.
A projektív technika lezárása
A projektív technikák „nem valamiféle lélektani halandzsák, hanem felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak abban, hogy a válaszolók számára is tökéletesen elfogadható módon bepillantsunk a racionalizált feleletek felszíne alá”.
A marketingkutatásban a projektív megkérdezési formák alkalmasak a célszemély boltokról, vásárlási helyzetekről, termékekről vagy tevékenységtípusokról alkotott nézeteinek mélyebb feltárására