Az infláció fogalma
Az infláció egy gyakran használat fogalom. Jelentése pénzromlás, a pénz fokozatos elértéktelenedése. Oka számos esetben az, hogy több pénz kerül forgalomba, mint amennyire az országban megtermelt anyagi javak fedezetet nyújtanak. Az infláció az árszínvonal tartós emelkedését jelenti. Deflációnak pedig az árszínvonal tartós csökkenését nevezzük.
Az infláció jellemzői
Nem beszélünk inflációról, ha egy, vagy csak pár termékára megemelkedik. Infláció az, ha a gazdaság egészében tapasztalható áremelkedés, majdnem minden termékára növekszik. Az inflációnak feltétele még a tartósság is, az egyszeri áremelkedés nem infláció. Az infláció tehát egy folyamat, amelynek mértékét az áremelkedés átlagos mértéke határozza meg. Az infláció számításának alapját általában az előző év áradatai adják, ezért tehát a legtöbb esetben olyan indexsorként adjuk meg az inflációs adatokat, amelyekben láncindexek szerepelnek.
Az inflációnak különböző kiváltó okai lehetnek, melyeket a makroökonómia két csoportba sorol. Az egyik eset, ha az infláció a makrogazdasági kereslet egyik tényezőjének változatlan kínálat mellett történő emelkedésének következményeként jön létre. A másik inflációt kiváltó folyamat, amikor a kínálat csökkenni kezd változatlan kereslet mellett. Az előbbit keresleti, míg az utóbbit költséginflációnak nevezzük.
Az infláció fajtái
Az árszínvonal változás mértékét alapul véve megkülönböztetünk kúszó, vágtató és hiperinflációt. A lassú vagy kúszó infláció esetében az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Az árak nem stabilak, változásuk mértéke azonban igen, hirtelen árszínvonal változások nincsenek.
A vágtató infláció esetén az árszínvonal változása évente két vagy háromjegyű számmal fejezhető ki. Az árak hirtelen nőnek, de a szabad kapacitásokkal rendelkező gazdaságok még vágtató infláció esetén is jó teljesítményekre képesek. A pénz gyors elértéktelenedése miatt ekkor a gazdaság szereplői vagyonukat pénz helyett más értékállóbb befektetésekben (például arany, ingatlan) tartják.
Hiperinflációnak az árszínvonal olyan drasztikus emelkedését nevezzük, amely már nem biztosítja a gazdasági tisztán látást. A pénz elértéktelenedik, az inflációs ráta eléri, sőt könnyen meghaladhatja a havi 100%-ot. Erre példa a magyarországi áremelkedés 1946-ban, de az 1920-as évek elején Németország árszínvonala is hasonlóan alakult. A hiperinfláció az előző kettőhöz képest minőségileg új árszínvonal emelkedést jelent, nem csak a gazdaságot, hanem a társadalom egészét is érinti.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
