"Stabilitási és növekedési paktum"
1997. júniusában az Európai Tanács amszterdami ülésén politikai megállapodást írtak alá, melyben garanciákat határoztak meg az eurózóna monetáris stabilitásának biztosítására. A Stabilitási és növekedési Paktum végrehajtásának felügyeletét az Európai Bizottság végzi. Ha valamelyik tagország nem tesz eleget gazdaságpolitikai kötelezettségeinek, akkor a Bizottság javaslatára a Tanács ajánlást küldhet az érintett államnak. Ha nem alkalmazkodik ehhez sem a tagállam, akkor szankciókat alkalmazhat a szervezet. A már felmerülő esetek következtében a Bizottság javasolta a paktum reformját, rugalmasabbá tételét.
Az EMR
1969-ben a hágai Európai GazdaságiKözösség csúcstalálkozóján döntés született arra vonatkozóan, hogy meg kell kezdeni a monetáris unió előkészítését az árfolyam-stabilitás érdekében. 1970-ben bizottságot hoztak létre, - Pierre Werner luxemburgi miniszterelnök vezetésével -, melynek feladata volt monetáris unió megvalósításának kidolgozása. A bizottság három fázisból álló tervet dolgozott ki, melyet Werner-tervként is emlegetnek. A terve szerint az alábbi lépéseket kellett volna megtenni a monetáris unió bevezetéséhez:
• tagállami valuták egymással szembeni lebegési sávját szűkíteni,
• nemzeti valuták árfolyamánakrögzítése,
• egységes valuta létrehozása.
Azonban a terv nem valósulhatott meg, mert a Bretton Woods-i pénzrendszer 1971-ben összeomlott, a Nemzetközi Valutaalap tagállamai számára az árfolyamok lebegési sávját 4,5%-ra szélesítették, az EGK-n belül létrehozták a „valutakígyót”. Mindezek éppen a Werner-tervnek ellentétes irányában befolyásolták az árfolyam alakulását. A német márka erősödése, az 1973-as olajárrobbanás az inflációt elmélyítette, az országok fizetési mérlegét megingatta. Ezzel lekerült a napirendről a monetáris unió terve.
A kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozások, a növekvő munkanélküliség, a gazdaságok instabillá válása szükségessé tette az Európai Monetáris Rendszer létrehozását 1979-ben.
Az EMU
A pénzügyi integráció következő szakasza a Maastrichti Szerződés aláírásával és a Delors-jelentés elfogadásával indult. A Delors-jelentés a Gazdasági és Monetáris Unió tervét vázolta fel. A jelentés a monetáris unió létrehozását az integrált pénzügyi piacokkialakításában, a szabad tőkeáramlásban, a valuták konvertibilitásában, az árfolyam-ingadozási sávok megszüntetésében látta. A Gazdasági és Monetáris Unió megteremtésének fontos eleme volt a konvergencia-kritérium rendszer meghatározása, mely előfeltétele a közös valuta bevezetésének.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
