Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (EGMU vagy GMU) vagy egyszerűbben Gazdasági és Monetáris Unió (angol rövidítése EEMU vagy EMU) az Európai Unió 25 tagállamát tömörítő nemzetközi szervezete, amely 1990 és 2002 között, fokozatosan jött létre. Ténylegesen csak az eurózóna 12 országa alkot monetáris uniót, magának a szervezetnek mégis minden uniós állam tagja.

Az Európai Bíróság székhelye Luxemburg. Az Európai Bíróság az Európai Unió legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve. Jelenleg 15 bírából áll, minden tagállam egy bírót jelölhet hat évre. Feladata egyrészt konkrét ügyekben való állásfoglalás, másrészt az alapszerződések és az EK-jog értelmezése.

Az Európai Bizottság (hivatalosan Az Európai Közösségek Bizottsága) az Európai Unió végrehajtó szerve. Legfőbb feladata a jogszabályok beterjesztése és becikkelyezése, valamint az uniós szerződések őreként tevékenykedik, amik az EU jogalapját jelentik.

Az Európai Parlament az Unió polgárai által közvetlenül választott képviselőtestület, amely a Tanács mellett fokozatosan bővülő szerepkört tölt be a közösségi jogalkotás folyamatában. A döntéshozatalban való közreműködése révén az állampolgári érdekek közösségi szintű érvényesítésének letéteményese. Emellett jelentős kinevezési és ellenőrzési jogosítványokkal bír, valamint részt vállal a költségvetés meghatározásában is.

(közérthetőbb megfogalmazásban: pénzügyi unió); a tagországok összetartozásának igen magas foka, amely feltételezi a valutaárfolyamok végleges rögzítését és a tagállamok közös pénzpolitikáját.

Az Európai Uniót létrehozó szerződés neve. 1992. február 7-én a dél-hollandiai Maastricht városában írták alá, és 1993. november 1-jén lépett életbe a tagállamokban történt ratifikációkat követően.

Az Európai Unió három különálló politikai területen hozza meg döntéseit, amelyek az EU három "pilléreként" is ismertek. Az első pillér a közösségi dimenzió, amely a legtöbb olyan közös szakpolitikára terjed ki, ahol a döntéseket közösségi módszerrel hozzák meg, azaz a döntéshozatali folyamatban a Bizottság, a Parlament és a Tanács is részt vesz. A második pillér a közös kül- és biztonságpolitika; a harmadik pillér a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés. A második és harmadik pillérnél a döntést a Tanács egyedül hozza meg.

Valamely társadalmi osztály, csoport céljaiért küzdő, politikai szervezet.

Az Európai Tanács az Európai Unió (EU) állam- és kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének a találkozója, az EU csúcsszerve. Az 1974-től létrejött rendszeres találkozók sorát intézményesítették, eredetileg évente kétszer ülésezett, de az utóbbi években évente legalább négyszer ülésezik.

Az Európai Unió Tanácsának keretében üléseznek a tagállamok miniszterei. A napirenden szereplő tárgykörök szerint minden országot az érintett területért felelős miniszter képvisel (külügy, mezőgazdaság stb.). Az Európai Unió Tanácsa az Európai Parlamenttel közösen alkotja az Európai Unió (EU) törvényhozó szervét. Székhelye Brüsszel, azonban meghatározott időközönként Luxembourgban ül össze. Informális találkozókat a soros elnökséget adó országban is tartanak.

Politikai folyamat, melynek célja a kormányzat és törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre. A folyamat fontos eleme a közös külpolitika kialakítása és a bel-, és igazságügyek közösségi szintre emelése.

A Tanács, vagy a Bizottság által kiadott jogszabály. Valamennyi tagország számára kötelező a benne foglalt szabályozás, vagy cél megvalósítása, amelyet a tagország belső jogrendjében történő jogszabály-módosítással, vagy jogszabályalkotással kell elérni.

Az egyeztetési eljárás kevésbé alkalmazott forma, amely a Bizottság, a Tanács és a Parlament 1975. március 4-én kiadott közös nyilatkozatának eredményeként került bevezetésre. Az egyeztetési eljárás csak akkor alkalmazható, ha a jogszabályi intézkedés általános érvényű, jelentős pénzügyi vonzata van, és nem kötelező közösségi kiadások hatáskörébe tartozik

A Bizottság önállósága a tanácsadó bizottság felállításakor a legnagyobb. Ebben az esetben a Bizottság benyújtja a tervezett intézkedés javaslatát benyújtja a tanácsadó bizottságnak, amely arról véleményt mond. A vélemény azonban a Bizottságot nem köti, csupán a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelnie a vélemény a tervezetbe való beépítésére, és erről tájékoztatnia kell a tanácsadó bizottságot.

Az „együttdöntés” a Maastrichti Szerződés által, a Római Szerződés 251. cikkében bevezetett eljárás, melynek célja, hogy megerősítse az Európai Parlament szerepét a jogalkotási folyamatban. A fő különbség az együttdöntési eljárás és az együttműködési eljárás között az, hogy az előbbi lehetővé teszi a Parlamentnek, hogy összes tagjának abszolút többségével megvétózzon egy jogalkotási intézkedést, melyről nem született megegyezés a Miniszterek Tanácsával.

Valamely állam, államszövetség jogszabályainak egységes rendszere.

A döntéshozatal során ez az eljárás biztosítja a legnagyobb beleszólást a Parlament számára, ugyanis korlátlan hatalmat biztosít a késletetés és teljhatalmat a visszautasítás tekintetében. Az eljárás hatáskörét az Amszterdami Szerződés szélesítette ki.

Kooperáció, angolul co-operation - az Egységes Európai Okmány (EEO) vezette be annak érdekében, hogy megerősítse azt a szerepet, amelyet az Európai Parlament a jogalkotási folyamatban betölt. Az együttműködési eljárás bevezetése nem csupán egy második lehetőséget nyújtott a Parlament számára a jogalkotás érdemi befolyásolására, hanem az Unió intézményei közötti hatásköri egyensúlyt is megváltoztatta a Parlament javára. Az azonnali elutasítás fenyegetésével a Parlament erősebb pozícióból tudta véleményét a Bizottságra és a Tanácsra rákényszeríteni. Az együttműködési eljárást az Amszterdami Szerződés értelmében nagyrészt az együttdöntési eljárás váltotta fel.

Ezen eljárás alatt a Tanács még mindig szuverén döntéshozó hatalom, de csak úgy fogadhatja el a javasolt jogszabályt, ha előtte egyeztetett a Parlamenttel. Ezen eljárás szerepe is csökkent, de továbbra is alkalmazzák a közösségi politika következő területein: az európai állampolgárság, iparpolitika, letelepedési jog.

Az Európai Unió döntéshozatali folyamatában általában, és különösen az együttdöntési eljárásban három fő intézmény vesz részt: 1. az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és őket képviselő Európai Parlament (EP); 2. az egyes tagállamok képviseletében az Európai Unió Tanácsa; 3. az Unió egészének érdekeit képviselő Európai Bizottság.

Eredetileg ezt az eljárást alkalmazták gyakorlatilag az összes közösségi jogalkotás során. Bár az információs eljárással hozott döntések körét jelentősen csökkentették, számos olyan terület maradt, ahol továbbra is érvényes. Ilyen például a harmadik országok irányába, illetve irányából mozgó tőke, a minimális importár, valamint a közös vámtarifa szerint felszámított vámok saját hatáskörében történő megváltoztatása, illetve elengedése.

Gyors döntések meghozatalakor alkalmazzák. „A” esetén, ha a Menedzserbizottság nem ért egyet az Európai Bizottság javaslatával, a Tanács maximum egy hónappal elhalaszthatja a jogszabály életbeléptét. „B” Menedzserbizottság esetén, ha az nem ért egyet az Európai Bizottság javaslatával, az maximum három hónapig érvénytelen. Ezalatt az Európai Unió Tanácsa megalkothatja a jogszabályt, ha ez nem következik be a határidő letelte után az Európai Bizottság javaslata érvényessé válik.

Pontosabban ennek "bizottsági eljárás" a neve, és arra az eljárásra utal, amely szerint az EU joganyagának végrehajtása közben a Bizottság köteles kikérni egy különleges, az EU-tagállamok szakértőiből álló tanácsadó bizottság véleményét.

A közösségek alapító szerződései, módosításaik, valamint a rájuk épülő szerződések. Ezek együtt képezik az EU "alkotmányát". A Szerződések: Az Európai Közösségeket majd az Európai Uniót létrehozó szerződések (azaz az Európai Szén- és Acélközösségről (ESZAK) szóló 1951-es Párizsi Szerződés, az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), illetve az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó 1957-es Római Szerződés, a Római Szerződést módosító 1986-os Egységes Európai Okmány, az Európai Uniót létrehozó 1992-es Maastrichti Szerződés, az utóbbit módosító 1997-es Amsterdami Szerződés, valamint a 2000-es Nizzai Szerződés.

Az EU "legerősebb", kötelező jogszabályfajtája: minden tagországra általánosan érvényes, anélkül, hogy a nemzeti jogba külön át kellene emelni (közvetlen hatály).

Az elsődleges jog nyomán született jogforrások képezik az ún. másodlagos jogot, melynek közvetlen hatása van az európai polgárok mindennapi életére. A másodlagos jog főleg rendeletekből, irányelvekből és ajánlásokból áll, melyeket a Miniszterek Tanácsa, iletve a bizottság adott ki.

Az európai költségvetés ratifikálására szolgáló eljárás. A pénzügyi év január 1-én kezdődik és december 31-én ér véget. A Közösség valamennyi intézménye költségvetési irányzatot készít, ezt az EB összefoglalja és véleményezi. Legkésőbb szeptember 1-ig a Tanácshoz és legkésőbb október 5-ig a Parlamenthez kerül. A Parlamenttől visszakerül a Tanácshoz, majd megint a Parlamenthez kerül, amely végül elfogadja a költségvetést.

A Bizottság döntési autonómiája szabályozó bizottság felállításakor a legkisebb. Ha a Bizottság által benyújtott intézkedés-tervezetet a szabályozó bizottság minősített többséggel támogatja, a Bizottság elfogadja az intézkedést. Amennyiben azonban a szabályozó bizottságban nincs meg a minősített többségi támogatás, vagy a testület negatív véleményt ad ki, a Bizottságnak a Tanácshoz kell fordulnia. A Tanács ekkor az adott intézkedésben meghatározott határidőn belül (maximum három hónap) minősített többséggel elfogadja a javaslatot, vagy egyhangúlag más döntést hoz. Ha a határidőn belül a Tanács minősített többséggel jelzi, hogy ellenzi a Bizottság javaslatát, a Bizottságnak azt felül kell vizsgálnia, majd újra be kell nyújtania a Tanácsnak. Ha a Tanács a határidőn belül a szükséges többséggel nem tudja elfogadni a tervezetet, illetve nem jelzi a vétót, az intézkedést a Bizottság elfogadja és hatályba lépteti.

Recommendation - Jogilag nem kötelező jogi aktus, amit azonban a nemzeti bíróságoknak, ha a közösségi joggal kapcsolatos ügyekben járnak el, figyelembe kell venniük. Az ajánlás általában a címzetteihez egyfajta cselekvési és magatartási elvárásokat fogalmaz meg.

Az EU-n belül a tagállamok kormányai kizárólagos jogkörrel rendelkeznek a közvetlen adózás tekintetében. Ezért az EU szerepe csak a nemzeti rendszerek koordinálására korlátozódik. A Szerződés azonban rendelkezik a közvetlen adózás harmonizációjára vonatkozó, egyedi közösségi politikáról.

Költségvetési politika: az államháztartás folyó deficitje a GDP 3%-át, ill. az adósságállomány a GDP 60%-át nem lépi túl. E kritérium rugalmasan alkalmazandó; ha a deficit, ill. az adósságállomány hosszú távú trendje csökkenő irányzatú, a magasabb ráta átmenetileg elfogadható.

Az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget megalapító szerződések, amelyeket 1957. március 25-én a Hatok írtak alá, és 1958. január 1-jén léptettek életbe.

Common Agricultural Policy, CAP vagy KAP - A közös agrárpolitikát először 1960-ban vezették be annak biztosítására, hogy Európának megengedhető áron biztonságos élelmiszerkészletei legyenek. A mezőgazdaság támogatási rendszerét. Lényege a támogatott export és az importvámokkal, lefölözésekkel erősen védett közösségi agrárpiac. A rendszer túltermelésre ösztönözte a termelőket, ezért a nyolcvanas évek második felétől több reformon ment keresztül. Az EU 2003-ban további reformokban állapodott meg különös hangsúlyt fektetve a minőségi mezőgazdasági termelésre és az állatbarát gazdálkodási gyakorlatra, amely védi a környezetet és megőrzi a vidék értékeit. Az EU csökkenteni kívánja a gazdálkodóknak juttatandó közvetlen támogatásokat, ezáltal helyrebillentve az egyensúlyt az EU és a fejlődő országok mezőgazdasági piacai között.

Az Európai Unió csak a közvetett adókat illetően törekszik harmonizációra, más adótípusok esetében a tagországok rendszereinek összehangolását tűzte ki célul. A közösségi stratégia általános érvényű célként fogalmazza meg az adóterhek tartós csökkentését az EU-ban. Az EU a közvetett adókra (forgalmi és fogyasztási adók) vonatkozóan ír elő összefüggő, harmonizált szabályrendszert. A csatlakozási felkészülés során megtett adóharmonizációs lépések ezért elsősorban e két adónem tekintetében befolyásolják közvetlenül az árakat.

Pologne-Hongrie, Assistance á la Reconstruction Economique - Lengyelország és Magyarország piacgazdasági átmenetét segíteni hivatott program, melyet 1989-ben dolgoztak ki a legfejlettebb ipari országok. Lebonyolítását az Európai Közösségre bízták. A kelet-közép- európai politikai változások kiszélesedésével egyre újabb és újabb országokra terjesztették ki. A PHARE program keretében igen sokféle célt támogatnak, az útépítésektől a vámhivatalok elektronizálásán át a közös kutatásokig. A PHARE nem vonatkozik a szovjet utódállamokra, amelyek külön program, a TACIS keretében részesülnek támogatásban.

Az állami gazdálkodást felügyelő legfelsőbb hatóság.

A tagállamok úgy alakítják gazdaságpolitikájukat, hogy a III-179. cikk (2) bekezdésében említett átfogó iránymutatások szerint hozzájáruljanak az Unió I-3. cikkben meghatározott célkitűzéseinek megvalósításához. A tagállamok és az Unió a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykednek, elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a III-177. cikkben meghatározott elveket.

A bevételek és kiadások meghatározott időre szóló tervezete.

A „strukturális alapok” kifejezést az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) és a Kohéziós Alap megjelölésére használják. Ezek azok az alapvető eszközök, amelyekkel a támogatást eljuttatják az Európai Unió fejletlenebb régióiba.

A Bizottság által kidolgozott, a strukturális alapokat kiegészítő programok, melyeket a tagállamok nemzeti szinten hajtanak végre. A 2000 és 2006 közötti költségvetési időszakban a következő közösségi kezdeményezések működnek: a nagyvárosok gazdasági és szociális fejlesztésére, a fenntartható városi fejlődés elősegítésére.

Az EQUAL Program az Európai Unió által indított közösségi kezdeményezés. A program célja olyan új foglalkoztatáspolitikai módszerek alkalmazása, amelyek segítenek a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenség leküzdésében.

A Bizottság által kidolgozott, a strukturális alapokat kiegészítő programok, melyeket a tagállamok nemzeti szinten hajtanak végre. A 2000 és 2006 közötti költségvetési időszakban a következő közösségi kezdeményezések működnek: a vidékfejlesztés támogatására.

A „kohézió” kifejezést a Római Szerződés be az 1986-os Egységes Európai Okmány (EEO) vezette be. Mindez a szegényebb tagállamok ösztönzésére történt, melyek tartottak attól, hogy az egységes piac megvalósítása tovább erősítené a gazdagabb államok pozícióit. A „kohézió” szó volt az a kifejezés, mellyel a szolidaritás és a harmonikus gazdasági fejlődés fogalmait írták körül.

Az EU egyik legfontosabb közös politikája, amely a régiók közötti különbségek mérséklését célozza. A regionális politika fontos eszközei a Strukturális Alapok.

Az Interreg együttműködés, egy az Európai Unió négy közösségi kezdeményezése közül, amelyek az unió fejlesztési céljainak közvetlen megvalósítására törekszenek. Az INTERREG kezdeményezéseket - szemben a regionális és egyéb strukturális programokkal - az Európai Bizottság javasolja a tagállamoknak, mint az egész európai térség fejlesztése és kohéziója szempontjából alapvetően fontos együttműködési területeket. Az Európai Unió a pénzkeretet és a kezdeményezések átfogó céljait és prioritásait határozza meg. Ez alapján az érintett EU tagállamok (a szomszédos nem EU tagállamok támogatásával) közös, részletes javaslatot nyújtanak be az Európai Bizottsághoz a programok megvalósítására.

Cohesion Fund - 1991 decemberében, Maastrichtban felkérték a Miniszterek Tanácsát, hogy 1993 decemberére hozzon létre egy Kohéziós Alapot. Az Alap célja „közösségi pénzügyi hozzájárulásokat nyújtani a környezetvédelem és a transzeurópai hálózatok terén megvalósuló projektekhez a közlekedési infrastruktúra területén”.

Egyedi sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi egységet értünk.

Az Eu munkavállalással és foglalkoztatással kapcsolatos politikai irányzata.

A harmadik államokból származó import után fizetendők, ezek teljes egészében a közösség költségvetését illetik. A vámbeszedés adminisztrációját az Unió külső határát adó országnak kell elvégeznie, így Magyarországnak ebből a szempontból komoly feladatai vannak. A vámok beszedésének költségére az Unió bizonyos forrásokat a beszedő ország rendelkezésére bocsát.

A köznyelvben is rendkívül elterjedt jogharmonizációs folyamat minden olyan jogalkotási, jogalkalmazási tevékenységet átfog, melynek eredményeképpen valamilyen közös jog jön létre. A tagországok összehangolják azokat a gazdaságpolitikai, jogi, adminisztratív intézkedéseiket, amelyek pl. a belső piac vagy a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működtetéséhez feltétlenül szükségesek. A jogharmonizáció minden belépni kívánó ország számára kötelező.

Jogszabályok, jogrendszer megalkotására irányuló tevékenység.

Valamely ország, illetve az EU külkereskedelmi forgalmát szabályozó elveinek összessége. Az EK közös kereskedelempolitikája a hetvenes évek elején alakult ki.

Gazdasági integráció egyik fokozata. A vámunió azt jelenti, hogy a benne részt vevő országok egymás áruira nem vetnek ki importvámot, a külső országok termékeire pedig közösen megállapított vámokat alkalmaznak.

A versenypolitika lényegében klasszikus közös politikaként jött létre. Bár az EK szerződés a versenypolitikát szó szerint nem közös politikaként határozta meg, de lefektette, hogy olyan rendszert kell létrehozni, ahol piac nem torzul, és a közösségi versenyt érintő minden döntés közösségi szintre került, a tagállami hatóságok hatáskörében csak azok a kérdések maradtak meg, amelyek kizárólag csak az adott tagállamban létező versenyt érintik. Ez alapján tehát a versenypolitika egyértelműen közös politikának tekinthető.

A pénzrendszer aranyon nyugszik, de a pénzhelyettesítőket a bankok, mint egymástól függetlenül működő intézmények teremtik hitelműveletekkel, és a hitelek visszafizetésével szívják ki őket a forgalomból.

Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete - 1961-től működő nemzetközi szervezet. Az OECD azt tekinti fő célkitűzésének, hogy elősegítse tagországaiban a gyors ütemű gazdasági növekedést, a magas szintű foglalkoztatottságot, az életszínvonal emelkedését és a pénzügyi stabilitást, valamint a szervezet járuljon hozzá a világkereskedelem és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. A szervezet a konszenzus elvén működik, az erkölcsi nyomáson kívül szankcionálási jogosítványokkal nem rendelkezik.

A Világbank (World Bank – WB) öt intézményből áll: a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (International Bank for Reconstruction and Development – IBRD) 1945-ben hozták létre; a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot (International Finance Corporation – IFC) 1956-ban alapították; a Nemzetközi Fejlesztési Társaságot (International Development Association – IDA) 1960-ban hozták létre; a Multilaterális Befektetési Garancia Alapot (Multilateral Investment Guarantee Agency – MIGA) 1988-ban alapították; és a Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központot (International Centre for Settlement of Investment Disputes - ICSID) 1966-ban.

Az a valuta, amit az országok széleskörűen használnak nemzetközi pénzforgalmi és hitelkapcsolataikban. Általában ebben fejezik ki a világpiaci árakat, más valuták árfolyamát is ehhez viszonyítva adják meg, a monetáris tartalékok jelentős részét ebben képezik.

Az egyik valutának a másikban kifejezett ára.

Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank; European Bank for Reconstreuction and Development - Az 1991-ben alapított EBRD célja, hogy a Kelet- és közép-európai országok piacgazdaságának kialakulását segítse azzal, hogy hitelt nyújt a fejlesztésekhez. A bank tőkéje 10 milliárd ECU, amelynek 30%-át kölcsönzi más bankoknak.

Egy ország pénzének értéke a törvény által megszabott módon egy rögzített arany mennyiséggel egyenlő; az aranyérmék kívánság szerint a jogszabály által meghatározott mértékben aranyra váltható bankjegyek formáját ölti.

Az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank) az EU egyik fontos intézménye, az EGK alapításától fogva létezik, s a Római Szerződés szabta meg fő feladatait. A bank tulajdonosai a tagországok. Hitelezési tevékenységét a nemzetközi tőkepiacokon felvett kölcsönökből folytatja. Az EIB által nyújtott hitelek nem szubvencionáltak, hanem az EIB igen jó pénzpiaci besorolásából fakadó kedvező hitelfeltételeket nyújtja az adósainak. Az EIB hitelkintlévőségeinek összege 2000-ben 205 milliárd euró volt, és abban az évben 34 milliárd euró újabb hitelt nyújtott. Az EIB a világ legnagyobb köztulajdonú hitelintézete.

Globalizáció – a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése. Az áruk, a tőke, az emberek és az információ áramlását a technológiai fejlődés gyorsítja. – A globalizáció következtében egymástól igen távol élő emberek, közösségek is kapcsolatba kerülnek egymással. A gazdaság terén a globalizáció egyik látványos jele, hogy a világ minden nagyvárosában egyforma szupermarketekben kaphatóak egyforma áruk.

Nemzetközi Valutaalap - Működését 1947-ben kezdte meg. Székhelye Washington. Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak.

A készintű bankrendszer egy közös jegybankkal egészül ki, mivel a közös pénzpiacot csak egyetlen helyről lehet irányítani.

A monetáris politikáért felelős jegybank nincs közvetlen hitelkapcsolatban a vállalatok és a lakosság széles körével.

A exporthitel intézetek közintézmények, melyek kormányzati háttérrel támogatott kölcsönöket, garanciát, biztosítást nyújtanak országaik üzleti szervezeteinek kockázatos, többnyire fejlődő országokba történő beruházásaihoz.

A hét vezető ipari demokrácia és Oroszország

Az Európai Unió Alkotmánya, amelyet a 25 EU-tagállam vezetői 2004. július 18-án fogadtak el, négy részből áll. Az első rész tartalmazza az Uniót meghatározó rendelkezéseit, célkitűzéseit, hatásköreit, döntéshozatali eljárásait és intézményeit. Az Alapjogi Charta, melynek ünnepélyes kihirdetése 2000. decemberében, Nizzában került sor, az Európai Alkotmány második részét alkotja. Az Alkotmány harmadik része az uniós politikákat és tevékenységeket tárgyalja, átvéve a jelenleg érvényben levő szerződések számos rendelkezéseit. A negyedik rész tartalmazza a záró rendelkezéseket, köztük az Alkotmány átdolgozásának eljárásait és azok megerősítését.

Nemzetközi szerződésnek a szerződő államok törvényhozó vagy legfőbb hatalmi szerve által történő jóváhagyása illetve törvénybe iktatása.

Valamely állam alaptörvényeinek összessége.

A létrehozását szentesítő, 2001. decemberi laekeni nyilatkozatot követően a "tanácskozó gyűlés" 2002. február 28-án alakult meg azzal a céllal, hogy választ találjon az unió politikai és intézményes jövőjével kapcsolatos kérdésekre, és előkészítse a következő Kormányközi Konferenciát. A testület létrehozását egyrészt a közelgő bővítés indokolta, másrészt az uniós intézmények működésével szemben tanúsított növekvő elégedetlenség. A Konventben a 15 tagország és a tíz tagjelölt 105 képviselője vesz részt, élén egy 12 tagú elnökséggel, melynek vezetője Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő, a két alelnök pedig Giuliano Amato volt olasz és Jean-Luc Dehaene volt belga miniszterelnök. A tervek szerint a testület munkájának eredményeként akár egy közös európai alkotmány is megszülethet.

Az Európai Konvent (más néven Konvent Európa jövőjéről) 2001 decemberében jött létre. 105 tagból állt, akik az EU-tagállamok és tagjelölt országok elnökeit és miniszterelnökeit, nemzeti parlamentjeiket, az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot képviselték. Elnöke az egykori francia elnök, Valéry Giscard d’Estaing volt. A Konvent feladata egy olyan új Szerződés megszövegezése volt, amely az Európai Unió bővítés utáni irányítására egyértelmű szabályokat határozna meg. Ez lett volna valójában az EU alkotmánya (lásd fent). A Konvent 2003. július 10-én fejezte be munkáját.

Az Európai Alkotmány második része különálló részt képez: az Alapvető Jogok Európai Chartája névre keresztelt szekciót külön egészként illesztették az alaptörvénybe, miután a tagállamok vezetői már 2000-ben elfogadták, de nem emelték jogerőre, hanem politikai nyilatkozatként a Nizzai Szerződés mellé rendelték. A Charta részletesen felsorolja és elmagyarázza, hogy mik az európai polgárok emberi, politikai és szociális jogai. Ez valódi alkotmányhoz teszi hasonlatossá az alapszerződést, szemben az eddigi uniós alapdokumentumokkal, amelyek egész felépítése és nyelvezete egy gazdasági együttműködési szervezetről árulkodott. A Charta behelyezése az Alkotmányba viszont politikai dokumentummá avatja az alapszerződést, ami politikai közösséget ír le, tagjainak garantált és szentesített alapjogaival.

Jogszabályokat létrehozó tényező.

A versenyjogban a monopolhelyzet alatt nem feltétlenül azt értik, ha a piacot teljes egészében egyetlen vállalat ellenőrzi. Inkább a meghatározó piaci befolyással vagy erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos eseteket vizsgálják és szankcionálják.

Az együttműködő vállalatok olyan csoportját jelenti, amelyek termelési erőforrásaikat egyesítik.

A főbb versenyjogi rendelkezéseket tartalmazó EGK Szerződés 1958. január óta hatályos. Annak csak 1962. március óta van meg a lehetősége, hogy egy személy az egyébként érvényes és hatályos cikkekre hivatkozva eljárást kezdeményezzen. E szabályok az új tagállamokra nézve, csatlakozási szerződésük szerint, felvételük időpontjától alkalmazandók. Az egyéb, fent felsorolt jogszabályok az általuk meghatározott időben léptek hatályba.

Olyan piaci magatartás, mely megszegi az EU által kimondott normákat.

Mégha meg is van az állami akarat a minél teljesebb liberalizálásra, akkor is lesznek olyan helyzetek, amikor a teljes szabad verseny megvalósítása "természeti akadályokba" ütközik (pl.: légi szállítás, vasút). Nyilván nem lehet sok repteret, villamosvezeték hálózatot stb. létesíteni - a szabad hozzáférést viszont elő lehet írni. Az elsődleges közösségi jog három olyan területet emel ki, ahol a szabad verseny rovására a regulációnak nagy fontosságot tulajdonítanak: a mezőgazdaság, a szén- és acélipar, valamint a szállítás. A regulált piacokhoz sorolandó még a média, a különféle közhasznú szolgáltatások (posta, telekommunikáció, stb.).

A közös piac. - Ha a vállalatok az EK területén követik el a tiltott cselekményt és a versenyt torzító hatás is a közös piacon következik be, akkor az RSZ szabályai alkalmazhatók lesznek. Ebből az is következik, hogy nem vonatkoznak a versenyszabályok arra az esetre, amikor közösségi vállalatok olyan versenyt korlátozó megállapodást kötnek, amely harmadik országban okoz versenytorzító hatást és ennek következményei nem "reimportálódnak" a Közösségbe. Pl.: Közösségen kívüli exportban minimum árakat állapítanak meg.

Az EU törekszik az úgynevezett "Tökéletes verseny" létrehozására. Mely azt jelenti, hogy a piacon minden részvevő félnek ugyanolyan esélyei vannak.

A fúzió két vállalat vagy tulajdonosaik megállapodása az egyesülés valamilyen formájáról.

Vállalatok - A versenyjogban a "vállalat" kifejezés a szóban forgó megállapodás tárgya szerinti gazdasági egységet jelent, még akkor is ha jogilag e gazdasági egység több személyből áll, legyen az természetes vagy jogi személy.