Árukihelyezés
Elsődleges kihelyezés a kialkudott polc, ahol az árunak törzshelye van. A merchandiser (gyártó) arra törekszik, hogy a vevő mindig a polcrendszernek ugyanazon a részén, ugyanazon a helyen találja meg a márkát. Egyfajta feltételes reflex kialakítására törekszik, hogy a fogyasztó ugyanolyan magától értetődő természetességgel nyúljon a polcon a márkáért, ahogyan otthon, a saját konyhájában oda se nézve veszi le a sót vagy a lisztet a polcról.
Minél automatikusabb, minél kevésbé fáradságos a szükséglet kielégítéséhez vezető út, annál kevésbé valószínű, hogy a vevő márkát vált. Természetesen ez a szabály a gyakran vásárolt, rövid életciklusú, kis kockázatot jelentő fogyasztási cikkekre igaz: élelmiszerekre, tisztálkodási és tisztítószerekre.
Az árukihelyezés alapszabályai
A kiemelt helyeket az kaphatja meg, aki a legtöbbet fizeti értük, bár előfordulhat, hogy a személyes kapcsolatok is szerepet játszanak a rendelkezésre bocsátásukban.
Szokták a kifutóban lévő márkákat kosarakba téve árusítani, ekkor a másodlagos kihelyezésbe „száműzött” áru helyébe az új, nagyobb forgalmat biztosító terméket rakják, hogy minél hamarabb az új márka törzshelyéhez szoktassák a vevőket.
Az árukihelyezés befolyásolói
Akciós termékeket gyakran raknak a gondolavégekre, mert ott nagyobb eséllyel észreveszik a vevők, mint a polcon hosszú métereken sorakozó különféle márkák egyikét.
A kiskereskedő rövid ciklusokban váltogatja a gondolavégre kihelyezett márkákat. Egyrészt azért, hogy megtörje a monotóniát, érezzék úgy a betévedők, hogy mindig van valami változás, érdekesség a boltban, amely miatt érdemes bejönni. Másrészt a különleges hely felajánlása újabb bevételt jelent számára, mert azt mondja a beszállítónak, fizesse meg, ha promóciós eszközként, nem csak egyszerű polcként használja a felületet!
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
