A tömegkommunikáció definíciója
A tömeg szó értelmezése McQuail szerint külső befolyás hatására hasonlóképp viselkedő egyének nagy, de alaktalan halmazát jellemzi, amelynek a potenciális manipulátorai számára alig van vagy nincs külön identitása, szervezeti vagy hatalmi formája, autonómiája, integritása vagy önmeghatározása. Egyes médiaközönségről szóló elméletek ilyen tömegnek tekintik a médiumokközönségét. A kultúra elsősorban a média-iparágak termelte szimbolikus termékeket jelenti, de tágabb értelemben a tömegkommunikációs folyamathoz (előállításhoz és befogadáshoz) kapcsolt szokásokra, eljárásokra és jelentésekre is utal. A kultúra tehát a média működésének kontextusa.
A tömegkommunikáció Gerbner szerint „társadalmi interakció üzeneteken keresztül”. Janowitz meghatározása értelmében pedig a tömegkommunikációintézményekből és technikákból áll, amelyek segítségével egyes csoportok saját szolgálatukba állítják a médiumokat, hogy szimbolikus tartalmukat a közönség csoportjaihoz eljuttassák.
Kommunikációtudományi megközelítés
A tömegkommunikáció fogalmának megértését segíti, ha a kommunikációs folyamat társadalmi szerveződés által meghatározott szintjei között helyezzük el. A tömegkommunikáció a kommunikációs folyamatok között a piramis csúcsán helyezkedik el, lévén az egész társadalmat átfogó kommunikációs folyamat.
A kommunikációs szintek piramisának legalsó szintje a személyen belüli szint, például az információ feldolgozás. Felette a személyközi szint áll, például két személy közötti kommunikáció, az úgynevezett diád helyzet. Azután a csoporton belüli, például családban zajló, majd a csoportközi, például helyi közösségben zajló szint áll. Az ötödik szintet az intézményes vagy szervezetikommunikáció jelenti, például egy gazdasági társaság kommunikációja. A legfelső, hatodik szintet a társadalmi méretű folyamat szintje képviseli, ide tartozik a tömegkommunikáció is.
Alternatív megközelítések
Az elsősorban szociológiai alapozottságú strukturális megközelítés szerint a médiajelenségek alapvető dinamikája a hatalom gyakorlásában, a gazdaságban és a technika társadalmilag szervezett alkalmazásának területén jelentkezik.
A viselkedéstudományi megközelítés a tömegmédia használatát rendszerint a racionális, motivált cselekvés olyan formájaként kezeli, amelynek az egyén számára meghatározott funkciója vagy haszna, illetve objektív következményei vannak. Az egyéneket a társadalmi helyzet, a diszpozíció és viselkedés statisztikailag feldolgozható változói szerint osztályozza.
A kulturális megközelítés gyökerei az antropológiában és nyelvészetben találhatóak és főként a jelentés és a nyelv kérdéseire, a meghatározott társadalmi kontextusok és kulturális tapasztalatok vizsgálatára irányulnak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
