Pénzügyi globalizáció előzményei
A globalizáció a gazdasági fejlődés nemzetköziesedésének új szakasza. Ehhez négy, egymást erősítőtendencia vezetett.
1. A Bretton Woods-i rendszer intézményei (IMF, Világbank és a kereskedelmi liberalizálás útját egyengető GATT, később WTO) jelentős befolyásoló és gazdaságszervező erővel rendelkeztek a világ egyre nagyobb részén.
2. A pénzügyi szektor liberalizációja és deregulációja. 1970-ben az IMF 30 tagországa (a tagok 30%-a) teljesítette a szervezetAlapokmány VIII. paragrafusának megfelelő konvertibilitási kritériumokat. 1997-ben ugyanez a szám 137, amely az akkori a tagországok 76%-át jelentette. Ez egyfelől lehetővé tette a bankok és biztosítók nemzetközi méretű tevékenységét és folyamatosan kiengedte a nemzeti monetáris és felügyeleti hatóságok kontrollja alól e szervezeteket. Másrészt a valutakonvertibilitásnak a tőketranzakciókra történő kiterjesztése megszüntette az értékpapír piacok szegmentáltságát.
3. A vállalati méretek növekedésével a transz-, multinacionális vállalatok az előbbi tényező miatt globális méretekben kezdtek működni.
4. A telekommunikáció és az információtechnológia fejlődése pedig gyökeresen új logisztikai és információ áramlási feltételeket eredményezett.
A nyolcvanas évek a pénzügyi rendszerek nagymértékű fejlődését, átalakulását és sokszor válságát eredményezték. Erre az évtizedre tehető a fejlődő országok egyre mélyebb adósságválsága, amely az évtized elején Lengyelország, majd Mexikó fizetésképtelenségének a bejelentésével kezdődött. A válságtünetek azonban nem korlátozódtak a fejlődő gazdaságokra. Az évtized közepére meglehetősen csúnya krízis alakult ki az amerikai takarékszövetkezeti rendszerben. A néhány takarékszövetkezet fizetőképtelenségével induló válság oda vezetett, hogy az amerikai Federal Savings and Loan Insurance Corporation, vagyis a takarékintézetek betétbiztosítási alapjaként működő intézmény csődöt jelentett 1986-ban. A nyolcvanas évek robusztus tőzsdei fellendülése 1987 októberében egy szokatlan mértékű, mintegy 20 százalékos árfolyamzuhanással omlott össze. A krach után a gazdaság és a tőzsde is gyorsan folytatta növekedését, ugyanis a megfelelő pénzügypolitikai lépések segítettek elkerülni a mélyebb és tartósabb válságot. Ennek ellenére 1989 októberében újabb, bár kisebb méretű tőzsdekrízis alakult ki, amely egyben a Japán tőzsdei és gazdasági fellendülés végét is jelentette.
80-as évek egyik legfontosabb folyamata az európai integráció előrelépése volt. Az Európai GazdaságiKözösség tagállamai 1985-ben arról állapodtak meg, hogy 1992-ig kialakítják az egységes európai piacot (Single European Act), amelyen sem a munkaerő, sem a tőke, sem az árujavak mozgását nem korlátozzák. A Maastrichti Megállapodás 1992-ben jött létre, és lefektette az egységes európai pénz kialakulásának feltételeit, illetve a tagországok által betartandó kritériumokat. Ugyanebben az évben a font kilépett az Európai Árfolyam Mechanizmusból. 1993-ban átszervezik az ERM-t (Átváltási Árfolyam Mechanizmus), és eldöntik, hogy a létrehozandó Európai Központi Bank székhelye Frankfurtban lesz.
Pénzügyi globalizáció mai helyzetének jellemzői
Az 1980-as évek elejétől számítható a világ nagy részvénytőzsdéinek csaknem megszakítás nélküli árfolyam-emelkedése, amely az 1990-es évek legvégére szárnyalássá erősödött, amíg 2000 végén meg nem tört a „hossz”. Ezzel egy időben bontakozik ki a vállalati fúziós hullám. Az egyik fúziós technika a vállalat-összeolvadás, a másik a felvásárlás.
A bankok koncentrációja szintén összefüggésbe hozható a globális verseny élénkülésével. A bankok hagyományos tevékenységére (megtakarítások eljuttatása hitelfelvevőkhöz, átutalások teljesítése, befektetési javaslatok értékelése) a pénzügyi vállalatok is mind inkább képesek. Az olyan nagyméretű ipari csoportok, mint a General Electric vagy egy nagy autógyár, a maguk belső finanszírozási igényein túlnyúlóan is hajlamosak pénzügyi divíziót, bankszerű üzletágat kifejleszteni, mintegy a hagyományos bankok helyébe lépve. Az internetes pénzpiaci kereskedés is elvesz piaci részesedést a bankoktól. A pénzintézetek koncentrációja ezért gyakran az új szereplőkkel szembeni védekezésnek minősíthető.
A globalizáció a pénzügyi rendszer működése szempontjából a következőket jelenti:
- a pénz- és pénzügyi instrumentumok és az információ áramlása nem ütközik semmilyen technikai-technológia és nemzetállam emelte akadályba,
- a gazdasági szereplők döntéseiknél az egész világon adódó lehetőségeket mérlegelik és a világ más pontjain hozott döntések szinte időkésedelem nélkül hatnak helyzetükre,
- a pénzügyi rendszer struktúrái fizikailag, szervezetileg (multinacionális intézmények) és szabályozás szempontjából is szorosan össze vannak kötve.
A mai helyzet további jellemzői az alábbiakban foglalható össze:
- megmaradt az USA törvényes fizetőeszközének központi szerepe, a korábbi kulcsvaluta pozíció helyett elsőszámú tartalékvalutaként működik. Ily módon a nemzetközi likviditás biztosítása továbbra is egy nemzetgazdaság monetáris politikájának van kitéve. Azok a kísérletek, amelyek egy „független fizetőeszköz” létrehozására irányultak (ld. SDR) nem jártak sikerrel. A helyzet aszimmetriája annyiban változott, hogy az Egyesült Államok belső gazdaságistabilitására komoly veszélyt jelentene a dollár nemzetközi tartalék funkcióból történő kiszorulása, hiszen ez hatalmas dollártömegnek az amerikai gazdaságra özönlését eredményezné.
- az USA hegemón helyzetét kétoldalú, majd exkluzív ország csoportokkal folytatott kétoldalú megállapodásokkal legalizálta. Ezen egyeztetések színtere az OECD és az exkluzív klub folyamatosan bővült (G5, G7, G8).
- a valutaárfolyamok rendszerét a lebegés jellemzi. E lebegés olyan pénzügyi innovációkat kényszerített ki, amelyek alkalmasak voltak az árfolyamkockázatok kezelésére, de amelyek más típusú bizonytalanságok és kockázatokforrása lett. Ezen innovációk a pénzfolyamatok és a pénzügyi rendszer soha nem látott burjánzását eredményezték.
- a fix árfolyamokrendszere felgyorsította azokat az elképzeléseknek a realizálását, amelyek Európában valamilyen optimális valutaövezet létrehozását sürgették. E folyamat az Európai Unió létrejöttéhez és a közös valuta, az euró megteremtését eredményezték.
Aranypénzrendszer megszűnése
A II. világháború egyik legfontosabb eredménye a pénzügyi fejlődés szempontjából, az amerikai New Hampshire-ben található Bretton Woodsban tartott konferenciáról elnevezett megállapodás volt 1944-ben. Ez a megállapodás teremtette meg a világ pénzügyi rendszerének modern keretét rögzített árfolyamokkal, átváltható devizákkal, és mindezt a szabadkereskedelem talaján. Ekkor jött létre a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund - IMF), a Világbank (International Bank for Reconstruction and Development - IBRD), valamint megszületett az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Megállapodás (General Agreement on Tariffs and Trade, GATT), amely a szabadkereskedelmet, a vámok szintjének lebontását és a nem vámjellegű kereskedelmi korlátok megszüntetését tűzte ki célul.
A Bretton Woods-i megállapodás által létrehozott szervezetek 1947-ben kezdték meg tényleges tevékenységüket. Ebben az évben indult el a Marshall-terv, amely jelentős amerikai támogatással az európai gazdaságok helyreállítását és a gazdasági növekedés elősegítését célozta meg. Az európai gazdaságok fellendítésére, a Marshall-segély elosztására és a multilaterális fizetések elősegítésére jött létre 1948-ban az Európai GazdaságiEgyüttműködésiSzervezet (Organisation for European Economic Co-operation- OEEC). A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development - OECD) 1961-ben alakult meg, és nagy szerepet kapott a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és szabályozás nemzetek feletti koordinációjában, ellenőrzésében, illetve irányelvek kidolgozásában. Az USA 1893 óta először 1968-ban fizetési mérleg-deficitet halmozott fel.
A Bretton Woods rendszer 1971-ben szétesett, mert a csökkenő amerikai aranykészletek és a dollár iránti megnövekedett nemzetközi igény nem tették lehetővé a dollár fixáras aranyra válthatóságát. A rendszer alapvető problémája azon az ellentmondáson alapult, hogy a dollár, mint nemzetközileg elfogadott tartalékvaluta és fizetőeszköz szükségképpen együtt járt az amerikai fizetési mérleghiánnyal. Ez aláásta a dollár stabilitásába vetett nemzetközi bizalmat, aminek egyetlen kézzelfogható alapja az aranyra válthatóság maradt, amit az USA egyre kevésbé tudott vállalni az aranykészletek folyamatos csökkenése miatt.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
