A nemzetközi környezeti együttműködések célja
A környezeti problémák nem állnak meg a határokon, legtöbbjük csak több ország összefogásával oldható meg. Ez a felismerés számos nemzetközi egyezmény megkötését is segítette elő.
A nemzetközi környezeti együttműködések jellemzői
A nemzetközi környezetvédelemiegyezmények száma 300-nál is több. Közös jellemzők a végrehajtási szabályok, a felügyeleti mechanizmusok, módosítás szabályai, jelentéstételi kötelezettségek, az akcióprogramok vagy az együttműködés szervezeti vagy eljárási kérdései.
A Stockholmi konferencia (1972)
Az első világméretű környezetvédelmi program kidolgozására ENSZ környezeti világkonferenciáján, Stockholmban került sor 1972-ben. A konferencián résztvevők nyilatkozatot fogadtak el a környezetvédelem alapelveiről és feladatairól. Létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP), amely az együttműködés irányítását, és az irányelvek összehangolását kapta feladatául. A kormányok kötelezettséget vállaltak, hogy megóvják az ember környezetét a felnövekvő nemzedékek számára. A Stockholmi Nyilatkozat több szempontból is nagy jelentőségű. Itt fogadták el először nemzetközi szinten az emberhez méltó környezethez való jogot. A konferencia megkísérelte a fejlett és fejlődő országok közötti szemléletkülönbségek áthidalását a környezetvédelem és a gazdaságfejlesztés kérdéseiben. Elfogadtatta az ökológiailag "egészséges" fejlődés érdekében szükséges környezetvédelmi szemlélet és gazdálkodás gondolatát.
A Stockholmi Egyezmény (1974)
Dánia, Norvégia, Finnország és Svédország által aláírt egyezmény célja a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése. Az egyezmény kiemeli azokat az eseteket, amikor az egyik országban történt szennyezés a szerződésben résztvevő másik ország területét is érinti. Az egyezményt aláírók mindegyike vállalja, hogy szervezeteket hoz létre egy a szennyezéseket és azok hatásait megfigyelő, feltáró monitoring rendszerre.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
