Lényege
A strukturális politika megújítására 1988-ban került sor. A támogatás rendszerét és finanszírozási forrását kibővítették és újabb alapokat (Szociális, Mezőgazdasági, Regionális Fejlesztési, Halászati Alapok) hoztak létre, melyek tevékenységi területe eltérő, más-más gazdasági és szociális területre terjed ki.
A támogatási rendszert Strukturális Alapoknak nevezték el, és olyan projektekhez nyújtanak pénzügyi forrásokat, melyek komplex, átfogó célok megvalósítását kívánják elérni.
A Strukturális Alapok célja, hogy
a régiókgazdasági tevékenységét harmonizálja,
biztosítsa az Unió fenntartható fejlődését,
növelje a versenyképességet,
támogassa a kis- és középvállalkozásokinnovációját,
elősegítse a foglalkoztatás növelését, a munkaerőfejlesztését,
a régiók közötti egyenlőtlenségeket felszámolja,
javítsa a természeti környezet minőségét,
megszüntesse a hátrányos megkülönböztetést.
Létrehozás célja
Már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződésben említést tettek az aláíró országok a regionális politika szükségességéről. A Szerződés tartalmazza azt a célt, hogy erősítsék gazdaságaik fejlődését, egységességét, az egyes területek közötti különbségeket csökkentsék. Arra számítottak, hogy a tagállamok saját erejükből képesek lesznek felzárkózni a Közösség általános fejlettségi szintjéhez. Rövid időn belül kiderült, hogy olyan nagy elmaradások, szakadékok vannak az egyes régiók között, hogy rövid időn belül nem lehet megvalósítani az alapelvek érvényesítését. A négy alapszabadság – az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása – csak egyenlő fejlettségű térségek között valósítható meg. 1964-ben a Gazdasági és Szociális Bizottság feladata volt a régiókfejlesztése, annak támogatása, majd 1967-től, a feladat sokrétegűsége miatt, főigazgatóságot hoztak létre.
A regionális különbségek a bővítési folyamat megindulása, előkészítése során kerültek felszínre. Ahhoz, hogy egyenlő partnerekintegrációja jöjjön létre, és az elmaradott területek ne hátráltassák a Közösség működését és fejlődését, szükség volt a régiók közötti különbségek kezelésére, megszüntetésére.
1972-ben, Párizsban döntést hoztak arról, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak a regionális aránytalanságok csökkentésére, a szerkezeti átalakításra. Az új belépőkkel egyeztetést folytattak a területi politikák egységesítéséről, a fejlesztés irányvonaláról. A pénzügyi támogatásokelosztására megalakították az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERDF). A regionális politikát az Egységes Európai Okmány – 1987. - új politikaként vezette be a közösség működésében, és célként a gazdasági és szociális hátrányok megszüntetését jelölte meg.
Régiók
A Strukturális Alapok finanszírozása regionális alapon valósul meg. A régiók olyan földrajzi területi egységek, melyeket gazdasági, politikai azonosságok, a fejlesztésben közös célok jellemzik.
Az Unió támogatásait a régióknak nyújtja. A régiók között különböző szinteket határoztak meg, melynek elhatárolása a népesség számától függ. A régiók kategóriáinak kialakítására úgynevezett NUTS (Nomenclature of Territorial Units for Statistics) rendszer alkalmaznak. A rendszer kiinduló alapja a tagállam (NUTS 0), ennél egy kategóriával kisebb egység a tartomány, régió, megye, stb. A további kategóriák a közigazgatási egységek felosztásából vezethetők le (térségek, kistérségek).
Magyarországon 3 supra-régiót (nagyrégió) hoztak létre, Nyugat-, Kelet- és Közép-Magyarország, mely a NUTS 1 kategóriába tartozik. Ezeket a régiókat további kisebb egységekre osztva 7 regionális övezetet (NUTS 2) alakítottak ki – Dél-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Észak-alföld, Dél-alföld, Észak-Magyarország, Közép-Magyarország. A regionális övezetek megyékre és a fővárosra oszthatók, melyek a sub-regionális térségek (NUTS 3).
A Strukturális Alapokból elsősorban a regionális és sub-regionális övezetek projektjeire nyújtható támogatás, de 2006-ig az újonnan csatlakozó országok (NUTS 0) is igényelhettek támogatásokat.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
