Integráció
A világ országai egyre inkább összefonódnak, a globalizáció folyamatában egymásra utaltak lesznek. Ennek köszönhetően az országok gazdaságiegyüttműködéseket kötnek egymással. Az integrálódást a tagállamok szerződés formájában rögzítik. Integrációról akkor beszélünk, ha független országok egy csoportja szerződésben határozza meg, hogy szorosabbá fűzik a nemzetközi gazdasági kapcsolataikat, a belső piacokat megnyitják egymás polgárai és szervezetei előtt. Az integráció keretében lehetővé válik a munkaerő, az áruk, a tőke szabad áramlása, magasabb szintjén, pedig a gazdasági, pénzügyi és politikai egység kialakítása.
Integráció területei
Az integráció kiépülése fokozatosan zajlik. Ez a fokozatosság figyelhető meg az Európai Unió fejlődésében. A vámuniókialakítása után létrehozták a közös piacot. Ez annyival jelent többet a vámuniónál, hogy nemcsak az áruk és szolgáltatások szabad áramlása valósul meg, hanem a munka és tőke szabad mozgását is lehetővé teszik a tagországok között. Vagyis a tagországok polgárai munkát vállalhatnak, korlátok nélkül, az integrációban résztvevő országokban. Hasonló módon lehetőséget biztosítanak vállalatok alapítására, tulajdonrész vásárlására a partnerországokban. Az integrációnak ezen a szintjén megvalósul az egységes piac kialakulása, megszűnik a nemzeti piacok elkülönülése.
Példa közös piacra
Az európai integráció fejlődésében a közös piackialakítását a Római Szerződésben határozták meg, s az egységes piackialakítását az Egységes Európai Okmány rögzítette. Az integráció mindkét szintjének teljes megvalósítása folyamatosan történik.
Bár az európai integráció szintjét nem éri el, de a közös piac jellemzőit figyelhetjük meg a latin-amerikai térségben létrehozott Déli Közös Piacnál (MERCOSUR), valamint a Kelet- és Dél-Afrika országait magába foglaló COMESA.