A relációs adatbázis-kezelő nyelv

A relációs adatbázis-kezelő nyelvek a relációs (adatmodellű) adatbázisokkal dolgoznak. A relációs adatbázis-kezelő nyelvek mindegyike ugyanazon közös matematikai alapra, a relációs algebrára épülnek.

A relációs algebra a reláción végezhető műveleteket határozza meg, és ezt – magát a relációs algebrát – használja fel minden relációs adatbázis-kezelő nyelv.

A relációs algebra kezdete 1970-re tehető, ugyanis ekkor jelent meg Ted Codd ma már híressé vált cikke, amely azt indítványozza, hogy az akkori bonyolult struktúrák helyett az adatokat táblaszerűen kellene megjeleníteni, és minden tábla önálló relációként szerepelne az adatbázisban. Ez akkor teljesen új gondolat volt, ugyanis akkoriban ismerni kellett a programozónak az adatok tárolási struktúráját is. Itt csak a relációs algebrára épülő relációs adatbázis-kezelő nyelvet kell ismerni, és nincs szükség az adatbázis-kezelő rendszer háttérfolyamatainak ismeretére. (Az adatbázis-kezelő rendszer természetesen abszolút sajátos módon tárolhatja el a relációkat a későbbi gyors műveletvégzés elérése végett.) A relációs algebra megalkotása persze még csak az alapját jelentette a relációs adatbázis-kezelő nyelveknek. A legelső relációs adatmodellen alapuló nyelvet úgyszintén Codd írta le, és az ALPHA nevet adták neki. 1974-75-ben kezdték a kifejlesztését az IBM-nél, az "eredeti" neve SEQUEL (Structured English QUEry Language).

A relációs adatbázis-kezelő nyelvek a relációs (adatmodellű) adatbázisokkal dolgoznak. A relációs adatbázis-kezelő nyelvek mindegyike ugyanazon közös matematikai alapra, a relációs algebrára épülnek.

A relációs algebra a reláción végezhető műveleteket határozza meg és ezt – magát a relációs algebrát – használja fel minden relációs adatbázis-kezelő nyelv.