Az SQL részei
Az SQL nyelv részei: adatdefiníciós nyelv, adatmanipulációs nyelv, lekérdező nyelv és adatvezérlő nyelv.
Az SQL-t jellemzően kliens-szerver hierarchiában használják, ahol az adatbázis a szerveren kerül tárolásra. A kliens oldaláról érkező kéréseket a szerver végzi el, és az adatokat visszaadja a kliensnek.
Az SQL leírás jelölései
A következő jelöléseket használjuk:
NAGYBETŰ Kötelező megadást jelent, nem szabad elhagyni!
Dőlt kisbetű Felhasználói megadást jelent, a változókat jelölik.
Szögletes zárójelben a nem kötelező paraméterek megadását jelöljük.
A 3 ponttal azonos adatelemek ismétlődését jelöljük.
Relációs jelekkel a feltétlenül használatos szintaktikai elemeket jelöljük.
Kapcsos zárójelben álló egy vagy több elem közül egyet kötelező megadni.
A vonással a két vagy lehetőség közüli választást jelöljük.
Adatdefiníciós nyelv
DDL: Data Definition Language, definiáló nyelv.
Az adatdefiníciós nyelv segítségével hozhatjuk létre, illetve szüntethetjük meg a relációkat, az indexeket, és a nézettáblázatokat. A nézet táblázat az adatbázisban fizikailag nem létező relációs műveletek (szelekció, projekció, összekapcsolás, halmazműveletek) segítségével létrehozott táblázat, mely a relációkhoz hasonlóan kezelhető.
Adatdefiníciós utasítás: CREATE, ALTER, DROP (tábla létrehozása, módosítása, törlése).
Lekérdező nyelv
DQL, Data Query Language, lekérdező nyelv, példa: SELECT utasítás.
Az adatmanipulálás nyelve
DML: Data Manipulation Language, módosító nyelv.
Három alapvető SQL adat manipulálási művelet létezik: INSERT, UPDATE, és DELETE (hozzáfűzés, frissítés, törlés).