Az adatmodell

Az adatmodell egyértelműen meghatározza az adatbázis szerkezetét, magában foglalja az adatok típusát, kapcsolatát, a korlátozó feltételeket és az adatkezelési műveleteket is.

Az adatmodell tartalma

Az adatmodell egyszerű, tulajdonságok és kapcsolatok halmaza, amely absztrakt módon tükrözi a valós objektumoknak, jellemzőinek (tulajdonságainak) és viszonyainak (kapcsolatainak) elvont kategóriáit. Az adatmodell egy olyan séma, amelyben megadjuk milyen tulajdonságok határozzák meg az egyedeket, milyen egyedek szerepelnek a sémában, és ezek között milyen kapcsolatok vannak. Az adatbázisokat különféle adatmodell szerint építhetjük fel. Az adatmodell meghatározza az adatbázis szerkezetét, sémáját. Az adatmodell, adatbázismodell szavakat szinonimaként kezeljük.
Az egyedet, a tulajdonságot és a kapcsolatot az adatmodell elemeinek nevezzük. Attól függően, hogy ezekből milyen módon hozzuk létre az adatmodell szerkezetét, különféle adat-modelleket kapunk. Három adatmodell terjedt. Az első két modellről (a hálósról és a hierarchikusról) úgy tűnt, hogy sikerült teljesen megoldani az adatok feldolgozását. A harmadikról (a relációsról) sokan úgy gondolták, hogy zsákutca. A nyolcvanas évek elejére kiderült, hogy az utóbbi jóslat tévedés volt; ma már a relációs modell szinte egyeduralkodóvá vált. Az, hogy milyen modellre alapozva végezzük az adatfeldolgozást, meghatározza az adatbázis-kezelő rendszert, a nyelvet is. Minden egyes modellre több nyelvet is kidolgoztak.

Adatbázismodellek

A mai adatbázisokban négyféle logikai adatmodellt használunk: a hierarchikus, a hálós, az objektumorientált, illetve a relációs adatmodellt. Az Access a relációs adatmodellt használja.

A hierarchikus adatmodell

Hierarchikus adatmodell A hierarchikus adatmodell szerkezetét szintén gráffal adjuk meg, azon belül is fával. A csomópontok itt is egyedeket jelentenek és a nyilak a kapcsolatokat fejezik ki. A hierarchikus adatmodellre épülő adatbázisok kezelésére számos adatbázis-kezelő rendszert dolgoztak ki.

A hálós adatmodell

Hálós adatmodell Ez a modell úgy tekinthető, mint a hierarchikus általánosítása (azaz a hierarchikus ennek speciális esete). A hálós adatmodell szerkezetét gráffal adjuk meg. Ebben a gráfban a csomópontok az egyedek, az élek pedig a kapcsolatot fejezik ki. Az egyedeket tulajdonságaikkal írjuk le. A hálós adatmodell adatbázisaiban az egyedek (tehát az előfordulásaik) közötti kapcsolatot listaszerkezettel (pointerek, mutatók használatával) adjuk meg.

A relációs adatmodell

Relációs adatmodell Ennél az adatmodellnél a három adatmodellelem közül a kapcsolat alig játszik szerepet, csupán a lehetőség épül be az adatmodellbe. A relációs adatmodellnél a tulajdonságok kapják a fő hangsúlyt, a tulajdonságokkal határozzuk meg az adatmodell szerkezetét. A relációs adatmodellben az egyedet egy táblázattal adjuk meg, a táblát oszlopai a tulajdonságok. A táblázat sorai az egyed értékei (vagyis a táblázat maga az egyedhalmaz). A táblázat egy-egy sorát a tulajdonságok konkrét értékei adják. A relációs adatmodellben létrehozott adatbázisokat több táblázattal adjuk meg (minden tábla egy egyed-halmaz), de a táblázatok (tehát az egyedek) közötti kapcsolatokat nem definiáljuk az adatmodell felírásakor. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen közöttük kapcsolat, de ezeket a kapcsolatokat például egyszerűen az fejezi ki, hogy két táblának van közös oszlopa (mindkét táblában szerepel ugyanaz a tulajdonság).

A relációs adatmodellben az adatokat egymással logikai kapcsolatban álló táblákba rendszerezzük.
Egy tábla oszlopainak és sorainak a következő feltételeknek kell megfelelniük:
- minden oszlopnak egyértelmű neve van,
- minden sorban ugyanazok az oszlopok vannak,
- az oszlopokban található adatok meghatározott értéket vehetnek fel,
- az oszlopok soronként csak egy értéket vehetnek fel,
- a táblát a neve egyértelműen azonosítja.

Az adatmodell egyértelműen meghatározza az adatbázis szerkezetét, magában foglalja az adatok típusát, kapcsolatát, a korlátozó feltételeket és az adatkezelési műveleteket is.

A hierarchikus adatmodell szerkezetét gráffal adjuk meg, azon belül is fával. A csomópontok itt is egyedeket jelentenek és a nyilak a kapcsolatokat fejezik ki. A hierarchikus adatmodellre épülő adatbázisok kezelésére számos adatbázis-kezelő rendszert dolgoztak ki.

Ez a modell úgy tekinthető, mint a hierarchikus általánosítása (azaz a hierarchikus ennek speciális esete). A hálós adatmodell szerkezetét gráffal adjuk meg. Ebben a gráfban a csomópontok az egyedek, az élek pedig a kapcsolatot fejezik ki. Az egyedeket tulajdonságaikkal írjuk le. A hálós adatmodell adatbázisaiban az egyedek (tehát az előfordulásaik) közötti kapcsolatot listaszerkezettel (pointerek, mutatók használatával) adjuk meg.

A relációs adatmodellben az adatokat egymással logikai kapcsolatban álló táblákba rendszerezzük.
Egy tábla oszlopainak és sorainak a következő feltételeknek kell megfelelniük:
• minden oszlopnak egyértelmű neve van,
• minden sorban ugyanazok az oszlopok vannak,
• az oszlopokban található adatok meghatározott értéket vehetnek fel,
• az oszlopok soronként csak egy értéket vehetnek fel,
• a táblát a neve egyértelműen azonosítja.