Azonosító

A programozási nyelv az objektumaihoz, a konstansokhoz, változókhoz, típusokhoz, programegységekhez rendelt nevet hívják azonosítónak. Az azonosító betűkből, és számjegyekből állhat.

Védett azonosító
A programozási nyelvek megtiltják az egyértelmű fordíthatóság miatt, hogy az alapszavait azonosítóként használjuk a programban. Ezeket az azonosítókat hívjuk védett azonosítónak.

Kezdőérték

Kezdőértéknek nevezzük a memóriába képezéskor a lefoglalt helyre elhelyezett értéket.

Hatáskör

Egy azonosító hatáskörének nevezzük a programszöveg azon tartományát, amelyben a definíciója érvényben van. A hatáskör megállapítása kétféleképpen történhet. A statikus hatáskör kijelölés esetén fordítási időben definiálható a hatáskör, dinamikus hatáskör kijelölése esetén pedig futási időben.

Hozzáférési jog

A programban használt azonosítók különböző hatáskörökkel deklarálhatók, amely befolyásolja, hogy egy azonosítót a program egy adott részéről elérhetünk-e. Az egyes azonosítókhoz való hozzáférési jog tehát a deklarált azonosító hatáskörétől függ.

Értéktípus

A típus egy algebrai struktúra értékhalmazból és az azon értelmezett adott tulajdonsággal rendelkező műveletekből áll. A programozási nyelvek csoportosításánál beszélünk típus nélküli, típusos, és erősen típusos nyelvekről. A típus nélküli nyelvek változóihoz nem rendelünk típust, azaz a program futása közben a változó bármilyen típusú értéket felvehet. A típusos nyelvek változóihoz minden esetben meg kell adni a típust. Az erősen típusos nyelveknél a fordítási időben meg kell adni a változó adattípusát.

Élettartam

Élettartamnak nevezzük a futási időnek azt a részét, amelyben a változó a memóriában helyet foglal.
Statikus változó az a változó, amely élettartama a program teljes futási ideje.
Dinamikus változók a program futási idejének csak egy részében léteznek.

A programozási nyelv az objektumaihoz, a konstansokhoz, változókhoz, típusokhoz, programegységekhez rendelt nevet hívják azonosítónak. Az azonosító betűkből, és számjegyekből állhat.

A programban használt azonosítók különböző hatáskörökkel deklarálhatók, amely befolyásolja, hogy egy azonosítót a program egy adott részéről elérhetünk-e. Az egyes azonosítókhoz való hozzáférési jog tehát a deklarált azonosító hatáskörétől függ.

Kezdőértéknek nevezzük a memóriába képezéskor a lefoglalt helyre elhelyezett értéket.

Egy azonosító hatáskörének nevezzük a programszöveg azon tartományát, amelyben a definíciója érvényben van. A hatáskör megállapítása kétféleképpen történhet. A statikus hatáskör kijelölés esetén fordítási időben definiálható a hatáskör, dinamikus hatáskör kijelölése esetén pedig futási időben.

Élettartamnak nevezzük a futási időnek azt a részét, amelyben a változó a memóriában helyet foglal. Statikus változó az a változó, amely élettartama a program teljes futási ideje. Dinamikus változók a program futási idejének csak egy részében léteznek.

A típus egy algebrai struktúra értékhalmazból és az azon értelmezett adott tulajdonsággal rendelkező műveletekből áll. A programozási nyelvek csoportosításánál beszélünk típus nélküli, típusos, és erősen típusos nyelvekről. A típus nélküli nyelvek változóihoz nem rendelünk típust, azaz a program futása közben a változó bármilyen típusú értéket felvehet. A típusos nyelvek változóihoz minden esetben meg kell adni a típust. Az erősen típusos nyelveknél a fordítási időben meg kell adni a változó adattípusát.