Rugók
Rugóknak nevezzük azokat a szerkezeti elemeket, amelyek a terhelés hatására jelentős rugalmas alakváltozást szenvednek, és az ez alatt felvett alakváltozási munkát a visszarugózás során visszaadják. Ennek a munkatárolási képességnek az érdekében a műszaki gyakorlatban nagy rugalmasságú anyagokat alkalmazunk, megfelelő konstrukciós megoldásban. Az anyag és az alak mellett a rugó helyszükséglete, súlya és energiaelnyelő képessége is döntő lehet. A rugót terhelő erőhatás alakváltozást idéz elő. Az F erő és a rugó deformációja közötti kapcsolat jellemző a rugó viselkedésére és felhasználására.
Rugók alkalmazási területei
A rugókat igen sok területen alkalmazzuk, amelyek az alábbiak:
- lökés- és lengéscsillapítás járművek tengelyrugózásánál és a vasúti kocsi ütköző rugóinál,
- visszaállító-rugó szelepeknél, pofásfékeknél, tengelykapcsolóknál, mérőeszközöknél,
- erőmérés rugómérlegnél és dinamómétereknél,
- erőkiegyenlítés és -elosztás feszítőszerkezeteknél, alátámasztásoknál,
- lengőrendszerek létrehozása, rezgésszigetelés szállítóberendezéseknél, lengőasztaloknál, mérőműszerek alátámasztására, felfüggesztésére stb.
- munkatárolás órák, játékok óraműveiben.
Rugók csoportosítása
Az egyes rugókialakításokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. Ezek alapján megkülönböztetünk a külső alak szerint laprugókat, csavarrugókat, kúpos csavarrugókat, tányérrugókat, spirálrugókat és gyűrűrugókat. Az igénybevétel szerint lehetnek húzásra-nyomásra terhelt, hajlított és csavart rugók. A szerkezeti anyag szerint beszélhetünk acélrugókról, fémrugókról, nem fémes rugókról és ezeken belül gumirugókról is. A legáltalánosabban azonban az igénybevétel szerinti csoportosítást szokták használni.
Belső csillapítás során a rugalmas alakváltozás mértéke, illetve a felvett alakváltozási munka csökken.
A terhelt rugóról a terhelést levéve, a rugó visszanyeri eredeti alakját. Ezt a jelenséget rugalmas alakváltozásnak nevezzük.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
