Tananyag választó:
A faiparban használt fontosabb import (egzóta) fafajok
Jegyzet szerkesztése:
A egzóta fafajokról általában
Eszköztár:

Az egzóta fafajok elterjedése

A trópusi fák (egzóták) a föld egyenlítői örökzöld őserdeiben fejlődnek. A fakereskedelemben és feldolgozásban előforduló fafajokat élőhelyük szerint 3 földrajzi területre csoportosíthatjuk: Távol-Kelet (Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnam), Afrika (leginkább Közép- és Nyugat Afrika: Angola, Benin, Guinea, Elefántcsontpart, Gabon, Ghana, Kamerun, Kongo, Libéria őserdői és a szárazabb szavannák Kelet- és Nyugat-Afrikában), Dél- és Közép-Amerika (Matto Grosso, a leggazdagabb és legnagyobb amerikai trópusi esőerdő, melynek nagyobb része Braziliában található, egyes részei Szurinámba, Guyanába, Peruba is átnyúlnak). A fás szárú növények fajainak száma mintegy 35 000, többségük lombosfa és ezekből sok-sokezer faj az egyenlítői őserdőkben él. A trópusi fák forma- és fajgazdagsága hatalmas, a kutatók nem ismerik nagy részüket. Az ismert fajok közül a faipar csak kis töredéket használ. Az egész éves folyamatos fejlődés hatására a trópusi fák hatalmas méreteket érhetnek el, gyakori a 15-25 m-es ágtiszta, hengeres, egyenesszálú, hibamentes törzshossz és a 1 m-t meghaladó átmérő, mely idős fáknál 2-3 m is lehet.

A távol-keleti egzóták

A távol-keleti trópusi fák európai importja és feldolgozása az 1990-es évektől vált hangsúlyossá. Ezt megelőzően az afrikai fafajok alkalmazása volt számottevő, miután a karibi térség értékes keményfa erdőinek nagy része elpusztult az elmúlt évszázadok során. A délkelet-ázsiai őserdők nagyon gazdagok fafajokban. Kétezerre becsülik ezek számát, ebből a kutatók 800-at ismernek és mintegy 40 faj kerül faipari feldolgozásra. Ezekben az országokban az ésszerű fakitermelés és feldolgozás hosszú tradícióval rendelkezik, mivel az őslakosság évszázadok óta jól ismeri és használja az ott élő fafajokat. A távol-keleti fafajok ismertetése messze a teljesség igénye nélkül történik a továbbiakban. A jellemzett fajokon túl a faiparban ismerik és feldolgozzák még - kisebb-nagyobb sikerrel - a következő fafajokat: merbau, bangkirai, dark red lauan, white seraya, menkulang (palapi), ramin, mersawa, sesendok, sepetir, kembang semangkok, nyatoh, kerin.

Az afrikai egzóták

Az afrikai fafajok nagyobb része a trópusi erdőkből kerül ki, ezt egészítik ki a szavannákon élő fajok. Afrika, ellentétben a Távol-Kelettel, nem rendelkezik hosszú tradícióval a fakitermelés és feldolgozás területén, sem az erdők megóvásában. Az afrikai fakitermelés a 19. században a gyarmatosítással indult meg és gyakran az egyetlen szempont az export volt. Európában az 50-es és 60-as években alkalmazták a legnagyobb mennyiségben az afrikai egzóta fajokat, elsősorban a bútoripar a mahagóni féléket (sipo, kosipo, sapelli, khaya mahagóni). Napjaink fafeldolgozásában inkább a távol-keleti egzóták kerültek előtérbe, de afrikai fajokat is felhasznál a faipar. A továbbiakban ismertetett fajokon túl, a következő afrikai egzóták kerülnek még felhasználásra: iroko (kambala), padouk, niangon, framire, limba, tali, wenge, mansonia, wawa (samba, ayous), azobe (bongossi), stb.

A közép- és dél-amerikai egzóták

A közép- és dél-amerikai őserdőkből ma már meglehetősen korlátozott számú fafaj szerepel a faipari feldolgozásban. Az itt található hatalmas összefüggő erdőterület nagyon megszenvedte az elmúlt évszázadok pusztításait. Ma is jellemző az erdők felelőtlen irtása, kivágása és elégetése, a különböző nemesfémek utáni kutatás miatt vagy azért, hogy a felszabadított területeken mezőgazdasági termelés indulhasson meg. Így például a legértékesebbnek számító "valódi" amerikai mahagóni (karibi mahagóni vagy acajou amerique) ma már nem beszerezhető faanyag. A továbbiakban jellemzett fajokon túl még a következő amerikai egzótákkal találkozhatunk a fafeldolgozásban: jatoba (courbaril), tatajuba, basralocus (angelique), tauari, marupa.

Az egzóták általános tulajdonságai

A trópusi fák általános jellemzője, hogy örökzöldek, a fotoszintézis egész évben folyamatos, és így a kambium megszakítás nélkül működik. Ennek következtében a trópusi fák nem rendelkeznek évgyűrűkkel. Ezek helyett növekedési zónáik vannak, melyek az esős és a száraz évszakok váltakozását fejezik ki. A mérsékelt égövi fafajok évgyűrűihez hasonlóan, a növekedési zónák határai is lehetnek szabad szemmel jól vagy kevésbé láthatók, fafajtól függően. A trópusi fák döntő többsége szórtlikacsú, általában szabad szemmel is látható, nagy vagy közepes méretű edényekkel, melyek magányosan állnak vagy kisebb csoportokba rendeződnek. Létezik néhány gyűrűslikacsú fafaj is, ilyen például a teak. A hosszirányú metszeteken gyakori a csíkozottság, mely lehet színbeli eltérés következménye (pl. makasszár ében, zebrano, paliszander, stb.) vagy a csavarodott, esetleg ellentétes irányban csavaros rostkötegek következménye (pl. mahagóni, okumé, stb.). A trópusi fák gesztjében a mérsékelt égövi fafajokhoz képest sokkal többféle és nagyobb mennyiségű járulékos anyag raktározódik el, mely nagyon változatos, élénk színeket ad a fának, de a megmunkálását is befolyásolja.

Az egzóták általános műszaki tulajdonságai

A trópusi fafajok tipikus jellemzői nem csak genetikailag meghatározottak, hanem a talajösszetételtől, csapadéktól, hőmérséklettől is befolyásoltak. Így ugyanazon fafaj egyedei más szövetszerkezetet és megjelenést mutatnak, eltérő műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel különböző termőhelyekről származnak. Ezért a trópusi fák megadásánál meg kell adni származási helyét, színét és sűrűségét is. Nehézséget okoz, hogy ugyanaz a faj teljesen eltérő és sokféle megnevezéssel kerülhet forgalomba. Óriási fajgazdagságuk és az azon belüli különbözőségek miatt az egzóták műszaki tulajdonságai nagyon különbözőek. Megmunkálhatóságuk, tartósságuk, egészségre ártalmas járulékos anyag tartalmuk is különböző. Nehezen száradnak. Mechanikai megmunkáláskor célszerű keményfémlapkás szerszámot használni, mert nagy mennyiségű ásványi anyagot, főleg szilíciumot tartalmaznak, mely gyors éltompulást okoz. Jól pácolhatók, de számolni kell az erős szálfelhúzással. Felületkezelésnél, az erős szívóhatás miatt, célszerű több réteget felvinni, mint a hazai fák esetében. Egyes lakkoknál izolátort kell alkalmazni, pl. a poliészter lakk enélkül nem keményedik ki a felületen.