Acélgerendás födémek azok a szerkezetek, amelyeknél a teherhordó gerenda acélból készül. A gerendák közeit tégla-, beton- vagy vasbeton lemezek töltik ki.
Az acélgerendás födémek jellemzői: gyorsan készíthetők, a gerendák azonnal terhelhetők. Az acélgerendás födémeket már statikai számítások alapján tervezték. A gerendavégek felfekvéséhez a tartómagasság felét és még 15 cm-t biztosítottak. A koszorúban lehorgonyzáshoz áttolóvasakat vagy a gerendavégre hegesztett bajuszvasakat használnak. A gerendakiosztást befolyásolja a lépcsők, kémények, válaszfalak helyzete, ekkor kiváltásokat alkalmaznak csomólemezek, csavarok, szegecsek, hegesztések igénybevételével. E födémekre a 6 cm vastag válaszfalak szabadon ráállíthatók, csak a nehezebb válaszfalakat kell kiváltógerendára építeni. A födémek jó tulajdonsága a szilárdság, a közepes tűzállóság és a kielégítő léghanggátlás. Viszonylag könnyen megoldható a födémgerendák többtámaszúsítása.
A 19. század második felétől, a hengerelt acélszelvények elterjedésével az építőipar egyre nagyobb érdeklődést tanúsított az acélgerendás födémek iránt. A méretpontos acélgerendák és a közeiket kitöltő éghetetlen anyagok felhasználásával létrehozott vegyes anyagú födémek a korábbi födémek hibáinak jelentős részét kiküszöbölték. A nagy fajlagos acélfelhasználás és élőmunka-ráfordítás miatt, mintegy 50 év után, ezek a szerkezetek is kiszorultak az építési gyakorlatból. Ma már csak épületek átalakítása, szerkezetjavítások során találkozhatunk velük.
Az a távolság, amely a teherhordó gerendák központi tengelyei között van.
Az a távolság, amelyet a teherhordó gerendáknak át kell hidalniuk és le kell fedniük.
A födémszerkezet azon oldala, ahol a húzószilárdság keletkezik. Ez általában a födémszerkezetek alsó oldala.
A gerendában lévő betonacélok elnevezése.