Vákuumsűrítés: akkor beszélünk vákuumsűrítésről, amikor a létérben létrehozott vákuum biztosításával történik a besűrítés.

Nyitott-téri sűrítés: akkor beszélünk nyitott-téri sűrítésről, amikor a létér a légkörrel van közvetlen kapcsolatban.

A besűrítők a vizes oldatok oldószerét elpárologtatással távolítják el. Az élelmiszeriparban ilyen oldatok pl. a zöldség- és gyümölcslevek. A bepárló berendezések –több más élelmiszeripari berendezéshez hasonlóan- lehetnek szakaszos és folyamatos üzeműek. Szakaszos üzemű besűrítésre alkalmas berendezés a duplikátor üst és a kettős köpenyű, keverőlapátos vákuumsűrítő (gömbvákuum). Ezekben a berendezésekben elsősorban nagy viszkozitású anyagokat sűrítenek. Üzemükre jellemző, hogy bennük –a gép kialakításától függő- a léteret meghatározott mennyiségű híg lével töltik fel, majd sűrítenek be, végül a kész sűrítményt elvezetik, leeresztik belőle. Nagymértékű besűrítésre alkalmasak. Ilyen berendezésekkel lehet csak 55-60 ref. %-ra sűríteni. Ilyen besűrítőre van szükség pl. dzsemgyártás során.

Duplikátor: jelentése kettős, az élelmiszeriparban általában a kettős falazattal ellátott közvetett fűtőteret értik alatta.

Ha a besűrítőt feltöltötték a híg, besűrítendő lével, akkor megkezdődhet annak melegítése, majd forráspontra hevítése. Ez minden esetben közvetett úton valósul meg. A fűtőtérbe éles gőzt vezetve falon keresztül megkezdődik a létér felfűtése. Ahhoz, hogy a besűrítendő híg lé minél kevésbé károsodjon (színe, aromaanyagai megmaradjanak) a besűrítést vákuumtérben célszerű elvégezni (mint az a fizikából már ismert, a víz forráspontja a nyomás függvénye).