Tananyag választó:
Utazni kisgyermekkel
Jegyzet szerkesztése:
Kisgyermekkel történő utazás
Eszköztár:

Kisgyermekkel történő utazás

A totyogó, már járni tanuló kisgyermekkel történő utazás azonban már több, mint kihívás. Ebben a korban a kicsik nem nagyon örülnek a tartós ülésnek, képtelenek egy percnél tovább egy helyben maradni. Nem tűrik az ülést, különösen, ha a biztonsági övet is becsatolják a gondos szülők. Legtöbbjük rettentőn kíváncsi mindenre, mindenkire, aki/ami körülöttük van, és többnyire nagyon nehéz őket visszatartani. Ez a tulajdonságuk nagyon kényelmetlen, zavarba ejtő lehet a szülőknek, ha a repülőgépen a közeli szomszédok nem értik meg a kicsi „felfedező” természetét, aki hosszú ideig bámulja őket, mielőtt megpróbálná birtokba venni egy-két apróságukat. Tiszteletben tartva a gyermekek aktivitását, saját olvasnivalónkat tartogassuk arra az időszakra, amíg a kicsi esetleg szundikál.

Kisgyermek

Kisgyermekek és a szorongás

Ráadásul, a totyogó korú gyermekek már elég „nagyok” ahhoz, hogy az első (néhány) repülést szorongással, félelemmel éljék meg. Szorongásuk még nem a belátható veszélyek ésszerű feldolgozásának eredménye, mondjuk inkább ösztönösnek, ami ebben a korban normális. Ők nem értik még a repülés és biztonságának észérvekkel megtámogatott indokait, ellentétben akár a nagyobbakkal, akár a felnőttek többségével. Ők még varázslatosan szép világukban élnek, és el nem tudják képzelni, hogy ott és akkor mi történik azzal a derűs, biztonságos világgal, amelybe beleszülettek. Szorongásukat, félelmeiket ne bagatellizáljuk el, ezek akár egy életre kihatva nyomot hagyhatnak bennük. Próbáljuk pótolni, megerősíteni csökkenő biztonságérzetüket. Ez az ösztönszerű félelem, szorongás pont annyira különbözik tőlünk, mint a mozgásigényük. Ha az egyiket (mozgásigény változása) felismerjük, és többnyire megoldjuk, miért ne tennénk ezt a másikkal (szorongás, félelem) is?