A tengeribetegség
Tehát, aki valaha küzdött már a tengeribetegséggel, jól tudja, hogy az nem szükségszerűen függ össze a tengeri utazással. Éppúgy előfordulhat szárazföldön (autóbuszon, vonaton, de még gépkocsiban is), levegőben vagy nevéhez méltóan, vízi utazáskor is. Egyeseknek emiatt külön problémát jelent akár a lifttel történő „utazás” is. Bizonytalan, meghatározhatatlan, furcsa érzésről van szó, amely hányingerrel, hányással jár, az arc elsápad, és az ember elkezd verejtékezni. A hányást kimerültség, fáradtság követi. Néhányan fokozottan érzékenyek a tengeribetegségre, míg mások könnyen veszik az ilyen megpróbáltatásokkal járó utazást, ám az állapotot előidéző tényezők mindenkinél egyformák: a turbulencia, örvénylés, szorongás, és egyes betegségek egyaránt segítenek előidézni ezt az állapotot.
Mi az a mozgásbetegség?
Sok ember érez hányingert, vagy akár hányhat is, amikor repülőgépen utazik, autózik, buszozik, esetleg meggondolatlanul felszáll a vidámparkok kedvelt forgó-bukdácsoló járműveire. Ezt a jelenséget, illetve betegséget nevezik mozgásbetegségnek. Ugyanez az érzés kerítheti hatalmába azokat, akik kisebb-nagyobb hajókon imbolyognak a hullámok által felkorbácsolt vizeken. A jelenség neve: tengeribetegség. Habár a két elnevezés különböző, maga a jelenség és az előfordulásáért felelős mechanizmus szinte ugyanaz. Tulajdonképpen nem is betegségről van szó, inkább egy kellemetlen, bosszantó jelenséggel állunk itt szemben, amelynek a súlyos betegségekhez semmi köze, bár néhány utazót akár napokig is hatalmában tarthat, „mozgásképtelenné” tehet.