Nem mesterséges. A környezetben közvetlenül megtalálható.

Trópusi fertőzőbetegség, amely főleg Közép-Afrikában és Dél Amerika északi területein fordul elő. Kórokozója vírus, melyet az Aedes aegypti nevű szúnyog terjeszt. A fertőzés forrása ember és majom. Lappangási ideje kb. 5 nap, amely után rendszerint hirtelen magas láz vagy végtagfájdalmak jelentkeznek. Pár nap múlva általános vérzékenység, orr- és gyomorvérzés mellett a beteg megsárgul. A halálozás 10-80 % közötti. Fertőzött vidékre való utazás esetén a védőoltás kötelező.

Gyógyszerek alkalmazása során fellépő kísérő tünetek, melyek lehetnek kedvezőek és kellemetlenek is.

A dengue vírusos betegség, melyet az Aedes szúnyog csípése terjeszt. A vírus az északi és déli 25. szélességi fok között nagy területen elterjedt (Thaiföld, India, Fülöp-szigetek, Karib-tenger stb.). Csak az aktív szúnyoginvázió idején (meleg időjárás) jön létre a betegség. Lappangási idő 3-15 nap. Hirtelen fellépő magas lázzal, borzongással, súlyos fej-, hát és végtagfájdalmakkal kezdődik, melyhez torokfájás, levertség és depresszió társul. A kötőhártya belövellt lehet, a bőr kipirosodott. Az első lázas időszak 3-7 napig tart, melyet néhány órán, esetleg 2 napig tartó tünetmentesség követ. A betegek 80 %-ában a tünetmentesség alatt vagy a második lázas szakban bőrkiütés jelenik meg, mely 1-2 napig tart. Ezen második szakot hasonló, de rendszerint enyhébb tünetek kísérik. A kiütés először a kéz- és lábháton jelenik meg, majd a karokra, lábakra, törzsre és nyakra terjed, de ritkán érinti az arcot. A kiütés időtartama 2 órától 2 napig terjedhet és hámlás követi. Pontszerű vérzések és emésztőrendszeri vérzés jelentkezik a dengue vérzéses láz részjelenségeként.

A légkörnek egy bizonyos helyen és adott időpontban fennálló fizikai és kémiai tulajdonságait időjárásnak nevezzük. A szóban forgó területre általában jellemző időjárás az éghajlat, vagy klíma. Kialakulását számos tényező befolyásolja, ilyen a földrajzi fekvés, a tengerszint feletti magasság, növényzet stb. A szervezetre gyakorolt élettani hatás szempontjából kétféle klímát különböztetünk meg: kímélő klímát, amely a szervezetet nem terheli és ingerklímát, amely igénybeveszi a szervezet alkalmazkodóképességét.

A fertőző betegségeket létrehozó mikroorganizmust kórokozó mikroorganizmusnak nevezik. Az ismert mikroorganizmusok közül csak elenyésző a valóban kórokozó tulajdonságú.

Rovarok osztályába tartozó ízeltlábű. A Földön élő állatfajok legnépesebb csoportja a rovarok osztálya. Az ízeltlábúak törzsébe tartozó rovarokból, több mint egymillió különböző faj található meg a Földön, az állatvilág háromnegyed részét rovarok teszik ki. Többségük petéket rak le, ebből a rovar fiatalkori alakja, a lárva kel ki, majd egy átalakulással létrejön az ivarérett, kifejlett forma, az imágó. A rovarok rendszerezése máig nem végleges. Harmincnál több rendbe sorolták őket, a fajokban a leggazdagabb rendek a bogarak (350 000 faj), a lepkék (150 000 faj), a hártyásszárnyúak (100 000 faj), a kétszárnyúak (85 000 faj) és a poloskák (40 000 faj).

Trópusi betegség. Okozója a Tripanoszóma családba tartozó élősdi, melyet a cecelégy terjeszt. A légy csípése útján a kórokozó a vérbe kerül, majd megtelepszik a nyirokcsomóban és az agyban. A légy csípése után a lappangási idő 2-3 hét, azután lázas keletkezik és ezt követi az úgynevezett álomkóros szak. A betegségnek ebben a stádiumában a beteg feledékennyé, közönyössé válik, végtagjai remegnek, aluszékony lesz (az aluszékonyság azután állandósul), rendezetlen mozgások jönnek létre. Az állapot súlyosbodásával a betegség halálhoz is vezethet. Hazánkban nem fordul elő. Az álomkórt kemoterápiás szerekkel gyógyítják.

8 lábú, teknős alakú, de alig pár milliméter nagyságú ízeltlábú, mely vérszívás közben testének többszörösére is megduzzadhat. A kullancsfélék leggyakrabban bokros területeket, erdőkben találhatók, ahol a leveleken hónapokig várnak emberre vagy állatra. Észrevétlenül fúrják be szívókájukat a bőrbe. A kullancs csípése nemcsak ekcémaszerű gyulladást válthat ki, hanem közvetítője lehet emberi és állati fertőzőbetegségeknek. Kullancs terjesztheti emberben az agyvelőgyulladás bizonyos fajtáit, a visszatérő lázat, a vérzéses vesegyulladást stb.

Szúnyogok, kullancsok, kis rágcsálók, ritkábban emlősök, madarak által terjesztett fertőző agyvelőgyulladás Ázsiában. Tünetei: láz, rossz közérzet, tarkókötöttség, torokfájás, hányinger és hányás, romló tudatállapot és görcsök. Bénulások is előfordulhatnak. Keleti országokban elérhető a japán B- encephalitis elleni védőoltás a nyári hónapokban Kelet-Ázsia falusi vidékeire utazók számára.

Az ízeltlábúak törzsébe, a rovarok osztályába és a kétszárnyúak rendjébe tartozik. A kétszárnyúak rendje is több családra oszlik: árvaszúnyogok, lepkeszúnyogok, púpos szúnyogok és az igazi szúnyogok családjára. Hétköznapi értelemben csak az utóbbiak tartoznak az "igazi" szúnyogok közé, melyekre a karcsú test, hosszúkás szárny, nagyon hosszú és vékony lábak, végül a fejnél többszörösen hosszabb szívóka a jellemző. A kifejlett szúnyog petéit közvetlenül a vízre vagy nyirkos nedves helyre rakja le. A petéből már néhány nap alatt kikelnek a lárvák. A lárvafejlődést az időjárás befolyásolja. A bábból néhány nap alatt kibúvik a kifejlett szúnyog. Valamennyi szúnyogfajra jellemző a vérszívás, de csak a nőstények táplálkoznak vérrel. A hímek növényi nedvekkel táplálkoznak.

A gyógyszerek hatékonyságát biztosító vegyület.

Az állatkísérletek során a beteg embert a beteggé tett állat helyettesíti. Ha állatkísérletben sikerül az emberi megbetegedéssel azonos kórkép létrehozása, a kísérleti állatok megadják a lehetőséget arra, hogy a kórképet kifejlődésének egyes stádiumaiban is pontosan tanulmányozzák és kezelésére hatásos gyógyszert találjanak. Gyógyszerek mellékhatásainak vizsgálatára, új vizsgáló- és műtéti eljárások biztonságos és megbízható kivitelezésének keresésére ugyancsak az állatkísérletek biztosítják a lehetőséget.

Parazita. Olyan élőlény, amely egy másik testén vagy testében él. Ez utóbbit gazdaszervezetnek nevezzük. A parazita táplálékigényét vagy más szükségleteit a gazdaszervezet rovására elégíti ki.

Immunfolyamat, amelyben az antigén hatására olyan specifikus ellenanyag képződik, amely a szervezetet az antigénnel szemben érzékennyé teszi, szenzibilizálja. Az antigén újabb behatolása esetén a túlérzékeny szervezet másképpen válaszol, mint egyéb immunfolyamatokban. Az immunválasznak ezt a formáját nevezzük allergiás reakciónak.

Az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a szokott normálistól eltérnek.

A álomkórt okozó élősdi terjesztője.

A forró övezet északi, illetve déli szomszédságában, általában a 30. és a 45. szélességi kör között húzódik. A mérsékelt övezet legmelegebb része. Időjárásának alakításában a forró övezetből származó légtömegek is részt vesznek. A tél enyhe, a nyár pedig a napsugarak igen magas (70-80 fokos) delelési hajlásszöge miatt meleg és hosszú. Az évi középhőmérséklet +10 és 20 Celsius-fok között alakul. A téli és nyári nappalok hosszában jelentős különbség észlelhető. Az évi hőingadozás meghaladja a napi hőingadozást.

Latin szó, jelentése méreg. Kórokozó, mely a baktériumoktól eltérően nem tekinthető élőlénynek. Egysége a virion, melynek leglényegesebb alkotórésze egyféle nukleinsav (DNS vagy RNS), amely fehérjéből álló jellegzetes kristályszerű tokba van bezárva. Egyes virionok tartalmaznak ugyan enzimet, de egyik sem olyat, amely a vírust önálló anyagcserére vagy éppen szaporodásra képessé tehetné. A virion addig fertőzőképes, amíg megvan a lehetősége arra, hogy nukleinsav tartalma változatlan állapotban az adott vírus iránt fogékony sejt belsejébe jusson. A nukleinsav a sejtbe jutás folyamán vagy a sejten belül megszabadul burkaitól és - lényegében úgy, mintha a sejt saját nukleinsavkészletéhez tartozna - információt ad át a sejtnek a vírus szaporodásához szükséges enzimek és egyéb fehérjék termelésére. Ellenállásuk hővel szemben változó.

A légy mindenütt megtalálható, ahol szerves hulladék van. Táplálékul és petéinek lerakására minden szerves anyagot felhasznál, legszívesebben sertéstrágyát. Három pár lábán két-két karom és tapadókorong van és ezenfelül még ragadós anyagot is tud a talpán kiválasztani. Ezekkel bármilyen testtartásban és minden felszínen meg tud állni. A nőstény élete során 4-600 db, kb. 1 mm hosszú, fehér petét rak, amelyekből hőmérséklettől függően 8-20 óra múlva jól mozgó, 1 mm hosszú lárva kell ki. A lárva 3 vedlés után bábozódik be. A bábból 3-5 nap alatt kel ki a kifejlett légy. Élettartama hőmérséklettől függően kb. 3 hét. A telet csak kevés nőstény éli át. Mohón és állandóan táplálkozik, túlterhelt gyomrát táplálkozás közben többször is kihányja, az élelmiszereket beköpi, sőt beleit is gyakran üríti. Szőrös testével súlyos betegségeket is közvetít. Terjeszti a tífuszt, a paratífuszt, a vérhast, gyakorlatilag minden bélfertőzést.

Az Egyesült Államok Hadserege által kifejlesztett, rovarok ellen használatos kémia anyag. A DEET alkalmazásával a rovarok elveszítik azon érzékszerveiket, melynek segítségével felkutatják az emlősöket, így téve lehetetlenné, hogy az élősködők megtalálják áldozataikat

Az érpályában uralkodó nyomásviszonyok mellett a vér áramlási sebessége a szív munkájának fontos mutatója. A vér áramlásának sebessége az érrendszer különböző szakaszain más és más.

Földön élő állatfajok legnépesebb csoportját a rovarok osztálya alkotja. Az ízeltlábúak törzsébe tartozó rovarokból, több mint egymillió különböző faj található meg a Földön, az állatvilág háromnegyed részét rovarok teszik ki. Többségük petéket rak le, ebből a rovar fiatalkori alakja, a lárva kel ki, majd egy átalakulással létrejön az ivarérett, kifejlett forma, az imágó. A rovarok rendszerezése máig nem végleges. Harmincnál több rendbe sorolták őket, a fajokban a leggazdagabb rendek a bogarak (350 000 faj), a lepkék (150 000 faj), a hártyásszárnyúak (100 000 faj), a kétszárnyúak (85 000 faj) és a poloskák (40 000 faj).

Testünk egészét kívűlről bőr borítja. A bőr nagyobb kiterjedésű érzékszerv. A másik fontos funkciója védő szerepe. Szerkezetileg megkülönböztetünk egy külső réteget, az alatta fekvő kötőszövetes irharéteget és a bőr alatti kötőszövetet. Az első két réteg közös névvel a tulajdonképpeni bőr. A bőr tömött, de egyben rugalmas elemekből áll. A mechanikai igénybevétellel szemben ellenálló. A legtöbb oldott vagy gáz alakú anyaggal továbbá baktériumokkal szemben átjárhatatlan. A bőr mirigyeinek savas vegyhatású váladéka kémiai védőburkot képez mindennemű fertőző anyag áthatolása ellen. A bőrnek fontos szerepe van a hőszabályozásban is. A bőr mirigyrendszere révén kiválasztószerv is, és ezzel a működésével a vese munkáját támogatja.

A trópusokról, vagy trópusi éghajlatról, jellemzően olyan helyek esetén beszélhetünk, ahol a forró övezetben található nagy kiterjedésű szárazföld, óceánnal határos. Területük nem összefüggő, hanem helyenként a forró övezet átmeneti és térítői övébe ékelődik. Jellemzője, hogy két évszak váltja egymást az esős és a száraz évszak. A trópusok időjárása az Egyenlítő környéki (szavanna) övre emlékeztet. A "tél" száraz, napsütéses. A napi hőingadozás ilyenkor nagyobb. A nyári esős évszakot rövid, forró "tavasz" előzi meg, amely a szárazföldet erősen fölmelegítve a nyári monszun megindulását okozza. A nyár itt is fülledt, csapadékos.

A szúnyog spanyol neve, melyet az angol nyelv is átvett. Az angol irodalomból került át hozzánk. Hétköznapi szóhasználatban, ha moszkítóról beszélünk, általában a trópusokon előforduló szúnyogfélékre gondolunk. A moszkítók mind rövidröptűek, de szélviharral, gyors közlekedési eszközökkel messze eljuthatnak és így az általuk terjesztett trópusi fertőző betegségek távoli országokban is, bár szórványosan, előfordulhatnak.

Mocsárláz, váltóláz. A betegség nevét az olasz "rossz levegő"-ről kapta, mert főleg mocsaras, rossz levegőjű területeken jelentkezett. Ma tudjuk, hogy azért, mert terjesztőjének, a szúnyognak elszaporodásához mocsárra, álló vízre van szüksége. Kórokozója a plazmódium, amelynek bizonyos törzsei az emberi, mások az állati maláriát okozzák. Az emberi maláriát több plazmódiumfaj idézi elő. 1. Plasmodium vivax a jobb indulatú, harmadnapos lázat. 2. Plasmodium malariae a negyednapos lázat. 3. Plasmodium falciparum a rosszindulatú, trópusi harmadnapos lázat. 4. Plasmodium ovale, amely ritkábban fordul elő, szintén harmadnapos lázat okoz. Előfordulhat néha kettős fertőződés. A plazmódiumot a maláriás beteg véréből kizárólag az Anopheles szúnyog közvetíti az egészséges emberre. A maláriaplazmódiumot a szúnyog nyálával oltja be a szervezetbe. A malária lappangási ideje változó. Harmadnapos láz esetén kb. 14 nap. A beoltott plazmódium a vörösvértestekbe furakodik és azokban jellegzetes alakot vesz fel. A vörösvértestekben fokozatosan fejlődve, 48 vagy 72 óránként egyszerre érve be, szétrobbantják a vörösvértesteket, kirajzanak és újabb vértestekbe furakodnak. Az egy időben történő szétesésre a beteg hidegrázással és lázrohammal reagál. Pár óra múlva erős izzadás közben a beteg láza leesik és a következő rohamig jobban érzi magát. 2-3 hónap múlva a rohamok szabálytalanná válnak, a folyamat krónikus lesz.

A denevérek rendjébe tartozó, végtagjaik között szárnyszerűen kifeszülő bőrhártya segítségével repülni tudó emlősök. Két fő csoportjuk a kisdenevérek, az Európában is jól ismert rovarevő és a nagydenevérek, vagy repülőkutyák, többségükben gyümölcsevő trópusi állatok.

Mesterségesen, kémiai úton előállított.

Allergiás reakciókra alkalmazható készítmény. Több formája létezik, csepp, kenőcs.

Vegyjele Ca. Meghatározott mennyiségben található a felnőtt ember szervezetében. A szervekben rendszerint sók alakjában van jelen. Legnagyobb része a csontokban található. A kalcium tartalomtól függ a csontok keménysége. A felnőtt ember kalciumszükséglete napi 800 mg, gyermekek, terhes nők szükséglete 1000-1200 mg-ra növekszik. A legelőnyösebb és legkönnyebben beszerezhető kalciumforrás a tej és a tejtermékek. Jelentős kalciumforrásaink még a zöldségek. Csökkenti azonban a kalciumfelszívódást a táplálékban levő oxálsav, valamint a gabonaneműek fitátjai, azáltal, hogy a kalciummal vízben oldhatatlan vegyületet képeznek. Kalciumhiány esetén a csontképződés zavara, illetőleg a csontok kalciumtartalmának csökkenése, valamint a vérben lévő kalciumszint csökkenése következtében izomgörcsök, véralvadási zavarok jelentkezhetnek.

Az Egyesült Államok déli államaiban, különösen a Mexikói-öböl partjainál őshonos mérgező csípésű hangyafaj, melynek csípése azonnali fájdalommal jár, vörös duzzanat alakul ki, de ez 30-40 percen belül általában megszűnik, de akár halálos is lehet.

Lázcsillapító és gyulladáscsökkentő szer. Enyhe vérzési hajlamot is okoz, valamint irritálja a gyomornyálkahártyát. Hatóanyaga az acetilszalicilsav.

A szürkéssárga afrikai méh (Apis adamsonii) vadonban él, az afrikai kontinens egész területén megtalálható, kivéve Algirt és Egyiptomot, Afrika mellett egyes dél-amerikai területeken, és az USA déli államaiban is előforduló méhek az egyik legagresszívabban támadó méhcsoport, méreganyagaik durvább allergiás jelenségeket provokálhatnak, tömeges támadásuk gyakrabban fordulhat elő, és sokkal veszélyesebb.

Hártyás szárnyúak (méh, darázs, hangya) okozta mérgezés.

Az anafilaxiat allergének váltják ki, amelyek hatására a szervezetben IgE osztályba tartozó ellenanyagok keletkeznek. Ezen ellenanyagok sajátsága, hogy szövetekhez, sejtekhez kötődnek. Az allergén a szervezetbe jutva, sejtek felületéhez kötődő ellenanyagmolekulákkal reagál, e reakció hatására mediátoranyagok (hisztamin, bradikinin, szerotonin stb.) szabadulnak fel és ezek eredményezik az anafilaxias reakció tüneteit. Az anafilaxias reakció két megnyilvánulási formája ismeretes. Az emberen viszonylag ritkán előforduló általános reakció és a meglehetősen gyakori helyi reakció. Az általános reakciót szenzibilizált egyéneken gyógyszerek, méhcsípés válthatja ki. Ezek hatására súlyos sokk jöhet létre, amely a beteg életét is veszélyeztetheti. Később helyi anafilaxiara jellemző tünetek jelentkezhetnek. A helyi reakció leggyakrabban szénanátha, allergiás asztma formájában jelentkezik.

Számos állat, többségében rovar (és néhány növény), olyan, támadásra szolgáló hegyes testrésze, melynek révén általában méreganyagot juttatnak ellenfele szervezetébe. A mindenki által ismert méhek és darazsak is fullánkjuk révén juttatják méreganyagukat ellenfelük szervezetébe, melyek allergiás reakciókat válthatnak ki az áldozatból, és melyek akár halálos kimenetelűek is lehetnek.

Különböző kórokozók hozhatják létre. Nagy részük vírusfertőzés kapcsán fejlődik ki. A vírusok az orr-garat üregekből kerülnek az idegek mentén az agyvelőbe. Okozhatják a koponya üregrendszereiben kifejlődő gennyes folyamatok is, ilyenkor az agyhártyán keresztül vagy a véráram útján fertőződik az agyállomány és sok esetben agytályog is kialakul. Veszett kutya harapása, kullancscsípés és néha oltás után is támadhat. Előfordul, hogy az egész agyállomány érintett a gyulladásban, máskor viszont az agynak csak körülhatárolt területein jelentkezik. A gyulladás hatására az agy idegsejtjei elpusztulnak és az általuk végzett idegműködés károsodik vagy kiesik. A klinikai tünetek kialakulása attól függ, hogy milyen területen zajlik le a gyulladás. Gyógyítása főleg tüneti kezelésből és egyes esetekben antibiotikumok adásából áll. Kimenetele változó, gyakoriak a teljesen gyógyult esetek, máskor egész életre szóló bénulások, vagy más kiesési tünetek maradhatnak vissza.

A Lyme kór nevét a Connecticut állam Old Lyme városáról kapta. Kullancsok csípésével terjed, okozója a spirochaeták közé tartozó Borrelia burgdorferi. A kullancsok életszakaszuk mindegyikében egyszer táplálkoznak. A kullancslárvák a nyár végén, a nymphak a következő tavasszal és kora nyáron, a felnőtt kullancsok pedig ősszel táplálkoznak. A nymphák és a lárvák fő köztigazdája az USA-ban a fehérlábú egér (Európában a feketecsíkos egér). Ez az állat tolerálja a fertőzést. A felnőtt kullancsok gazdaállatként előnyben részesítik a fehérfarkú szarvast. A legtöbb fertőzés nyáron történik, amikor a kullancsnymphák aktívak. A betegség hidegebb hónapokban - amikor a felnőtt kullancsok aktívak - ritkábban fordulnak elő. Ez részben a felnőtt kullancs nagy méretének köszönhető, melyet az ember könnyebben észrevesz és eltávolít, mielőtt a betegség átvitele megtörténne. A kullancs azonban bármelyik életszakaszában átviheti a betegséget. A Lyme-kór jellegzetes klinikai leírása 3 stádiumra osztja a betegséget: I. stádium: influenzaszerű tünetek és jellegzetes bőrkiütés. II. stádium: hetekkel vagy hónapokkal később az arcideg bénulása vagy agyhártyagyulladás. III. stádium: hónapokkal-évekkel később az izületi gyulladás.

A baktériumok hasadó gombák, a növényvilág legegyszerűbb törzse. Testüket kívülről sejtfal és ezen belül sejthártya határolja, a citoplazmában helyezkedik el az egyetlen kromoszómából álló sejtmag. Általában szerves anyagok felvételére kényszerülnek, ritkábbak az önálló táplálkozásúak. Sok él közöttük szimbiózisban.

Latin szó, jelentése méreg. Kórokozó, mely a baktériumoktól eltérően nem tekinthető élőlénynek. Egysége a virion, melynek leglényegesebb alkotórésze egyféle nukleinsav (DNS vagy RNS), amely fehérjéből álló jellegzetes kristályszerű tokba van bezárva. Egyes virionok tartalmaznak ugyan enzimet, de egyik sem olyat, amely a vírust önálló anyagcserére vagy éppen szaporodásra képessé tehetné. A virion addig fertőzőképes, amíg megvan a lehetősége arra, hogy nukleinsav tartalma változatlan állapotban az adott vírus iránt fogékony sejt belsejébe jusson. A nukleinsav a sejtbe jutás folyamán vagy a sejten belül megszabadul burkaitól és - lényegében úgy, mintha a sejt saját nukleinsavkészletéhez tartozna - információt ad át a sejtnek a vírus szaporodásához szükséges enzimek és egyéb fehérjék termelésére. Ellenállásuk hővel szemben változó.

Kullancsok által terjesztett fertőző agyvelőgyulladás. Tünetei: láz, rossz közérzet, tarkókötöttség, torokfájás, hányinger és hányás, romló tudatállapot és görcsök. Bénulások is előfordulhatnak.

8 lábú, teknős alakú, de alig pár milliméter nagyságú ízeltlábú, mely vérszívás közben testének többszörösére is megduzzadhat. A kullancsfélék leggyakrabban bokros területeket, erdőkben találhatók, ahol a leveleken hónapokig várnak emberre vagy állatra. Észrevétlenül fúrják be szívókájukat a bőrbe. A kullancs csípése nemcsak ekcémaszerű gyulladást válthat ki, hanem közvetítője lehet emberi és állati fertőzőbetegségeknek. Kullancs terjesztheti emberben az agyvelőgyulladás bizonyos fajtáit, a visszatérő lázat, a vérzéses vesegyulladást stb.

A testfelszínt borító bőr, az üreges szerveket borító nyálkahártya körülírt hiánya. Az elpusztulást a külvilágból származó valamilyen behatás, égés, fagyás,sérülés, sugárhatás, maró anyag okozhatja, de bekövetkezhet a véráramlás romlásának következményeként, vagy tönkreteheti a fedőhámot valamilyen a mélyből felszínre törő folyamat. A hám elpusztulása a hám alatti szövetek károsodásával jár együtt.

Egyes pókfajták kifejezetten veszélyes méreganyagokat termelnek, melyek akár halálosak is lehetnek. Csípésük után a szervezet allergiás reakcióval válaszol a méreganyag bekerülésére, majd akár légzésleállás is bekövetkezhet.

A nyiroksejtek állomáshelyei a szervezetben mindenütt megtalálhatók nyirokcsomók formájában. Tapinthatók babnyi nagyságú, puha nyirokcsomók a bőr alatt (az állkapocs szöglete alatt, a hónaljban, a fejbiccentő izom mentén, a lágyékhajlatban, stb.), de belső szerveink környékén is megtalálhatók ugyanúgy, mint a garatban, ahol a kívülről levegővel és a táplálékkal bekerülő kórokozókkal veszik fel a küzdelmet. Ennek jele, hogy ilyenkor a nyirokcsomók megduzzadnak, mivel bennük felszaporodnak a "támadásra" induló nyiroksejtek. A duzzadt nyirokcsomókat mindig a fertőzés kapujához legközelebb találhatjuk meg. A nyirokcsomókat a nyirokerek gazdag hálózata köti össze egymással. Ezek behálózzák az egész szervezetet, majd egy nagy fő nyirokértörzsbe gyűlnek össze. A szív közelében ez a nagy nyirokér beleömlik a vérérhálózatba. A vérerekből aztán a nyiroksejtek kilépnek a szövetek közé "ellenőrző" őrjáratra. Majd visszatérve a nyirokcsomókba, nyirokerekbe, jelzik az esetleges fertőzést, végül kis pihenés után tovább haladnak a nyirokutakon. Ennek a körfolyamatnak segítségével a szervezet minden pontján értesülhetnek védelmi rendszer elemei a fertőzésről, és több sejt tárolhatja memóriájába az ellenséges behatolók azonosítójelét.

A különböző helyen lévő sérülések fájdalma.

A nyálelválasztás létrehozható a megfelelő secretoros idegek ingerlése útján. Fiziológiás körülmények között a nyálelválasztás reflexfolyamat eredménye. A táplálék a szájba kerülve ingerli a szájüregben lévő receptorokat, melyeknek ingerülete eljut a nyálközpontokba. Ezen feltétlen reflex mellett a nyálelválasztásban nagy szerepük van a mesterséges és természetes feltételes reflexeknek. A táplálkozással kapcsolatos látási, hallási benyomások, sőt emlékképek is nyálelválasztásra vezetnek.

Rovarok okozta, kisebb-nagyobb fájdalommal járó bőrsérülés, mely legtöbbször viszketéssel és a bőr megduzzadásával, illetve egyéb allergiás reakciókkal jár.

Kínzó érzés, mely erős külső ingerekből vagy egyes megbetegedett szervek felől kiinduló, kóros ingerekből ered

A gyomortartalom szájon keresztül történő kiürülése a hányásközpont izgalmának következtében. A hányás különböző okokból keletkező reflexmozgás, amelyet előidézhet hasi megbetegedés, mérgezés, altatás, terhesség, idegrendszeri megbetegedés, félelem vagy undorérzés. A hányást hányinger előzi meg vagy bevezető tünet nélkül hirtelen következik be.

Egyes izmoknak, izomcsoportoknak vagy testszerte sok izomnak hosszabb-rövidebb ideig tartó kóros összehúzódása.

Egyes izmoknak, izomcsoportoknak vagy testszerte sok izomnak hosszabb-rövidebb ideig tartó kóros összehúzódása.

A tápanyagok kémiailag bonyolult, vízben oldhatatlan vegyületek, amelyek felszívódása, a sejtekbe való beépülése és felhasználódása csak alkotórészeikre bomlásuk után jöhet létre. A tápanyagok e lebontási folyamatait, sőt a szervezet összes kémiai folyamatait speciális anyagok, az enzimek irányítják. Az enzimek szerves katalizátorok, amelyek megtalálhatók az összes sejtben.

A szervezet védekező válasza a szervezetet ért fertőzésre. A védekezés nemcsak a közvetlen helyi területet, hanem az annak környezetében futó idegeket és ereket is érinti. Ezek hatására jelennek meg a gyulladás jellemző tünetei. A gyulladás kezdetén a kórokozó hatására kitágulnak az erek, ennek következtében a gyulladás területe vörösen elszíneződik és a környező ép területhez viszonyítva melegebbé válik. A gyulladást keltő kórokozók hatására az erekből először a vérsavó, majd a plazma részei lépnek a környező szövetekbe, amit a gyulladást elhárító fehérvérsejtek kilépése követ. Mivel a szövetközökben felszaporodnak a gyulladásos termékek és a savó, ezért a terület vörös színe, melegsége mellett meg is duzzad. A szövetek között felszaporodott anyagok az idegvégződésekre nyomást gyakorolnak, ezért a gyulladásos terület fájdalmassá is válik. Ha a gyulladás olyan szervben vagy szövetben van, amelynek működése ezt a fájdalmat kiváltja, vagy fokozza, akkor a szerv működési zavara is kialakul.

Nyiroksejtek tömegeit tartalmazó szervek, amelyeken a nyirok átszűrődik. Nyiroksejtek képződése és érése zajlik bennük, részt vesznek az immunrendszer működésében.

Az élet fenntartásához, az anyagcserefolyamatok lebonyolításához oxigén szükséges. A szervezet a számára szükséges oxigénmennyiséget a légzés útján biztosítja. Balesetek, mérgezések, fertőzések esetén ez károsodhat, zavart szenvedhet, ilyen esetekben mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni.

Lehet önálló betegség, de legtöbbször kísérő tünete valamely más betegségnek. Ez a kellemetlen érzés a bőr vagy bizonyos nyálkahártyák legfelső rétegében, a hámban keletkezik. Ha a viszkető területen fokozódik az idegre ható enyhe izgalom, akkor a viszketés fájdalomba megy át. A viszketés veszélye, hgoy a felvakart bőr másodlagosan fertőződhet.

A szervezet gyulladásos reakciójának következménye. A kórokozó hatására az erekből először a vérsavó, majd a plazma részei lépnek a környező szövetekbe, amit a gyulladást elhárító fehérvérsejtek kilépése követ. Mivel a szövetközökben felszaporodnak a gyulladásos termékek és a savó, ezért a terület megduzzad.

Dél-Amerikában őshonos hatalmas méretű mérges pók, melynek marása izomgörcsökkel járó enyhe mérgezést okoz, köznapi elnevezése madárpók. Sokan összetévesztik a tarantula pókkal, mely egy dél-itáliai pókfaj neve, ami főleg Taranto (az ókorban Tarentum) környékén fordul elő. Ez a földbe fúrt lyukakban élő pókfaj, sokkal kisebb a Tarantellánál, melynek egyáltalán nincs mérgező marása.

Azokat az élőlényeket soroljuk egy fajba, amelyek lényeges külső és belső tulajdonságaikat tekintve hasonlóak egymáshoz.

Az állatvilág legnépesebb törzse. Az ide tartozó szervezetek szelvényes felépítésűek. Külső és belső vázuk általában különnemű. A külső váz szelvényei nem egyformák, két (fej és törzs) vagy három (fej, tor, potroh) testtájat alkotnak. A belső vázat a szelvények külső vázához szorosan csatlakozó, főként az izmok tapadására szolgáló nyúlványok alkotják. A váz anyaga kitin, melyet a felhám választ ki. Vázukat életükben többször levethetik. Végtagjaik, a lábak, ízekből állnak, innen a törzs neve.

Az az anyag, amely aránylag kis mennyiségben az egészséges szervezetbe hatolva kémiai, fizikai vagy fizikokémiai hatásával a szervezet életfolyamatait múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. .

Exantéma. Különféle belső és külső eredetű betegségeknek a bőr felszínén látható szétszórt vagy körülírt, különálló vagy egybefolyó tünetei. A bőrbetegségeken kívűl sajátos bőrkiütés jellemzi a fertőző betegségek nagy részét és bizonyos mérgezéseket. A kiütés állhat különböző színű foltokból, apró vagy nagyobb kiemelkedő göbcsékből, ill. csomókból, savós vagy gennyes hólyagocskákból, ill. hólyagokból, továbbá a felsoroltakból kialakult fekélyekből.

Beteges félelem a pókoktól.

4 pár járólábú, két részre tagolódott testű, kemény külső vázú, csáprágóval rendelkező ízeltlábúak.

Az ereken belül lévő nyomás, amelynek nagyságát több tényező szabja meg. 1. A szív által kilökött vér mennyisége. 2. Az erek falának rugalmassága. 3. Az ellenállás, amelyet a vérnek le kell küzdenie. 4. A vér súrlódása. A vérnyomás nagysága szerint változik, hogy milyen érszakaszban mérik. A legmagasabb az ütőérben, akkor, amikr a szív vért lök az érrendszerbe. Amikor a szív elernyed, tehát nem kerül vér az érpályába, az ütőerekben levő nyomás esik.

A fugu mérgezés egyike a legsúlyosabb formája a halak által okozható mérgezéseknek, melyet a gömbhalak testében található méreganyag a tetrodotoxin elfogyasztása okoz. A mérgezés tünetei rendszerint zsibbadással, enyhe eufóriával kezdődnek, ez azonban később hányáshoz, majd izomgyengeséghez vezetet, mely akár halálos kimenetelű fulladást is okozhat.

A ciguatera lehet a halak okozta mérgezések egyik oka. A szubtrópusi, trópusi vizek környékén fordul elő. Az első ilyen mérgezést még az ősi egyiptomi kultúrákban írták le, napjainkban a Csendes és Indiai óceánban, a karibi térségben ismert. Azok az emberek betegedhetnek meg, akik a korallszirtek között élő halakat fogyasztják. Maguk a halak tartalmazzák az igen hatékony méreganyagokat, pontosabban a ciguatoxint és a maitotoxin. Ezen mérgek eredetileg a korallszirteken élő algákból származnak, melyek a halak táplálékát képezik. A növényevő halak elfogyasztják az algákat (és mérgeiket), melyek aztán a táplálkozási láncon felfelé haladva, a húsevő halakon keresztül végül eljutnak az emberhez. A méreganyag koncentrációja a halakban az elfogyasztott algamennyiségnek megfelelően folyamatosan emelkedik, s ez okozhatja az emberi szervezet mérgezéses tüneteit.

A ciguatera egy másik hétköznapi oka lehet a halak okozta mérgezéseknek. A szubtrópusi, trópusi vizek környékén fordul elő. Az első ilyen mérgezést még az ősi egyiptomi kultúrákban írták le, napjainkban a Csendes és Indiai óceánban, a karibi térségben ismert. Azok az emberek betegedhetnek meg, akik a korallszirtek között élő halakat fogyasztják. Maguk a halak tartalmazzák az igen hatékony méreganyagokat, pontosabban a ciguatoxint és a maitotoxin. Ezen mérgek eredetileg a korallszirteken élő algákból származnak, melyek a halak táplálékát képezik. A növényevő halak elfogyasztják az algákat (és mérgeiket), melyek aztán a táplálkozási láncon felfelé haladva, a húsevő halakon keresztül végül eljutnak az emberhez. A méreganyag koncentrációja a halakban az elfogyasztott algamennyiségnek megfelelően folyamatosan emelkedik, s ez okozhatja az emberi szervezet mérgezéses tüneteit.

A legtöbb és legdifferenciáltabb érzéssel az ember rendelkezik. A különböző érzetek külvilági ingerek hatására keletkeznek. Amikor a külvilági ingerekkel szemben fokozott érzékenység mutatkozik, hiperesztéziáról, amikor csökkent az érzékenység, hipesztéziáról beszélnek. A teljes érzéketlenség az anesztézia. Azt az érzetet, amelynek nincs megfelelő ingere, paresztéziának nevezik.

Gömbhal, más néven Fugu, a mérgező halak legmérgezőbbike. Nevét onnan kapta, hogy izgatott állapotában eredeti méreténél kétszer-háromszor nagyobbra fújja fel magát vízzel, hogy elijessze a környezetébe betolakodó ellenséget. Szinte bármilyen vízben találkozhatunk gömbhalakkal, fogyasztása azonban nem ajánlott, mert szervezetében nagy mennyiségben megtalálható a tetrodotoxin nevű mérgező vegyület, mely akár halálos kimenetelű mérgezést is okozhat.

A szó mérget jelent. Az orvosi gyakorlatban minden a szervezetre mérgező anyagot így szoktak meghatározni, de leggyakrabban a baktériumok mérgét értik rajta.

A belégzést, a mellkas tágulását a belégzőizmok végzik: a bordaközi izmok és a rekeszizom. A kilégzésben a tüdőszövet rugalmasságának van döntő szerepe. Ha a légzőizmok megbénulnak, az fulladásos halálhoz vezet.

Méreganyagokat termelő baktériumok.

Néhány hal és kagyló különféle biotoxinokat, méreganyagokat tartalmaz, még abban az esetben is, ha a nyersanyagot alaposan átfőzik. Az utazókat érintő, biotoxinokkal kapcsolatos leggyakoribb mérgezés a ciguatera halakhoz fűződik. A barracuda a legmérgezőbb hal, és a legjobb, ha messziről elkerülik. A red snapper, grouper, amberjack, sea bass és még sok más, kevésbé ismert trópusi halfajta meghatározhatatlan időszakokban tartalmaz méreganyagot. A ciguatera halak toxinjaival történő mérgezés a leggyakrabban Nyugat India, a Csendes óceán és az Indiai óceán szubtrópusi, trópusi szigeteinek környékén fordul elő. Ezeken a területeken honos leginkább a ciguatera faj, és itt fordulhat elő, hogy ezt a halat feldolgozzák, elfogyasztják.

A nyilascsuka félék közé, a tengeripér alakúak rendjébe tartozó halfaj. Trópusi és szubtrópusi tengerekben élő, Rendkívül gyors és kiváló látással rendelkező ragadozó, húsa számos mérgező anyagot tartalmaz.

A fugu mérgezés egyike a legsúlyosabb formája a halak által okozható mérgezéseknek, melyet a gömbhalak testében található méreganyag a tetrodotoxin elfogyasztása okoz. A mérgezés tünetei rendszerint zsibbadással, enyhe eufóriával kezdődnek, ez azonban később hányáshoz, majd izomgyengeséghez vezetet, mely akár halálos kimenetelű fulladást is okozhat.

A retikuloendoteliális rendszer fiziológiás aktívátora, mely a szervezetben hisztidinből keletkezik. Minden szövet tartalmazza. Hisztamin szabadul fel a szövetekben hideg vagy meleg hatására, mechanikus ingerlésre, gyulladások, szövetroncsolás alkalmával, gyakorlatilag az élő szövetet érő bármilyen károsodáskor. A felszabadult hisztamin helyileg értágulatot, az erek áteresztőképességének fokozódását, savós gyulladást idéz elő. Hisztamin hatására a hajszálerek endotelsejtjei fagocitákká válnak, a vényomás csökken, a bélmozgás fokozódik. Mivel a hisztamin mélyreterjedő vérbőséget, a hajszálerek kitágulását okozza, eredményesen használható az izomreuma, túlerőltetés okozta különféle szalag- és izületi betegségek kezelésére.

A szubtrópusi, trópusi vizek környékén élő növényevő halak húsának elfogyasztása által okozott mérgezés. A méreganyagokat a korallszirtek között élő halak, az ott élő algák elfogyasztásával veszik magukhoz, melyek a halak elfogyasztása után az emberre is veszélyes tüneteket okoznak. A ciguatera mérgezés tünetei a következők: zsibbadás, érzéskiesések a végtagokban, a száj körül. Viszketés, homályos látás, fejfájás, izomfájdalmak, depresszió és fáradtság, kimerültség és a hőérzet megváltozása.

Görcsös fájdalom a köldök körül vagy az alhasban. A csikaró fájdalmat leggyakrabban a vékonybelek gyors mozgása okozza, ez az emésztőszervi betegségek egyik tünete. A heveny hasi megbetegedésekben állandóan ismétlődik, fájdalmassága fokozódik és néha csak az időnkénti székletürítés hoz átmeneti enyhülést. Tűrhetetlen hasi fájdalommal jár az epekő és a vesekőroham. Az alhasi görcsös fájdalmak sokféle okból jöhetnek létre, nagyon gyakran heveny hólyaghurut vagy nőgyógyászati megbetegedés következményei.

Tengerben élő mikroorganizmus által termelt méreganyag.

Gyakori híg székletürítés, amelyet gyakran hasi görcsök kísérnek. A székletek száma napont 15-20 is lehet. A széklet híg és nyálkát, gennyet vagy vért is tartalmazhat. Gyakori székelés esetén a beteget ismételten jelentkező, eredménytelen székelési inger kínozhatja. A hasmenés tünet, melyet többféle ok válthat ki. Előidézheti a bélfal gyulladása, emésztési zavar, allergia, stressz stb. Diéta mellett gyógyszerek is alkalmazhatók kezelésében.

Az A hepatitis a máj vírusos fertőzése, mely szórványosan vagy járványokban fordulhat elő. A máj érintettsége csupán része a generalizált fertőzésnek, de a klinikai képet ez uralja. Bár a vírus átvitele történhet fertőzőtt tűkkel is, rendszerint faecalis-oralis úton terjed. A hepatitis A vírus ürítése a klinikai tünetek jelentkezése előtt két héttel megkezdődik. A vér és a széklet a lappangási időben (2-6 hét), valamint a betegség korai szakaszában fertőzhet. Nem vezet krónikus hepatitishez. Tünetei: étvágytalanság, hányinger, hányás, rossz közérzet, garatfertőzés tünetei, vagy felső légúti influenzaszerű tünetcsoport, dohányzási undor. Láz, megnagyobbodott, érzékeny máj, sárgaság.

A scombroid mérgezés az egyik legelterjedtebb formája a halakkal történő mérgezéseknek. Világszerte előfordul, különösen a meleg, trópusi vizek mentén. Az emberek azután betegnek meg, miután jóízűen bevacsoráztak a magas hisztamin tartalmú halakból. Ilyen fajok közé tartoznak az alábbiak: mahimahi (delfin), albacore, kék és sárgaszárnyú tonhal, makréla, szardínia, pilchard, szardella, hering és a fekete marlin. Ezekben a halakban még élő állapotukban, nagy koncentrációban található meg a hisztidin. A nem megfelelő hűtés, tartósítás eredményeként néhány baktérium nekilát, hogy a hisztidint hisztaminná alakítsa, és a halat scombrotoxikussá alakítsa. Sajnos, a hisztamin sem főzéssel, sem sütéssel, sem füstöléssel vagy más konzerválási eljárással nem bontható le, nem hatástalanítható. Scombroid típusú mérgezésre gyanakodhatunk, ha a halnak kissé ammónia szaga van. Ha kicsit lassabban is gondolkodik valaki, a keserű, borsos, fémes (“éles”) íz mindenképpen gyanút kell, hogy keltsen. Mindezek ellenére előfordul, hogy a halétel küllemre és ízre teljesen normálisnak néz ki, mégis scombroid mérgezést okoz.

Igen erős, a strichninnél ötvenszer erősebb, a halak ikráiban, bőrében, májában, beleiben megtalálható mérgező anyag, melyet az Alteromas baktériumok termelnek.

A scombroid mérgezés az egyik legelterjedtebb formája a halakkal történő mérgezéseknek. Világszerte előfordul, különösen a meleg, trópusi vizek mentén. Az emberek azután betegnek meg, miután jóízűen bevacsoráztak a magas hisztamin tartalmú halakból. Ilyen fajok közé tartoznak az alábbiak: mahimahi (delfin), albacore, kék és sárgaszárnyú tonhal, makréla, szardínia, pilchard, szardella, hering és a fekete marlin. Ezekben a halakban még élő állapotukban, nagy koncentrációban található meg a hisztidin. A nem megfelelő hűtés, tartósítás eredményeként néhány baktérium nekilát, hogy a hisztidint hisztaminná alakítsa, és a halat scombrotoxikussá alakítsa.

Émelygéssel, nyálfolyással, öklendezéssel, gyakran fejfájással együttjáró tünetcsoport. Legtöbbször gyomorbetegség, vagy ételmérgezés okozza. Számos heveny lázas betegség tünete is lehet.

Gyomor- és bélhurut. A gyomor- és vastagbélnyálkahártya gyulladása. Tünetei: görcsök, hányinger, hányás, hasmenés.

A kagylók okozta mérgezéses, fertőzéses betegségeket négy nagy csoportba oszthatjuk: a bénulásos mérgezések (PSP), idegrendszert érintő mérgezések (NSP), hasmenéses formák (DSP) és az amnesticus mérgezés (ASP).
Mind a négy tünetegyüttesben megtalálhatók közös jellemvonások, és elsősorban az úgynevezett kétlemezes kagylókra (mussels, clams, oysters és scallops) jellemzők. Ezekben a kagylókban ugyanis megtalálható egy speciális "filter", mellyel a tengervízből kiszűrik az apró algákat, planktonokat, melyekből a toxinok a kagylókba kerülnek, s feldúsulnak.
A toxinok, melyek ezekért a mérgezésekért felelősek, vízoldékonyak, hő- és savstabilak, és a hagyományos konyhatechnikai eljárásokkal nem inaktiválhatók. A négyféle fertőzésért négy különböző toxin tehető felelőssé. A saxitoxin (PSP-ben) gátolja az ideg-izom kapcsolatban működő Na-csatornák működését. A brevetoxinok (NSP-ben) hasonlóképpen hatnak, mint a ciguatoxin, az izmok és az idegek Na-ion csatornáit stimulálják. Az ocadic sav (DSP-ben) a bél egyik sejtrétegében növeli meg annak áteresztő képességét, ezáltal okoz hasmenést. A domoic sav (ASP-ben) szerkezetileg nagyon hasonlít a szervezet egyik fontos ideg ingerület átviteli anyagára (neurotranszmitterére), a glutaminsavra. Emiatt olyan agyi struktúrákhoz kötődik, melyekhez a glutaminsav, és idegi depolarizációt eredményez. Az amygdala és a hyppocampus egyes területeinek elhalásához vezet a mérgezés.

A Puhatestűek törzsébe tartozó rendszerint kétoldalasan részarányos állatok, köpenyük két teknőből álló héjat termel. A teknőket a hátoldalon egy rugalmas conchinlemez kapcsolja össze, ez nyitja a teknőket, a zárást két erős záróizom végzi. A héjak több rétegűek, belülről fénylő gyöngyházréteg fedi őket. Fejük elcsökevényesedett, lábuk szögletes tolószerv. Légzőszervük a kopoltyú, melyek a köpenyüregben találhatóak, és melynek segítségével a beáramló vízből veszik fel az oxigént. A vízből a szájnyílás mellett lévő vitorlák a szerves táplálékot is kiszűrik, majd a kivezető nyíláson át a kagyló kipréseli

Az A hepatitis a máj vírusos fertőzése, mely szórványosan vagy járványokban fordulhat elő. A máj érintettsége csupán része a generalizált fertőzésnek, de a klinikai képet ez uralja. Bár a vírus átvitele történhet fertőzőtt tűkkel is, rendszerint faecalis-oralis úton terjed. A hepatitis A vírus ürítése a klinikai tünetek jelentkezése előtt két héttel megkezdődik. A vér és a széklet a lappangási időben (2-6 hét), valamint a betegség korai szakaszában fertőzhet. Nem vezet krónikus hepatitishez. Tünetei: étvágytalanság, hányinger, hányás, rossz közérzet, garatfertőzés tünetei, vagy felső légúti influenzaszerű tünetcsoport, dohányzási undor. Láz, megnagyobbodott, érzékeny máj, sárgaság.

A betegségnek több felosztása ismert. Akut és krónikus, valamint az akut hasmenésen belül a vizes és véres székletürítésre osztható fel.
A vizes hasmenéssel járó kórformát elsősorban az E. coli baktérium különböző törzsei okozza. Gyakorlatilag a rövid ideig tartó utazások 60%-ában fellelhető. Tünetei közül kiemelendő a hirtelen jelentkező, nem véres hasmenés, hányinger, hányás, hasi görcsök, láz.
A dysenteriás forma az utazók 15%-át betegíti meg. Hevenyen alakul ki, véres, nyálkás hasmenéssel, bélgyulladással jár, melyet láz, hasi fájdalom, kimerültség kísér. Ez a hasmenéses forma antibiotikumos kezelést igényel. A betegséget szinte kizárólag Shigella baktériumok okozzák, azonban számolni kell az enyhébb, Entamoeba okozta formával is..
Krónikus hasmenéssel mindössze az utazók alig 2%-a jelentkezik orvosánál. Ez a betegség gyakran hetekig is eltart, bizonytalan hasi fájdalom, puffadás, levertség, súlyvesztés, ritkábban láz kíséri. A leggyakrabban Giardia fertőzés az oka a betegségnek. A Giardia lamblia egysejtű élősködő, mely az előbbiekkel ellentétben hosszabb lappangási idővel rendelkezik. A kórokozó bekerülésétől a betegség megjelenéséig 10-14 nap is eltelhet. A hasmenés sem olyan "durva", mint a bakteriális eredetű eseteknél. Néha jelentkezik, aztán kis ideig semmi, majd újra. Az utazók többnyire azt gondolják a tünetmentes periódusban, hogy átvészelték a bajt, és nem fordulnak orvoshoz, csak hetek múlva. Ebben az esetben is orvosi segítség, gyógyszeres terápiás (tinidazol, metronidazol, vagyis Tinidazole, Klion) kezelés jelenti a megoldást. Ezen gyógyszerek azonban nem tűrik az alkoholt! Ha ilyen típusú szereket szed, semmiképpen ne fogyasszon alkoholos italokat!
A közhiedelemmel ellentétben az első hasmenéses periódus átvészelése nem nyújt teljes védelmet a további hasmenéses epizódok ellen. Valamennyi hasmenéssel járó betegségben elsődleges, kiemelt fontosságú a megfelelő folyadékpótlás. A folyadékpótlásra készen kapható, vízben oldódó por felelne meg a legjobban, de ennek hiányában házilag is elkészíthető az úgynevezett rehidráló folyadék, amit természetesen meg kell inni.

A kagylók okozta mérgezéses, fertőzéses betegségeket négy nagy csoportba oszthatjuk: a bénulásos mérgezések (PSP), idegrendszert érintő mérgezések (NSP), hasmenéses formák (DSP) és az amnesticus mérgezés (ASP).
Mind a négy tünetegyüttesben megtalálhatók közös jellemvonások, és elsősorban az úgynevezett kétlemezes kagylókra (mussels, clams, oysters és scallops) jellemzők. Ezekben a kagylókban ugyanis megtalálható egy speciális "filter", mellyel a tengervízből kiszűrik az apró algákat, planktonokat, melyekből a toxinok a kagylókba kerülnek, s feldúsulnak.
A toxinok, melyek ezekért a mérgezésekért felelősek, vízoldékonyak, hő- és savstabilak, és a hagyományos konyhatechnikai eljárásokkal nem inaktiválhatók. A négyféle fertőzésért négy különböző toxin tehető felelőssé. A saxitoxin (PSP-ben) gátolja az ideg-izom kapcsolatban működő Na-csatornák működését. A brevetoxinok (NSP-ben) hasonlóképpen hatnak, mint a ciguatoxin, az izmok és az idegek Na-ion csatornáit stimulálják. Az ocadic sav (DSP-ben) a bél egyik sejtrétegében növeli meg annak áteresztő képességét, ezáltal okoz hasmenést. A domoic sav (ASP-ben) szerkezetileg nagyon hasonlít a szervezet egyik fontos ideg ingerület átviteli anyagára (neurotranszmitterére), a glutaminsavra. Emiatt olyan agyi struktúrákhoz kötődik, melyekhez a glutaminsav, és idegi depolarizációt eredményez. Az amygdala és a hyppocampus egyes területeinek elhalásához vezet a mérgezés.

Gyomor- és bélhurut. A gyomor- és vastagbélnyálkahártya gyulladása. Tünetei: görcsök, hányinger, hányás, hasmenés.

A kagylók okozta mérgezéses, fertőzéses betegségeket négy nagy csoportba oszthatjuk: a bénulásos mérgezések (PSP), idegrendszert érintő mérgezések (NSP), hasmenéses formák (DSP) és az amnesticus mérgezés (ASP).
Mind a négy tünetegyüttesben megtalálhatók közös jellemvonások, és elsősorban az úgynevezett kétlemezes kagylókra (mussels, clams, oysters és scallops) jellemzők. Ezekben a kagylókban ugyanis megtalálható egy speciális "filter", mellyel a tengervízből kiszűrik az apró algákat, planktonokat, melyekből a toxinok a kagylókba kerülnek, s feldúsulnak.
A toxinok, melyek ezekért a mérgezésekért felelősek, vízoldékonyak, hő- és savstabilak, és a hagyományos konyhatechnikai eljárásokkal nem inaktiválhatók. A négyféle fertőzésért négy különböző toxin tehető felelőssé. A saxitoxin (PSP-ben) gátolja az ideg-izom kapcsolatban működő Na-csatornák működését. A brevetoxinok (NSP-ben) hasonlóképpen hatnak, mint a ciguatoxin, az izmok és az idegek Na-ion csatornáit stimulálják. Az ocadic sav (DSP-ben) a bél egyik sejtrétegében növeli meg annak áteresztő képességét, ezáltal okoz hasmenést. A domoic sav (ASP-ben) szerkezetileg nagyon hasonlít a szervezet egyik fontos ideg ingerület átviteli anyagára (neurotranszmitterére), a glutaminsavra. Emiatt olyan agyi struktúrákhoz kötődik, melyekhez a glutaminsav, és idegi depolarizációt eredményez. Az amygdala és a hyppocampus egyes területeinek elhalásához vezet a mérgezés.

Japán tengerben élő kagylófaj, húsának fogyasztása a peterakás időszakában, májustól szeptemberig súlyos, allergiás tünetekkel járhat.

Moszatok. Ősi, egyszerű felépítésű, sejtmaggal rendelkező, a természetben mindenütt megtalálható növények, amelyek alig differenciáltak. Nagyobb részt önálló táplálkozású, fototrop szervezetek. Egy részük sötétben is fedezni tudja energiaszükségletét kemoszintézis útján. Részben egysejtűek, részben fonalas vagy telepes szerveződésüek. Vegetatív, ivartalan és ivaros szaporodásúak. Mint állati tápanyag is jelentősek. Az algák nagy mennyiségű fehérjét tartalmaznak, illetve emberi fogyasztásra is alkalmas táplálékot is képesek előállítani.

Japán két tavában megtalálható rendkívül erős méreganyagot termelő kagylók. A méreganyaguk az esetek 1/3-ában halálos kimenetelű, gyorsan kialakuló májelégtelenséget okoz.

A Norwalk ágens és Norwalk ágens-szerű kórokozók a közösségekben, intézményekben kialakult hasmenések kb. 40 %-áért felelősek, terjedésük általában faceo-oralis, de cseppfertőzés útján is lehetséges. Hányinger és hányás különösen Norwalk ágens esetén gyakori. A kezelése tüneti.

Egysejtű algák.

A toxinok, melyek a kagylók okozta a mérgezésekért felelősek, vízoldékonyak, hő- és savstabilak, és a hagyományos konyhatechnikai eljárásokkal nem inaktiválhatók.A négyféle fertőzésért négy különböző toxin tehető felelőssé. A saxitoxin (PSP-ben) gátolja az ideg-izom kapcsolatban működő Na-csatornák működését. A brevetoxinok (NSP-ben) hasonlóképpen hatnak, mint a ciguatoxin, az izmok és az idegek Na-ion csatornáit stimulálják. Az ocadic sav (DSP-ben) a bél egyik sejtrétegében növeli meg annak áteresztő képességét, ezáltal okoz hasmenést.

Biológiai rendszertani egység, meglehetősen ősi állatcsoport. Testfelépítésükre két alapvető forma jellemző: aljzaton élő polip forma, és az úszó medúza forma. Mindkettő teste egy külső és egy belső rétegből áll - már valódi szövetekből áll, sugaras szimmetria jellemzi őket. Egyetlen testnyílásuk a szájnyílás.

A csalánozók törzsébe tartozó állatkák, szervezetük 97%-a víz, emiatt kocsonyásak, és képesek lebegni a vízben. A medúzák testén kis tokok, a csalánsejtek találhatóak, melyek érintésre kipattannak, és apró szigonyszerű fullánkokkal szúrják meg áldozatukat. A méreganyag kisebb állatok halálát jelentheti.

Puhatestű, a tüskésbőrúek rendjébe tartozó tengeri állat, mely planktonokkal és szerves anyagokkal táplálkozik. Húsa számos idegmérget tartalmaz, melyet az elfogyasztott táplálék révén vesz magához, és mivel számos ragadozó táplálkozik a tengeri uborkával, ezek a mérgek bekerülnek a táplálékláncba, és az emberi szervezetben is mérgezést okozhatnak.

Csalánozók törzsébe tartozó tengeri állatok, számos fajuk rendelkezik fejlett szúróegységgel, melynek révén mérgező anyagot fecskendeznek a velük érintkező más állatok testébe.

A ráják, vagy rája alakúak rendje, a cápákkal rokon, de azoktól sokban eltérő csoport, melyek a porcoshalak osztályába, ezen belül is az Elasmobranchii alosztályba tartoznak. Sósvízi ragadozók, testük hát-hasi irányban erősen lapított, kifejezetten aljzatlakó fajok. A cápákhoz hasonlóan 5 szabad kopoltyúrésük van, de ezek a hasi oldalon helyezkednek el. Mellúszóik fejlettek, a feji tájéktól kezdve, széles alapon illeszkednek a testhez, ezekkel szárnyszerű csapásokat végezve úsznak. Szemükön sem pislogóhártya, sem szabad szemhéj nem található, látószervük a fej háti oldalán található

Törzs. Egyszerű kocsonyás testű, sugaras szimmetriájú állatok tartoznak ebbe a törzsbe. Egyetlen testnyílásukat csalántüskés tapogatók fogják közre. A testfalukat két sejtréteg alkotja és egy kocsonyás réteg ékelődik ezek közé. Ilyenek a medúzák, tengeri rózsák, korallok.

A szervezet allergiás reakcióit csökkentő készítmény.

A csalánozók törzsébe tartozó állatok egyszer használatos érzékelősertéi, melyek általában testük külső rétegében találhatóak.

A nyiroksejtek állomáshelyei a szervezetben mindenütt megtalálhatók nyirokcsomók formájában. Tapinthatók babnyi nagyságú, puha nyirokcsomók a bőr alatt (az állkapocs szöglete alatt, a hónaljban, a fejbiccentő izom mentén, a lágyékhajlatban, stb.), de belső szerveink környékén is megtalálhatók ugyanúgy, mint a garatban, ahol a kívülről levegővel és a táplálékkal bekerülő kórokozókkal veszik fel a küzdelmet. Ennek jele, hogy ilyenkor a nyirokcsomók megduzzadnak, mivel bennük felszaporodnak a "támadásra" induló nyiroksejtek. A duzzadt nyirokcsomókat mindig a fertőzés kapujához legközelebb találhatjuk meg. A nyirokcsomókat a nyirokerek gazdag hálózata köti össze egymással. Ezek behálózzák az egész szervezetet, majd egy nagy fő nyirokértörzsbe gyűlnek össze. A szív közelében ez a nagy nyirokér beleömlik a vérérhálózatba. A vérerekből aztán a nyiroksejtek kilépnek a szövetek közé "ellenőrző" őrjáratra. Majd visszatérve a nyirokcsomókba, nyirokerekbe, jelzik az esetleges fertőzést, végül kis pihenés után tovább haladnak a nyirokutakon. Ennek a körfolyamatnak segítségével a szervezet minden pontján értesülhetnek védelmi rendszer elemei a fertőzésről, és több sejt tárolhatja memóriájába az ellenséges behatolók azonosítójelét.

Merevgörcs. A tetanus a Clostridium tetani által termelt neurotoxin okozta heveny mérgezés. A kórokozó spórái a talajban mindenütt előfordulnak. A sebbe jutva a spórák fejlődésnek indulhatnak. A baktérium vegetatív formája toxint termel, az úgynevezett tetanospasmint, mely a gerincvelői szinapszisok gátló mediátorainak hatását blokkolják. Ezen hatás következtében a legkisebb ingerek is alig szűnő görcsöket okoznak és a reflexek jelentősen fokozódnak. A lappangási idő 5 nap és 15 hét között van, átlagosan 8-12 nap. Az első panasz olykor a fájdalom és a bizsergés a fertőződés helyén, később pedig a környező izmok görcsössé válnak és más tünet nincs is. Gyakoribb azonban, hogy az első panasz az álkapocs és a nyak merevsége, a nyelési képtelenség. Később alakul ki a reflexek fokozódása, a rágóizmok vagy az arcizmok görcse és a has, a nyak, valamint a hát izmainak görcse és merevsége. Gyakoriak az igen csekély ingerek által kiváltott fájdalmas tónusos görcsök. A beteg a betegség lefolyása során mindvégig tiszta tudatú és éber.

A gyomortartalom szájon keresztül történő kiürülése a hányásközpont izgalmának következtében. A hányás különböző okokból keletkező reflexmozgás, amelyet előidézhet hasi megbetegedés, mérgezés, altatás, terhesség, idegrendszeri megbetegedés, félelem vagy undorérzés. A hányást hányinger előzi meg vagy bevezető tünet nélkül hirtelen következik be.

Hegesedéssel gyógyuló gyulladás, mely a hámréteg szemcsézettségét eredményezi.

A csalánozók méreganyaga a hypotoxin, mely kisebb állatok halálát jelentheti.

Gyakori híg székletürítés, amelyet gyakran hasi görcsök kísérnek. A székletek száma napont 15-20 is lehet. A széklet híg és nyálkát, gennyet vagy vért is tartalmazhat. Gyakori székelés esetén a beteget ismételten jelentkező, eredménytelen székelési inger kínozhatja. A hasmenés tünet, melyet többféle ok válthat ki. Előidézheti a bélfal gyulladása, emésztési zavar, allergia, stressz stb. Diéta mellett gyógyszerek is alkalmazhatók kezelésében.

A csalánozók különösen fejlett szúróegysége a nematocysta, amellyel képesek átjutni az emberi bőrön. A nematocysták különösen nagy számban találhatók meg az állatok csápjain, egy-egy csápon akár több ezer nematocysta várakozik arra, hogy az emberi bőrön áthatolva fájdalmas csípéseket okozzon.

Mexikóban élő mérgező gyíkfajta.

A sejtek ásványi anyag felvételét megakadályozó, gyulladáskeltő hatású enzim, többek között megtalálható a méhméregben is.

A gyíkméreg egyik hatóanyaga.

Amennyiben a kígyófaj pontos meghatározása nehézségekbe ütközik (a beteg eszméletlen, nem kontaktusképes, nyelvi nehézségek adódnak, vagy egyátalán nem is látták a kígyót), akkor úgynevezett polivalens szérumot adnak a betegnek, mely többfajta kígyó méreganyaga elleni szérumot tartalmaz.

A föld leghosszabb mérges kígyóija, átlagos testhossza négy méter, de akár egyes kifejlett példányok az öt métert is elérhetik. Az egyetlen ismert kígyófaj, amelyik fészket épít. A fészek nagyon egyszerű felépítésű, levelekből és ágacskákból készül. Rendkívül erős mérge 15-20 perc alatt halálos lehet, húsevő leginkább kígyókkal táplálkozik, de ezen kívül gyíkokat, rágcsálókat és madarakat is fogyasztanak.

A kobrák családjába tartozó Pápaszemes kígyó Pakisztán, India, Sri Lanka, Nepál és Banglades területén honos. Általában 170 és 225 cm közötti hosszúságú, rendkívül erős méreggel rendelkező fajta, mely nevét a fején található mintáról kapta, ami erősen emlékeztet egy szemüvegre.

A nyiroksejtek állomáshelyei a szervezetben mindenütt megtalálhatók nyirokcsomók formájában. Tapinthatók babnyi nagyságú, puha nyirokcsomók a bőr alatt (az állkapocs szöglete alatt, a hónaljban, a fejbiccentő izom mentén, a lágyékhajlatban, stb.), de belső szerveink környékén is megtalálhatók ugyanúgy, mint a garatban, ahol a kívülről levegővel és a táplálékkal bekerülő kórokozókkal veszik fel a küzdelmet. Ennek jele, hogy ilyenkor a nyirokcsomók megduzzadnak, mivel bennük felszaporodnak a "támadásra" induló nyiroksejtek. A duzzadt nyirokcsomókat mindig a fertőzés kapujához legközelebb találhatjuk meg. A nyirokcsomókat a nyirokerek gazdag hálózata köti össze egymással. Ezek behálózzák az egész szervezetet, majd egy nagy fő nyirokértörzsbe gyűlnek össze. A szív közelében ez a nagy nyirokér beleömlik a vérérhálózatba. A vérerekből aztán a nyiroksejtek kilépnek a szövetek közé "ellenőrző" őrjáratra. Majd visszatérve a nyirokcsomókba, nyirokerekbe, jelzik az esetleges fertőzést, végül kis pihenés után tovább haladnak a nyirokutakon. Ennek a körfolyamatnak segítségével a szervezet minden pontján értesülhetnek védelmi rendszer elemei a fertőzésről, és több sejt tárolhatja memóriájába az ellenséges behatolók azonosítójelét.

Más néven siklókígyók, a csöves méregfogú kígyók családjába tartozó fajok. Közös jellemzőjük, hogy fejük elől keskeny, hátrafelé hirtelen szélesedik, lapos, felül sima pikkelyekkel vagy pajzsocskákkal fedett. Orrhegyük többé-kevésbé fölfelé kunkorodik, orrlyukaik nagyok, kerekek, oldalt állók. Általában elég agresszív és mérgező fajta. Magyarországon hét különböző fajuk honos, mindegyik védett.

A szó mérget jelent. Az orvosi gyakorlatban minden a szervezetre mérgező anyagot így szoktak meghatározni, de leggyakrabban a baktériumok mérgét értik rajta.

Bázikus aminosav, az esszenciális aminosavak egyike.

A kígyóknak három nagy családja hordoz az ember számára veszélyes mérgeket. A viperák, a kobrák és a csörgőkígyók tartoznak e veszélyes csoportba. A kígyók szájának felső állcsontjából hajlik ki két nagy méregfoguk, melyhez a szem alatt, mellett lévő méregmirigyből vezetődik a hatásos méreganyag.

Kígyómarás leggyakrabban az alsó végtagokon vagy például gombaszedés közben a kézen érheti az embert. Legveszélyesebb ha az arcot, a nyakat találja el az állat. A méreg hatása nemcsak az állat fajtájától és a testet ért marás helyétől, hanem a kígyó nagyságától, ingerültségétől, az időjárástól, a szervezet ellenállóképességétől és a védekezés gyorsaságától is függ. A kígyómarás esetén a legfontosabb a méreg tovaterjedésének gátlása a seb kivéreztetésével (kiégetés, feltárás), oxidálószerekkel való öblítésével (hidrogénperoxid stb.) és főleg a végtag leszorításával a harapás fölött, a harapástól a törzs felé eső részen. A marás helyét szájjal kiszívni veszélyes és tilos !

Nyiroksejtek tömegeit tartalmazó szervek, amelyeken a nyirok átszűrődik. Nyiroksejtek képződése és érése zajlik bennük, részt vesznek az immunrendszer működésében.

USA dél-nyugati területein és Mexikóban élő gyíkfajta.

Az idegsejtek közötti kapcsolat fenntartásában szerepet játszó kémiai anyag, neurotranszmitter, leginkább a hangulatbetegségek kialakulásában van jelentősége.