Festinge
Leon Festinger nevéhez fűződik a kognitív disszonancia elméletének kidolgozása. Ennek értelmében, ha az emberek észreveszik, hogy tetteik és attitűdjeik egymással inkonzisztensek, azaz nem felelnek meg egymásnak, kellemetlen feszültséget élnek át. Ez azonban csak olyan cselekedetek esetében jön létre, melyek az erkölcsi integritást, vagy a pozitív önértékelést veszélyeztetik. Az így előálló inkonzisztenciát szeretnék megszüntetni, és ennek gyakran attitűdváltozás lesz az eredménye. Ahhoz azonban, hogy ez létrejöjjön, négy feltétel szükséges: a tett tudatosulása, a tettért vállalt felelősség felismerése, a kellemetlen fiziológiai arousal, és a viselkedés és a kellemetlen arousal közötti kapcsolat tudatosulása.
Tudatosulás
A tudatosulás feltételének megfeleléséhez az egyénben tudatosulnia kell, hogy az attitűddel össze nem egyeztethető cselekedetnek nem kívánt, vagy negatív következményei vannak.
Felelősség
A felelősség feltétel létrejöttéhez az egyénnek felelősséget kell vállalnia tettéért, mert ha úgy érzi, hogy csak fenyegetés vagy jutalom hatására cselekedett, nem alakul ki disszonancia.
Arousal
Az utolsó két feltétel az arousallal kapcsolatos: akkor valósulnak meg, ha az egyén kellemetlen fiziológiai arousalt él át, majd ennek következményeként ezt a kellemetlen arousalt viselkedése következményének érezi. A disszonancia feloldásának számos formája van, sokszor attitűdváltással jár. De természetesen vannak olyan esetek is, amikor az attitűd a fennálló disszonancia hatására sem változik. Festinger volt az első, aki rámutatott, hogy a disszonancia csökkentésének más útjai is vannak. Ilyen lehetőség a viselkedés negatív következményeinek bagatellizálása. Például: ha valaki leszokóban van a dohányzásról, és feszült helyzetben mégis rágyújt, mondhatja azt, hogy "egy szál cigaretta még nem jelenti azt, hogy visszaszoktam". A személy megpróbálhatja csökkenteni személyes felelősségét is: "de hát mindenki dohányzott, úgyis tele volt füsttel az egész helyiség". Jó megoldás lehet az is, ha az arousalt nem saját viselkedésünknek tulajdonítjuk, hanem valami másnak: "úgyis olyan feszültek a napjaim, a leszokástól még idegesebb leszek". Ilyenkor van magyarázat az arousalra.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
