Anya

A személy kognitív, érzelmi fejlődésében a szociális környezetnek és még szűkebben a szülőknek meghatározó szerep jut. Az anyával kialakított kapcsolat mindenképpen meghatározó, hiszen személyiségfejlődésünk kezdetétől fogva jelen van életünkben. Csecsemőkorban, 1 hónapos korban jelenik meg az első szociális mosoly a gyermek arcán, ami a szokás örömével összefüggésbe hozható személyre irányul, aki legtöbbször az anya. Az ideális gyermek-anya kapcsolat alapja a születés utáni első 36 óra, hiszen ekkor jelennek meg az első személyközi jelek. Ha cumisüvegből etetik a csecsemőt, az idegen tej is megváltoztathatja a viszonyt. Nagyon fontos tehát, hogy ebben a korban a csecsemő érzelmeit még nagyban befolyásolja pillanatnyi testi állapota és létszükségletei. Az anya iránti kötődé körülbelül négy hónapos korban alakul ki, mely nyolc hónapos korban ragaszkodássá fejlődik. Meghatározó, hogy ilyenkor hogyan foglalkozik az anya a gyerekkel. Ez a foglalkozás kultúrafüggő, hiszen minden kultúrának más-más napirendje van, amihez a csecsemőt hozzá kell szoktatni. Kisgyermekkorban kialakul a dackorszak, és az egyén megéli első konfliktusait az anyával. Ha helyesen nevelik, ez a korszak könnyen áthidalható, és kialakulhat a biztonságkeresés a gyermek részéről. Ha a gyermek fiú, az anya irányában gyengéd érzelmeket táplál, hiszen megindul pszichoszexuális fejlődésének folyamata, melynek fontos részét képezi az apával való rivalizálás. Kommunikációs szempontból is elengedhetetlen az anya jelenléte, mert az első hét hónapban a csecsemő vele éli meg elsődleges interszubjektív élményeit. Héthónapos kortól az anya-gyerek kommunikáció másodlagos interszubjektivitással jellemezhető, hiszen ekkor már nemcsak egymásról kommunikálnak, hanem a külvilág más tárgyairól is. A szociális beilleszkedés szempontjából az anya által támasztott elvárások elsődlegesek.

Apa

Az apával kialakított viszony és az egyén fejlődésében az apa szerepe sokáig másodlagosnak tűnt a pszichológiában. Azonban már a terhesség ideje alatt kialakul a közvetett apa-gyermek viszony, hiszen ő az, aki segíthet a kedvező feltételek kialakításában, és az anyát stresszmentesítheti. Ilyenkor gyakori a couvade-szindróma, melynek lényege, hogy az apa a terhességgel járó fizikai hatásokat (hányinger, fejfájás, rosszullét) az anyával együtt átéli.

Az apa szerepe leginkább a pszichoszexuális és szociális fejlődés szempontjából értelmezhető. Apa nélkül a közösségi élet elvárásainak felnőttkorban sokkal nehezebb megfelelni, mert a család nem ad szocializációs mintát. Nem biztos, hogy a gyerekben kifejlődik, hogy az apa a családfenntartó, a védelmező és a hatalom képviselője. Az apa nélkül nevelkedett gyerekek sokszor agresszívabbak, kisebb önkontrollt tanúsítanak, és talán emiatt még értelmi szempontból is gyengébben teljesítenek.

A pszichoszexuális fejlődés szempontjából szintén nagyon erős az apa szerepe, főleg kisgyermekkorban, amikor a saját nemi szerepeket szerepjátékok során próbálgatják. Emocionális szempontból az apa szerepe nem elhanyagolható, annak ellenére, hogy mintegy hetven százalékkal kevesebb időt tölt a gyerekkel, mint az anya, és ekkor sem az etetéssel és mindennapi tevékenységekkel töltik az időt, hanem rendszerint játékkal. Ezek a játékok rövidek, napszakhoz kötöttek és nagyon emlékezetesek. A gyermek apa iránti kötődése nagyjából ugyanakkor alakul ki, mint az anya iránti, de ha sír, az anyjához menekül, ez bizonyítja a két szülővel fenntartott kapcsolat mélységében rejlő különbséget.

Kapcsolat az anyával link