Agresszió
Ahhoz, hogy a kisgyermek a hasonló korú társai csoportjában elismerést kapjon, meg kell tanulnia dühét kontrollálni, illetve személyes vágyait a csoport érdekeinek alárendelni. Az agresszió kontrolljának és mások megsegítésének elsajátítása a kisgyermek társas fejlődésének legalapvetőbb feladatai közé tartozik. Agressziónak nevezzük az olyan cselekedeteket, amelyek mások szándékos bántalmazására irányulnak. Az agresszió csecsemőkori előzményének tekinthető a dühödt sírás és hánykolódás, amikor szopását megszakítják. Két éves korig a csúfolódás, amit az agresszió kifinomult formájának nevezhetünk, és a testi agresszió egyformán gyakori, ezt követően azonban a csúfolódás válik uralkodóvá, miközben nő az instrumentális agresszió (ez valamilyen kívánatos dolog, pl. egy játék megszerzésére irányul). Két éves kor környékén, az éntudat megjelenésével egyidőben megjelenik a birtoklás kérdése, vagyis hogy ki tulajdonol egy adott tárgyat, pl. egy játékot. Öt-hat éves kor között csökken a birtoklásért folytatott agresszió, tovább nő viszont a verbális agresszió mennyisége. Megjelenik az ellenséges, más néven személyre irányuló agresszió, amikor a gyerek olyankor bántalmazza a másikat, amikor birtoktárgy nem forog kockán. Sok kutatás szól amellett, hogy a fiúk agresszívabbak a lányoknál, de az okok bizonytalanok.
Okok
Az agresszív viselkedés okát egyes tudósok evolúciós okokkal magyarázzák. Szerintük az agresszió az evolúció fontos mechanizmusa, hiszen bizonyos értelemben minden egyed harcban áll a többiekkel az adott mennyiségű erőforrások birtoklásáért, vagyis a legsikeresebbeknek, akik tulajdonságaikat utódaikra örökíthetik, szükségszerűen le kell győzniük a többieket. Egy másik magyarázat szerint az emberek azért tanulnak meg agresszívan viselkedni, mert ezáltal gyakran jutalomhoz jutnak. Például, ha az agresszió nem kap nyilvánosságot, de az áldozat „behódol”, illetve ha a felnőttek megerősítik az ilyen viselkedést. A harmadik magyarázatot az úgynevezett szociális tanuláselmélet adja, amely szerint a gyermekek agressziója a felnőttek utánzásán, a felnőttek agresszív cselekedeteinek, mint mintáknak az átvételén alapszik.
Proszociális viselkedés
Az olyan viselkedésmódokat, amelyek nem kínálnak közvetlen jutalmat végrehajtóiknak, de előnyösek a csoport számára – pl. önzetlenség, együttműködés, segítségnyújtás, empátia – proszociális viselkedésnek nevezzük. A proszociális viselkedés velejárója az empátia (mint az agerszszió velejárója a düh). Az empátia a mások érzelmeiben való osztozást jelenti. Az empátia fejlődésének első szintje már csecsemőkorban megjelenik, amikor a kisbabák egy másik csecsemő sírását hallva sírva fakadnak. Kétéves korban már kísérletet tesznek a másik vigasztalására, óvodáskorban a nyelv képessége révén már olyanok iránt is képesek empátiára, akikkel sohasem találkoztak. Hat és kilenc éves kor között jelenik meg az empátia negyedik szintje, amikor a gyerekek nem csak a pillanatnyi érzelmekkel, hanem mások általános állapotával, szenvedésével is együtt tudnak érezni.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
