Tananyag választó:
Szex és szerelem
Jegyzet szerkesztése:
Szenvedély és érzelmek
Eszköztár:

Köcsönösség

Ovidius az első században A szerelem művészete című írásában kifejtette, hogy a nő sikeres meghódításának egyik alapvető módszere egy gladiátorviadal közös meglátogatása. A tornán tapasztalt szenvedélyek a nő érzelmeit és szenvedélyét felkorbácsolják. A XIX. század végére ennek a megállapításnak pszichológiai magyarázata is született: a szerelem csak heves és eleven érzelemmel izzítható fel. A szerelem természetesen nemcsak a szenvedély által irányított érzelem, mert minden intim kapcsolatban erős követelmény a kölcsönösség. A kölcsönösségen alapuló kapcsolatban a két személy gondolatai, érzelmei és cselekedetei befolyásolják a másikat. A kölcsönösség megléte a mély és tartós emberi kapcsolatok záloga. Nemcsak a szerelembe, de az élet számos területén kívánatos viszony a kölcsönösség, legyen ez akár baráti, akár szülő-gyerek, akár munkatársi kapcsolat.

Szerelem

A szerelem az egyik legintimebb emberi kapcsolat, amely több, mint erős szeretet, és nem egyenlő a szenvedéllyel. A szerelem kialakulása három fő érzés együttes megjelenésével alakul ki. A kötődés érzése az egyik legerősebb ezek közül. A kötődés azt jelenti, hogy úgy érezzük, nem tudnánk a másik nélkül élni, hiánya életünket értelmetlenné teszi. A gondoskodás érzésének túlsúlyba kerülésekor gyakoriak a „mindent megtennék érte”-jellegű kijelentések, tehát ilyenkor a felek akár saját érdekeiket is alávetve a másikénak cselekszenek. A bizalom érzése a harmadik legfontosabb eleme a szerelemnek, hiszen a mély szerelemben élő párok minden tekintetben megbízhatnak a másikban. Ahhoz, hogy a bizalom érzése kialakulhasson, a felek közti kommunikáció zavartalan, és minél szélesebb körű kell legyen. E három fő érzés arányának függvénye, hogy a kialakuló szerelem szenvedély- vagy társszerelemmé alakul. A szenvedélyszerelemben főként a gyengédség, a szexuális érzelmek előtérbe kerülése, a feldobottság állapota, a fájdalom és a féltékenység játszanak szerepet. A társszerelem jellegű kapcsolat a házasság irányába mutat, tehát a felek egy egész életre szóló kapcsolat kialakítására törekednek. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen jellegű szerelemben a bizalom, a kötődés, a tolerancia és a heves szenvedélyek helyett, a melegség és a ragaszkodás érzése kerül előtérbe. Robert Sternberg modelljében a szerelem hét típusát alakította ki annak függvényében, hogy az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség aránya miképp változik. E hét típus a következő: - szeretet - fellobbanó szerelem - romantikus szerelem - üres szerelem - társszerelem - vak szerelem - beteljesült szerelem Míg a fellobbanó szenvedélyben a szenvedély aránya az intimitáshoz és az elkötelezettséghez képes kiugróan magas, addig a beteljesült szerelemben mindhárom tényező egyenlő arányban jelenik meg.

Partner

A szerelem tulajdonképpen egy adok-kapok viszony, amelyben a jutalom nem feltétlenül tárgyiasult formában (ajándék) jelenik meg, hanem abban, hogy szinte mindent megtudunk a másikról. A már elmélyült szerelemben, ahol kialakult a kölcsönösség és az intimitás, idővel az önismeret és a másikról való ismeretek közötti különbségek fokozatosan megszűnnek. Ez azt jelenti, hogy a partnerek egymás tulajdonságait, cselekedeteit és viselkedését sajátjukként kezdik kezelni. Ha az egyik félnek nincs kedve egy bizonyos tevékenység elvégzéséhez (mondjuk társaságba menni este) a másik ezt feltétel- és kompromisszumkényszer nélkül elfogadja. Hiszen egy mély kapcsolatban a felek leginkább egymással érzik jól magukat. Ez a magatartás – hogy a partner a pszichológiai én részévé válik – leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy a szerelemesek a „mi” megjelölést használják önmagukra vonatkoztatva. Tehát eltűnik az „én” és az „ő” különbsége. A kölcsönös, beteljesült szerelemben élő ember önmagát már nem egy önálló entitásként, hanem egy pár tagjaként határozza meg. Ezért az identitásban nagyon fontos szerepet kap a másiktól kapott támogatás és kölcsönösség. Az ilyen kapcsolatokban a másiktól kapott jutalmak méltányos cseréje és a kölcsönös kitárulkozásból származó közös tudás növekedése veszít az erejéből. A kapcsolatban már nem az adok-kapok viszony a meghatározó, hanem az „együtt létezünk” érzés kerül előtérbe. Ennek következtében az ilyen kapcsolatban élő személyek alapvető igényeinek kielégülése megváltozik, hiszen a saját igényeiket a pár igényeivel azonosítják.