Hedonizmus

Társas kölcsönhatás - szociális interakció (társas kapcsolat, társas viszony) A személypercepció szükséges ahhoz, hogy a szociális interakció kialakulhasson.

A szociális interakciók olyan események, amikor két ember valamilyen kapcsolatba kerül egymással, kölcsönösen hatnak egymásra. Ha ez az interakció rendszeresen ismétlődik, akkor ki fog alakulni egy társas kapcsolat, vagy társas viszony. A társas készségek, más néven: taktikai viselkedésmódok, azoknak a reagálás módoknak, spontán és tudatos megnyilvánulásoknak a gyűjtőneve, amelyekkel kapcsolatainkat szabályozzuk, illetve, amelyekkel partnerünkre (és a kommunikációs folyamatra) befolyásoló hatást gyakorolunk.

Alapjukat a megfelelően összehangolt verbális és nemverbális jelzések képezik. Hatékony alkalmazásuk számos, automatikusan működő inger-válasz sort feltételez. E sorok lehetnek verbális-verbális összetételűek és verbális-nemverbális összetételűek is. Valamennyi taktikai viselkedésmódunk a szociális tanulás eredménye. Hogy működnek a társas kapcsolatok, milyen mechanizmusok mozgatják és határozzák meg őket? Arisztotelész óta közhely, hogy az ember társas lény, társas kapcsolatokra törekszik. De mi lehet az oka ennek?

Többféle elképzelés létezik:

A hedonizmus elve

A hedoniznus olyan filozófiai irányzat, amely szerint az ember az örömöknek halmozására, és a kínok és keservek kerülésére törekszik. A hedonizmus elve lényege, hogy az ember arra törekszik, hogy minél több öröm érje, és minél kevesebb nehézség, bánat. Következésképpen az emberi kapcsolataiban is az örömre törekszik, addig tart fenn kapcsolatot, amíg ez örömet, élvezetet okoz neki. Az örömöt okozhatja a másik műveltsége, intelligenciája, esztétikája.

Végül is ennek a hedonizmusnak az elve megfelel a behavioristák elképzelésének is. A behavioristák közül Thibaut és Kelly dolgozták ki a csereelméletet. Ők a társas interakciókat, társas kapcsolatokat, társas viszonyokat is úgy képzelik el, mint a piacot. Tehát egy ilyen, adok-kapok, nyereség-veszteség. E szerint az elmélet szerint egy interakciót, egy kapcsolatot addig tartok fenn, amíg az nyereséges számomra, amíg a befektetett energiánál nagyobb a "nyereség".

Hatalom és altruizmus

A hatalom iránti igény elve Egy másik elmélet szerint, az ember arra törekszik társas kapcsolatai során, hogy valamiféle hatalma legyen más emberek fölött. Azért lép velük kapcsolatba, interakcióba hogy ezt a hatalom iránti vágyát, igényét kielégíthesse. A társas kapcsolatok tehát ezen elképzelés szerint az egyik fél hiányérzetének csökkentését szolgálják. Az altruizmus elve azt mondja, hogy azért lépünk kapcsolatba más emberekkel, hogy önzetlenül jót cselekedhessünk velük. Az altruizmus egy biológiai alapú megközelítés, mert, hogy az altruista indok leginkább a közeli hozzátartozóinkkal kapcsolatos, pl.: a gyermekeinkkel szembeni önzetlen jóság, odaadás. Leginkább a gyermekeinkkel, vagy azokkal az emberekkel kapcsolatban működik a biológiai nézőpont szerint, akikkel genetikai kapcsolatban vagyunk. Vagyis a cél igazából nem az önzetlenség, hanem, hogy saját genetikai állományunk fennmaradjon.

Racionalizmus és pszichoanalízis

A racionalizmus elve szerint a ráció, azaz a józanész és a logika dönti el, hogy milyen emberi kapcsolatokat, és hogyan tartunk fent. A racionalizmus az embert mindig gondolkodó, önálló döntésekre képes embernek feltételezi, aki cselekedeteiben hidegen, tisztán értékeli a helyzetet, és kiválasztja az optimális lehetőséget. Az embernek tehát páros kapcsolatokban is helyesen kell döntenie, döntését elő kell készítenie, ez a megfelelő kapcsolatok kulcsa.

A pszichoanalízis elve szerint emberi kapcsolatainkat – is - a különböző tudattalan tényezők alakítják, tehát serdülő- és felnőttkorban csak mintegy leképezzük korábbi tapasztalatainkat, frusztrációinkat embertársainkkal fenntartott kapcsolatainkban. Döntéseinkben nem a fennálló helyzet, vagy szabad akaratunk a meghatározó, aszerint cselekszünk, hogy kisgyermekkorunkban milyen kapcsolatot tartottunk fenn a körülöttünk élőkkel. Párválasztásnál felszínre kerül szüleink utáni kielégítetlen vágyunk, és igyekszünk ellenkező nemű szülőnkhöz hasonló párt választani: azaz a lányok (nők) apjukat keresik a férfiakban, a fiúk (férfiak) pedig anyjukat. Mint említettük, ez a döntés – keresés – nem tudatos, inkább a létrejött döntésből kikövetkeztethető annak eredete, mozgatórugói.

A hatalomról, interakcióról link

Az altruizmusról link