Gyerekkor
Az önértékelés mint minden személyiségfejlődést jellemző tényező, egyénfüggő. A személyiség önértékeléséhez a személyes tapasztalatszerzés és annak értelmezése, beépítése a tudatba az ember fejlődésének egyes szakaszaiban változó arányban van jelen. Gyermekkorban a személyes tapasztalatok a fejlődésmodell alapján a gyermek idegrendszeri sajátosságaitól, a veleszületett tanulékonyságtól, szociális, kulturális környezetétől függ. Ha a gyermek környezetében sok olyan dolgot tapasztal, ami a vonatkoztatási csoport normáinak megfelel, ezekhez a későbbiek folyamán könnyedén fog tudni alkalmazkodni Újszülött korban a tapasztalatszerzésre alkalmas megismerési funkciók közül csak az érzékelések vannak jelen. Az újszülött észlelésre még nem képes, nem tud különbséget tenni saját teste és a külvilág között sem. Ez okból kifolyólag– illetve azért, mert ébrenléti periódusa még rövid – személyes tapasztalatai pusztán az érzékelésből szerzettek. 6-7 hónapos csecsemőknél már megfigyelhető az észlelés és emlékezet jelenléte, de ez még eléggé kialakulatlan. 8-9 hónapos korba jelenik meg az érzelmek közötti különbségtétel képessége, amely azt bizonyítja, hogy ebben a korban érzelmi tapasztalatok szerzésére a csecsemő már képes. A kisgyermekkorban alakul ki a beszéd, mely a fogalmi gondolkodás és az éntudat kialakulásának egyik legfőbb záloga. Bővül a tárgyi ismeretek köre, a világról, a „Mi ez?”-kérdésre kapott válaszokból szerez tapasztalatot. Óvodás korban a gyermek tudatos tapasztalatszerzésre törekszik, ezt bizonyítja a többször feltett „Miért?” kérdés. Ebben az időszakban jellemző az értelmi szinkretizmus, azaz a sajátos világkép kialakítása, ahol a hiányzó elemeket fantáziával kiegészíti. A fantáziához nagymértékben szükség van a képzelet működésére, ami mint több kísérlet is bizonyítja, a személyes tapasztalatokon alapul. Érzékelés és észlelés szintjén is változás figyelhető meg az óvodásoknál, hiszen megjelenik, kialakul a színek, árnyalatok megkülönböztetése a tapintásból szerzett tapasztalatok jelentősége, a súlyérzékelés.
Serdülőkor
10-12 éves korra a prepubertás szakaszára a gyermek személyisége már kialakul, viszonylagos lelki-testi egyensúly jön létre. Kialakulnak a nemi szerepek, ami a másik nemre vonatkozó tapasztalatszerzés folyamatát intenzívebbé teszi. Serdülőkorra az absztrakt fogalmi gondolkodás megszilárdul, tehát a serdülőnek elmélyülő tárgyi érdeklődése van, ami a világ jelenségeinek összefüggéseire irányul. A második alakváltozás során (a serdülőkor egyik jellemzője) egyes elméletek szerint az egyén személyiségében változások mutatkoznak. Az eddig megtapasztalt szociális, nemi szerepek módosuláson mennek át, míg ki nem alakul az egyén szilárd személyisége. Más elméletek szerint a személyiséget a második alakváltozás nem módosítja. A serdülőkor tapasztalatszerzésének új területe, hogy az egyén felismeri, a társadalom új elvárásokat állít vele szemben. A felismerés után önmagát a társadalom részeként határozza meg, és ennek az új szerepnek megfelelő nézőpontból szűri tapasztalatait.
Felnőttkor
Felnőttkorban csakúgy, mint serdülőkorban az ember önértékelése saját tapasztalatok értékelésén is múlik. Ha sikeres élményekben van része az egyénnek, önmagát pozitívan, ha viszont kudarcban, elutasításban van része, önmagát negatívan fogja értékelni. Ha gyakori a sikerélmény, idővel kialakul a magas önértékelés, negatív tapasztalat sorozat esetén azonban ez alacsony szintet mutat. Az, hogy hogyan reagálunk bizonyos tapasztalatokra, nagymértékben függ az egyéntől, hiszen mindannyian ismerünk olyan embereket, akik ezeket inkább motiváló hatásúnak érzik (pl.: „egyest kaptam, nem baj, ha tanulok, a következő ötös lesz”). Az egyének tapasztalatuk forrását gyakran öntudatlanul irányítják. Olyan szituációt keresnek, ahol kitűnhetnek, vagy egy közös munka során felértékelik önmaguk teljesítményét. Az önértékelési különbségek a tapasztalatok hatásában megmutatkozó egyéni különbségekben keresendők. Az önértékelés kialakulása függ attól, hogy hogyan reagálunk, és a tapasztalat milyen reakciót vált ki belőlünk. Alacsony self-komplexitású embernél nagyobb befolyást gyakorolnak az élményből származó tapasztalatok, hiszen a selfeknek nagy százalékát érintik közvetlenül. Tehát ha valaki négy-öt selfből (általa játszott szerepből) építi fel önmagát (diák, szerelmes, gyerek, barát) egy tapasztalat ha csak egy selfjére gyakorol hatást, az nagy részét érinti. Minél több selffel rendelkezünk, egy tapasztalat személyiségünk annál kisebb részét befolyásolja. Ezért van az, hogy kevésbé komplex emberek intenzívebben élnek át bizonyos dolgokat.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
