Normák

Csoportnormák

A csoportnormák a csoporton belül kialakult viselkedési szabályok. Ezek mindig kifejezik az adott közösség értékeit, erkölcsi előírásait. A tagok elfogadják ezeket a szabályokat, tisztába vannak azzal, hogy megszegésük milyen szankciókkal járhat. A normák mindig közös, kimondott, vagy kimondatlan megegyezések eredményei. Csoportértékek

A csoportértékek a csoport közös teljesítményeiből, hagyományaiból származhatnak. Az értékek segítik a mi-tudat kialakulását, az összetartozás érzését, de egyben nyomást is jelentenek a csoporttagok számára.

Konformitás

A konformitás, „egy személy viselkedésének vagy véleményének olyan változása, amely egy egyéntől, vagy egy csoporttól származó vélt vagy valós nyomás következtében alakul ki.” Asch kísérletében a kísérleti személyeknek vonalak hosszúságát kellett megbecsülniük, a feladat nagyon könnyű volt, ha egyedül volt a kísérleti személy a vizsgálati helységben, száz százalékban helyes megoldások születtek. Amikor azonban a kísérleti személy előtt négy másik ember egybehangzóan állította, hogy a rossz válasz az igazi, a kísérleti személyek 35%-a szintén rossz választ adott. Ez az arány azért megdöbbentő, mert a vizsgálat során a kísérleti személyek semmi különösebb nyomásnak nem voltak kitéve. Mitől függ, hogy valaki konform módon fog-e cselekedni? Fontos tényező, hogy a többségi vélemény mennyire egybehangzó. Ha az Asch – kísérletet megismételjük úgy, hogy a kísérleti személy legalább egy szövetségest kap maga mellé a konformitás lényegesen alacsonyabb fokú lesz. Konformitás akkor is fokozódik, ha az ember bizonytalan abban, hogy az adott helyzetben mi a helyes cselekvés. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a többi ember viselkedését követni. Például, ha egy étteremben a mosdók ajtajáról hiányzik a férfi és a női felirat, hajlamosabbak az emberek azon az ajtón bemenni, amelyen saját nemük képviselőit látják átlépni. A konformitás mértéke az ember személyiségétől is függ. Azok az emberek, akinek negatív az önértékelése, rossz véleménnyel vannak önmagukról konformabbak, mint a magabiztos, pozitív énképű emberek.

Légkör

A vezetési stílusok vizsgálatánál Lewin klasszikus kísérletét kell megemlíteni. Óvodás gyerekekből hozott létre három csoportot, három különböző vezetési stílussal. Az első csoport vezetője tekintélyelvű volt. A csoportban szigorú rendszabályok uralkodtak. Minden kérdésben a vezető döntött, a döntést a tagok nem befolyásolhatták. A vezető döntötte el, hogy mi lesz a feladat: álarcok készítése. Az ilyen típusú csoportban a csoportlégkör rossz volt, a hangulat nyomott, sok agresszív megnyilvánulást lehetett megfigyelni. A teljesítmény nem volt rossz a gyerekek sok álarcot készítettek, de munkájukban kevés kreativitásról tettek tanúbizonyságot.

A második csoport demokratikus vezetésű volt. Együtt beszélték meg, hogy mi lesz a feladat, a tagok bizonyos önállóságot élveztek, bár az alapszabályok mindenkire vonatkoztak. A csoportlégkör jó volt, a gyerekek szívesen és jókedvűen vettek részt a munkában. Kevesebb álarcot készítettek ugyan, mint az első csoport tagjai, de sokkal kreatívabban.

A harmadik csoportban anarchikus „laissez-faire” vezetési mód érvényesült. A vezető közönyös volt, a gyerekekre mindent ráhagyott, nem voltak utasítások, nem voltak szabályok. Ebben a csoportlégkörben a gyerekek jól érezték magukat, szívesen játszottak együtt, de könnyen elvadult eldurvult a játék. Számottevő teljesítményről ebben az esetben nem beszélhetünk.

A csoportlégkör nagymértékben meghatározza csoporttagok közérzetét. A csoportlégkör „a kollektíva belső életére és működésére jellemző egységes érzelmi tónust (hangulatot, kedélyállapotot) tükröző, szubjektív természetű képződmény.”

Vezetése

A csoportdöntéssel kapcsolatban Lewin a háború idején végzett vizsgálatokat a Egyesült Államokban. A hadsereg ellátása miatt húshiány alakult ki, ezért a háziasszonyokat akarták meggyőzni arról, hogy jobb, ha nem vesznek csak belsőségeket. A háziasszonyok egy részével előadást hallgattattak meg a témáról, másrészük pedig egy csoportbeszélgetésben, csoport vitában vett részt, ahol közös döntést hoztak. A második csoport háziasszonyai még hónapokkal később is sokkal kevesebb húst vettek, mint az első csoport. A közös csoportdöntés meggyőzőbbnek bizonyult, elkötelezettebbé tette a résztvevőket, mint az előadás.

Hatalom és vezetés

A csoportvezető az a személy lesz, aki képes a csoport összetartozását, együttműködését biztosítani. Hatékonysága részint személyes képességeitől, részint a pillanatnyi helyzettől függ. A vezetőt választhatják az adott feladat megoldására, de lehet érzelmi szociális alapon választott is. A formális kiscsoportokban a vezető, lehet kinevezett, intézményesen meghatározott személy, de spontán módon kitermelheti a csoport a saját informális vezetőit is. Az informális vezetők lesznek a lesznek a hangadók, különösen akkor növekedik meg a jelentőségük, ha a csoporttagok és a formális vezető konfliktusba kerül egymással

Deviancia, mint normáról link

Csoportlégkörről link