Okok
Sokan azt állítják, hogy nincsenek előítéleteik, de ha alaposabban megvizsgáljuk, valamilyen szinten mindnyájan előítéletesek vagyunk. Ugyanakkor mindnyájan előítéletek áldozatai is vagyunk. Az előítéletek napjaink magyar társadalmának nagyon fájó és jelentős problematikáját jelentik. Ahhoz, hogy az előítéleteket megérthessük először a sztereotípia fogalmát kell tisztáznunk. A sztereotípia fogalma Lippmann nevéhez fűződik. A sztereotípia egyoldalú sematikus képet jelent egy adott embercsoportról, annak bizonyos jellemvonásainak, motívumainak az általánosítását, leegyszerűsítését. Ilyen sztereotípia például az, hogy a svédek szőkék. Ez nem feltétlenül jelent rosszindulatú magatartást, hanem a világ leegyszerűsítését, a könnyebb eligazodást, tájékozódást szolgálja. De a sztereotípiák a társadalmi igazságtalanságok igazolását is szolgálják. A leggyakoribbak az etnikai, faji, nemzeti sztereotípiák. Az előítélet kialakulásának okai többfélék lehetnek Gazdasági, politikai okok, konfliktusok: alakulhat úgy a társadalom élete, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hiányosak, ennek következtében egyesek gyorsabban jutnak előnyökhöz, juttatásokhoz mint mások. Így a konfliktus, feszült helyzet összetűzésre ad lehetőséget, és arra, hogy verseny alakuljon csoportok között pl. a munkahelyek vagy bizonyos előnyök megszerzéséért. Áthelyezett agresszió, frusztráció: az előzőekben fellépő konfliktus, feszült helyzet azt idézi elő az egyében, hogy keressen egy olyan személyt, vagy csoportot, amelyik felelőssé tehető az ő elégtelen szociális és én állapotáért, vagyis valakit vagy valakiket okolni kell olyanért, amiért nem is hibáztatható. A „bűnbak” kifejezés a héberek szertartásából ered, mint arról már az előző fejezetben írtunk. A különböző kutatások igazolják azokat a tényeket, amelyek szerint az emberek agresszivitásukat igyekeznek nem kedvelt, vagy viszonylag gyenge csoportokra, egyénekre áthelyezni. Az hogy milyen formában teszik, attól függ, hogy a környezet mit enged meg, tolerál, fogad el. Az előítéletes személyiség: az egyéni különbségek, a tekintélyhez való viszonyulás szintén okai az előítélet kialakulásának. Vannak emberek, akik belső bizonytalanságuk, önelfogadásra képtelenségük miatt másokat keresnek saját hibáik magyarázatára, illetve felmentésére. Adorno ezeket tekintélyelvű, autoritariánus személyiségeknek nevezte. Az agresszivitásra hajlamos egyének gyakrabban előítéletesek, mint a másokat figyelembe és tiszteletben tartó egyének. Az ellenségesség gyakran olyan formában jelentkezik, hogy az egyén a személyes, illetve társadalmi problémáért a kisebbségeket hibáztatja.A tekintélyelvűséggel szemben a tekintélyellenesség vagy demokratikus személyiség jellemzői a következők: szeretetorientáció, agresszivitás hiánya, a megértésre törekvés jellemzi. A demokratikus személyiség számára fontos a társadalom által elvárt norma, társadalmi érték, és az, hogy nem táplál előítéletet a kisebbséggel szemben.
Önigazolás és hatalom szükségessége
Az előítélet ellenséges vagy negatív attitűd, amely téves vagy nem teljes információkból származó általánosításon alapul. Beszélhetünk politikai, egészségügyi, erkölcsi, szexuális, gazdasági, kulturális, stb. előítéletekről. Az előítéletek a sztereotípiákhoz hasonlóan egy leegyszerűsített világképet adnak az embernek, ezáltal segítve a tájékozódását.Az egyszerűsítés sokszor negatív magatartást szül. Nézzük, milyen egyéb okai lehetnek még az előítéletes magatartásnak: Az önigazolás szükségessége. Aronson szerint az emberekre jellemző, hogy igyekszenek saját pozitív önértékelésüket fenntartani. Ez az igény különösen két feltétel együttes előforduláskor lép fel. Ha a cselekedetünkért felelősséget érzünk, vagy ha a tetteinknek súlyos negatív következménye van. Így ha valamelyik társadalmi csoporttal akár kollektíven, akár egyénien igazságtalanul bánunk, az előítéleteink segítenek meggyőzni magunkat eljárásunk helyességéről. Tulajdonképpen ehhez hasonló folyamat az is, ha egy embercsoportot bűnbaknak tekintünk. Státusz és hatalom szükséglete. Az előítéletek gyakoribbak a társadalmilag rosszabb helyzetben levő emberek körében, aki számára az előítélettel sújtott csoport tagjai jelentenek olyan csoportokat, akikkel szemben magukat fölényben érezhetik.
Konformitás
A fennálló társadalmi normákhoz való alkalmazkodás: A konformitásról már az előzőekben szó volt. Az előítéletes magatartás kialakulásában tehát szerepet játszik a normákhoz való igazodás, olyan célból, hogy nem tudunk semmi konkrétumot egy adott jelenséggel, személlyel vagy csoporttal kapcsolatban, téves vélemények vannak túlsúlyban, ennek következményeképpen alakul ki az előítélet. Mitől függ, hogy valaki konform módon fog-e cselekedni? Fontos tényező, hogy a többségi vélemény mennyire egybehangzó. Függ attól is, hogy az ember mennyire kötelezi el magát előre a választása mellett Deutsch kísérleteiben azt tapasztalta, hogy a kísérleti személyek 24, 7%-a dönt konform módra a helytelen válasz mellett. Ha azonban előre elkötelezték magukat, majd végighallgatták a többiek véleményét, és úgy döntöttek újra akkor csak 5.7% hagyta befolyásolni magát. A konformitás mértéke függ a nyomást gyakorló csoport összetételétől is. Az emberek akkor a legkonformabbak, ha csoporthoz érzelmileg erősen kötődnek, ha összemérhetőnek érzik magukat a csoporttagokkal, vagy ha úgy gondolják, hogy a csoport az adott kérdés szakértőiből tevődik össze. A konformitás akkor is fokozódik, ha az ember bizonytalan abban, hogy az adott helyzetben mi a helyes cselekvés. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a többi ember viselkedését követni. Például, ha egy étteremben a mosdók ajtajáról hiányzik a férfi és a női felirat, hajlamosabbak az emberek azon az ajtón bemenni, amelyen saját nemük képviselőit látják átlépni.
Fajták
Az előítéletességnek Allport szerint különböző fokozatai lehetnek: 1. Szóbeli előítéletesség. Ez elítélő kijelentéseket jelent az előítélettel sújtott csoport tagjairól, de ennél súlyosabb diszkriminációt az előítéletes egyén nem alkalmaz. 2. Elkerülés. Ebben az esetben az előítéletes egyén kerüli az előítélettel sújtott csoport tagjaival az érintkezést, például nem ül le melléjük a buszon, stb. 3. Hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, koncentráció. Ebben az esetben az előítélettel sújtott csoport tagjainak kevesebb joga van, mint a többségnek, súlyosabb esetben jogilag is megakadályozhatják az érintkezést a két csoport között. Például a déli államokban még az ötvenes években sem ülhettek le a négerek a fehéreknek fenntartott helyekre a buszon. Legsúlyosabb esetben az előítélettel sújtott csoport tagjait elkülönítik gettókba, koncentrációs táborokba kényszerítik. 4. Fizikai agresszió. Ez az előítélettel sújtott csoport tagjainak fizikai bántalmazását jelenti. 5. Üldözés és kiirtás. Hogyan lehetne az előítéleteket megváltoztatni? Az egyik lehetőség talán az egyenlő pozíció alapján történő érintkezés lehet. Az USA-ban végeztek olyan vizsgálatokat, ahol állami bérlakásokba költöztettek egymás mellé fehéreket és feketéket. Hamarosan az tűnt fel a kutatóknak, hogy az előítéletek csökkentek, mivel a fehérek együtt élve feketékkel megtapasztalhatták a feketéket sújtó előítéletek túlzásait, igazságtalanságait. Segíthet az is, ha az előítéletes és az előítélettel sújtott csoport tagjai kölcsönös függőségbe kerülnek egymással, egymás segítségére van szükségük, egy mindkét csoport számára fontos probléma megoldásában. Kicsit morbid példa de igaz, háború esetén a nemzet különböző csoportjai között az összetartás növekedni szokott.
Kapcsolódó információk:
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
