Mérés
Freud szerint az emberi viselkedést az emberi tudat mélyebb régiói határozzák meg, a tudattalan hatalmát hirdeti az szabad akarat és döntések helyett. Ödipális elméletében a fiú-gyerek kapcsolatot versengésként írja le, mely a fiú anyjáért folytatott harca, apja ellen. Ebben a küzdelemben a fiú motivációja a féltékenység, emiatt kerül szembe apjával. A pszichoanalízis céljaként a tudattalan erők feletti kontrollt tűzte ki, terápiás módszerei ezt a célt szolgálták. Freud módszere – a pszichoanalízis – olyan adatforrást nyitott meg az emberi lélek kutatói előtt, mely addig ismeretlen volt, így természetesen az adatok feldolgozása és összehasonlítása is problematikusnak bizonyult.
Interpretáció
Kritikusai szerint az elmélet egyik legnagyobb hibája, hogy túlságosan tág értelmezési tartománnyal rendelkezik, azaz nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy igaz vagy hamis. Az ellenzők másik fő érve Freud rendszerének igazolhatósága ellen, hogy egymástól teljesen eltérő viselkedésmódokat azonos lelki jelenség leképezésének tart. Freud ezen elképzelését reakcióképzésnek nevezi, eszerint például egy anya kifejezheti gyermeke iránti neheztelését szidalmakkal, szigorú bánásmóddal, de ha az anya titkolni szeretné érzéseit, akár különösen kedves gondoskodással is.
Eredmény
Számos kutató próbált gyakorlati, mérhető bizonyítékot találni Freud elmélete mellett és ellen egyaránt. Próbálkozásaik vegyes eredményt hoztak. Mikor azt a tételt vizsgálták, hogy a felnőttkori viselkedés alapját gyermekkorban elszenvedett traumák irányítják, határozzák meg, többször arra az eredményre jutottak, hogy nem biztos a gyermeki trauma szerepe. Mivel az alany viselkedésében szüleinek magatartási formáit lehetett felfedezni, nem volt eldönthető, hogy ez egyszerű példakövetés, vagy a szülők viselkedéséből eredő trauma következménye. A másik fontos kutatás az ödipális komplexus kutatásában arra jutott, hogy Freud eredményei leginkább az iparosodott társadalmakban érvényesek, és nem vonatkoztathatók általánosan az emberi viselkedésre. Freud egyik hibája volt, hogy páciensei egy nagyon szűk körből kerültek ki, nevezetesen a kor bécsi felső középosztályából. Ez a szűk adatfelvétel szükségszerű hibákhoz vezetett. Az apa, mint személy iránti féltékenységről Malinowski Trobriand-szigeteken végzett kutatásai kimutatták, hogy csak egy bizonyos kultúrkörben érvényesek, azaz kultúrafüggők. Malinowski Az apával szembeni féltékenység érzését egy olyan társadalomban vizsgálta, ahol nem az apa szerepe volt a fiatal fiúgyermek fegyelmezése, társadalmi létre szoktatása, hanem valamelyik nagybácsié. Kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy az ilyen társadalomban élő fiúgyermekek nem viseltetnek féltékeny érzésekkel apjuk iránt, viszont ismerik ezt az érzést, de ellenszenvük tárgya a nagybácsi. Tehát ezt a reakciót nem annyira az apa személye (az anya szeretője) váltja ki, mint inkább a fegyelmezés, azaz a fegyelmezést végző személy. A pszichoanalízis híveit azonban ez a kutatás sem ingatta meg, Malinowski kutatásait egyszerűen nem fogadták el érvényesnek, mivel nem a freudi elméletben szereplő 4-6 éves fiúgyermekeket vizsgált, hanem jóval idősebbeket, akiknél már a mi kultúrkörünkben sem szokásosak az apaellenes érzések. Ha Freud és követői érveit nem is mindig fogadjuk el, annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy Freud következtetéseit bár igen szűk körű adatfelvételre alapozta, eredményei, következtetései mégis sokkal szélesebb érvényességgel bírnak. Ez az állítás még akkor is igaz, ha – mint azt az előző példa is igazolja – nem minden megállapítása érvényes minden kultúrkörben.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
