Referenciacsoport

A csoportközi konfliktusok többsége anyagi forrásokért, illetve szociális javakért folyó versengésből származik. A konfliktus felek céljai között húzódó összeférhetetlenség. A konfliktusoknak többfajtáját különböztetjük meg: a reális konfliktus elmélet szerint a versengés a korlátozott forrásokért folyik, mely megronthatja a csoportközi kapcsolatokat. A forrásokból származó hiányérzet nem mindig objektív eredmény, hanem társadalmi összehasonlítás eredményeképp is kialakulhat. Ezt nevezzük relatív deprivációnak, azaz a viszonylagos hiány elvének. A versengés szociális jellegű is lehet, azaz presztízsért, tiszteletért is folyhat. Az ebből származó konfliktus nehezebben kezelhető csoportok belül, mint az anyagi javakért folyó. A csoportközi konfliktusok különböző csoportok érdekeinek ütközését jelentik. Ezen belül vizsgálni fogjuk, milyen mechanizmusok játszanak szerepet a csoportközi konfliktusok keletkezésében és feloldásában. Megpróbáljuk bemutatni a csoportban végbemenő folyamatok meghatározó tényezőit, a sikeres konfliktuskezelés módszereit, és a sikertelen konfliktuskezelés következményeit. Az első fogalom, amit a csoporton belüli és csoportok közötti kapcsolatokban és érdekütközésekben vizsgálunk, a referenciacsoport fogalma. A referenciacsoport egy nagyobb csoport részeként is működhet, és különálló csoportot is alkothat egy csoporton belül, vagy csoportok közötti probléma kezelése során. A referenciacsoport azoknak a személyeknek az összességét jelenti az egyén számára, akikkel szeretne egyezségre jutni, mert rendelkeznek egy adott dolog megítélésével kapcsolatban lényeges tulajdonságokkal, azaz egy felmerülő probléma esetén szakértőnek minősülnek, tőlük várható a probléma megoldásának legoptimálisabb módja. A referenciacsoporttal megegyező vélemény képviselete biztosítja, hogy az egyén úgy érezze, mások értékelik őt. A referenciacsoport kiválasztásában a másik fontos tényező a csoport tagjaival való hasonlóság. Az egyénhez hasonló személyekből álló csoport véleményével való egyeztetést kielégíti az ellenőrzésre és a kapcsolattartásra vonatkozó igényt. A kezdeti választás után az egyén egyre inkább igyekszik integrálódni az adott referenciacsoportba, kialakul a konformitás. Bár a konformitás kialakulásának nem feltétele a többiek jelenléte, de a rá irányuló tendencia erősebb, ha jelen vannak.

Csoportérdek

A csoport tagjai társas kölcsönös függésben vannak egymással, egymásra vannak utalva, a csoport céljának elérése érdekében. Feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés is kimutatható a csoport tagjai között, hiszen teljesítményük nagyban függ attól, hogyan képesek egymással alkotni, dolgozni. Forsyth megállapítása alapján ma már kijelenthető, hogy minden csoportnak vannak céljai és szándékai. Az üzleti életben a magas profit, az egyetemen a tudás gyarapítása, a vezetői csoportok esetében pedig a szervezetek sikeres működtetése a csoport legfőbb érdeke. A céloktól függ, hogy a csoporton belül a társas kölcsönös függés vagy a feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés kerül túlsúlyba. Társas jellegű csoportokban – család, baráti kör – a csoport azért értékeli az egyént, mert az a csoport tagja. Ezzel szemben a munkahelyi jellegű csoportokban a feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés kerül előtérbe, hiszen munkájukhoz kapcsolódó közös cél vezérli a csoportot. Persze ezeket a csoportokat is jellemzi a társas kölcsönös függés, hiszen ezekben is kialakulnak barátságok, személyközi vonzódások. Minden csoport célja e két kölcsönös függés egyensúlyban tartása a célok elérése érdekében. Ha egy munkahelyen túl jó a hangulat, azaz a társas kölcsönös függés erősebb, ez a produktivitás rovására mehet. A csoportcélok a csoportfejlődés különböző szakaszaiban eltérőek lehetnek.

Az alakulás fázisában a cél egymás és önmagunk megismerése, illetve önmagunknak a csoport részeként való meghatározása (a csoportidentitás kialakulása).

A kiforrás szakasza a csoport szempontjából a konfliktusokkal leginkább terhelt periódus. Érzelmileg túlfűtött viták alakulnak ki, és még nem ismertek az együttműködést érintő nézeteltérések feloldására irányuló módszerek. Ebben a szakaszban a csoport célja a rövid távú célok tisztázása, és az azokhoz vezető út meghatározása.

A csoportfejlődés harmadik szakaszában a tagok között már összhang uralkodik, ekkor nyílik lehetőség arra, hogy a tagok kialakítsák a csoportnormákat. A működés fázisában kezdődik meg az érdemi munka, melynek feltétele a jó csapatszellem kialakulása. Ilyenkor a teljesítmény növelése, a produktivitás a csoport érdeke.

A megszűnés szakaszában a csoportérdekek leértékelődnek a csoport tagjaiban, a konfliktusok veszik át a terepet, új csoportok kialakulása várható.

Érdekek

A csoporton belül és csoportok között kialakuló konfliktusok kialakulásához az eltérő érdekek vezetnek. A konfliktus mindig egy kisebb csoport kezdeményezésére alakul ki, aminek oka a társas dilemma jelensége. A társas dilemma lényege, hogy az alcsoport érdekei sértik a csoportérdeket. Ilyen, amikor az osztálykiránduláson néhány gyerek túlzottan felszabadult magatartása miatt az egész osztályközösséget hátrány éri. A társas dilemma egyik jellemző formája a társas lazsálás, amikor az egyik egyén (vagy kisebb csoport) tétlensége átragad a teljes (nagy) csoportra. A tétlenség a feladatok elvégzését elhalasztja, ami ellentétes a csoport érdekével. A társas dilemma következő típusa a megújuló források dilemmája, amikor a csoport úgy érzi, a közös juttatások szétosztásában hátrányt szenved. A csoportönérzet ennek feloldására készteti, ami szintén konfliktushoz, szélsőséges esetben a csoportérdek sérüléséhez vezethet. A konfliktusok keletkezéséről nézd meg a különböző konfliktusok bemutató animációt!