Rorschach-teszt

Hermann Rorschach svájci pszichiáter 1920-ban hozta nyilvánosságra tesztjét, mely tíz táblából áll, s valamennyi egy-egy tintafoltot tartalmazott, melyek egy része színes, más részük pedig fekete-fehér. A vizsgálati személy dolga az, hogy mindent meséljen el az ábrákról, ami eszébe jut, akármennyire szégyelli is őket esetleg. Miután a tizedik táblával is végeztek, a pszichiáter újra átnézi a válaszokat, és arra kéri páciensét, hogy fogalmazza meg válaszait nagyobb egyértelműséggel, azaz részletezze, az ábra mely jellegzetességei vezettek az adott válaszhoz. A válaszok kiértékelése alapvetően a három fő kategória alapján történik, noha több lehetőség is lehetséges. Az első kategória a lokalizáció, ami az alapján értékeli a választ, hogy az az egész foltra, vagy csak egy részére vonatkozik. A következő szempontot a determinánsok adják, azaz hogy a választ a folt alakja, színe vagy mintázata, árnyékolása határozta-e meg. S végül a harmadik kategória a tartalom: mit képvisel az adott válasz. Van továbbá gyakorisági kategória is, ami ara figyel, hogy egyes válaszok mennyire népszerűek, s mennyire egyediek. A fenti kategóriák alapján több kiértékelési eljárást alakítottak ki, ám be kellett látniuk, hogy például előrejelző érvényük meglehetősen korlátozott, mert sok pszichológus saját benyomásait is bevonja a jegyzőkönyv értelmezésébe. 1974-től új rendszert vezettek be, mely arra tett kísérletet, hogy az összes értékelési rendszert egyetlen rendszerré fogjon össze, ezt ma már számítógépes kiértékelő rendszerrel is ellátták.

Tematikus apercepciós teszt

A Tematikus appercepciós tesztet (TAT) a Harvard Egyetemen Henry Murray fejlesztette ki az 1930-as években. A vizsgálati személynek húsz többértelmű képet mutatnak, amelyek embereket és jeleneteket ábrázolnak, és arra kérik őket, hogy mondjanak egy-egy történetet a képekről. A vizsgálati személyt arra bátorítják, hogy engedje szabadon képzeletét, és mondja el, akármilyen történet is jut az eszébe. A teszt – szándéka szerint – a képzeleti működésekben vissza-visszatérő alapvető témákat tárja fel. Az appercepció azt a készségünket jelenti, hogy a világot korábbi tapasztalatainknak megfelelően észleljük. Az emberek a többértelmű ábrákat appercepciójuknak megfelelően értelmezik, és a történetet kedvenc témáik szerint szerkesztik meg, amelyek személyes fantáziájukat tükrözik. Ha valamilyen probléma gyötri a vizsgálati személyt, akkor az számos történetben nyilvánvalóvá válhat, vagy éppen abból derül ki, hogy egy-két történetben jellegzetes módon el fog térni a szokásos témavezetéstől. Az egyik vizsgálat során a férfi, aki egy olyan képet kapott, ami egy szobába éppen belépő nőt ábrázolt, a történet mesélése során voltaképpen saját anyjához fűződő viszonyát konstruálta meg.

Projektív teszt

A projektív tesztek – mint a fenti Rorschach-teszt is – a pszichoanalitikus belátásokra támaszkodnak. A tudattalan vágyakat, motivációkat, konfliktusokat akarják tetten érni, ezért olyan technikákat dolgoznak ki a személyiség titkának megfejtésére, melyek Freud szabad asszociációs eljárására emlékeztetnek.

Az egyén kap ugyan valamilyen vezérfonalat, ez azonban csak a szabad asszociációk keletkezésének támpontjául szolgál, az egyén valójában arról beszél, ami eszébe jut. A projektív teszt egy többértelmű ingert jelent a vizsgálati személy számára, aki mindig saját fantáziáit, vágyait, vagy akár személyiségét projektálja bele a kapott képbe vagy jelenetbe. Ezek a tesztek az egyén fantáziájára épülnek – vagy adott esetben annak korlátozott voltára -, s rajta keresztül próbálnak az egyén személyiségére következtetni. A projektív tesztek nemcsak a pszichoanalitikus elméletben, hanem a személyiségpszichológia egyéb területein is hasznosak. A két leginkább elterjedt projektív technika a Rorschach-teszt és a Tematikus appercepciós teszt (TAT).

Ugyanakkor problémák is vannak a projektív tesztekkel. Egyrészt nem minden ilyesfajta tesztet vetettek alá kielégítő vizsgálatnak, ami igazolná megbízhatóságukat és érvényességüket. De még a TAT és a Rorschach-teszt eredményei sem mindig meggyőzőek, az utóbbié főként azért, mert értékelésébe belejátszik a vizsgálatvezető szubjektív véleménye is. Két szakember teljesen máshogyan értékelheti ugyanazt a jegyzőkönyvet. A TAT valamivel megbízhatóbb, s egyre pontosabb előrejelzéseket képes adni az egyén tényleges viselkedéséről. A projektív tesztek hívei azonban arra mutatnak rá, hogy csak a teszteredmények alapján nem is lehet pontos előrejelzéseket megadni. Ezekhez szükségesek még a személy élettörténetére, más teszteredményekre és megfigyelésekre vonatkozó egyéb információk. A tesztek haszna azonban nem kérdőjelezhető meg: rámutatnak azokra a területekre, melyek konfliktust jelenteken az egyén számára, és vezérfonalat nyújtanak értelmezésükhöz.

A projektív tesztről link

A Rorschach-tesztről link