Altruizmus

A segítségnyújtás az erőszakos magatartás mellett az emberi viselkedés egyik szélsőséges esete. A két magatartásforma közötti párhuzamok abban nyilvánulnak meg, hogy a személyek észlelései és értelmezései irányítják őket, és előfordulhat, hogy konkrét jutalommal járnak (a becsületes megtaláló és a bérgyilkos is részesülhet pénzjutalomban). Közös még a két magatartásformában, hogy mások példáján alapulnak, szülőktől, ismerősöktől vagy a médiában szereplőktől kölcsönözzük a viselkedési mintát, és végül, hogy mindkettőt társas normák szabályozzák. A segítségnyújtás proszociális cselekvés, azaz mások megsegítésére irányul. Ha a segítségnyújtás során személyes jutalomra nem tartunk igényt, önzetlenül cselekszünk, altruizmus jellemzi magatartásunkat. Konrad Lorenz szerint az emberiség evolúciója során az altruizmus is kiválasztódhat, mint a túléléshez szükséges magatartás. Ennek okai, hogy az altruista egyén rokonait veszély esetén figyelmezteti, ezzel növelve a túlélés esélyét. Az altruizmus a túlélés szempontjából kifizetődő, mert a kölcsönös segítségnyújtásra emlékezünk, így veszély esetén bárki részéről tapasztalhatjuk ezt a magatartást. Az altruizmus kultúránként változó, azért, mert meghatározása nagyban függ attól, hogy az adott társadalom együttműködő vagy egyéni érdekeket előtérbe helyező egyénekből épül-e fel. Vitathatatlan tény azonban, hogy az altruizmus pozitív emberi magatartás, ezért a segítőkész viselkedésformákat fejleszteni kell.

Agresszió

Az agresszió, szándékos károkozás más személyeknek, az emberi viselkedés másik szélsőséges esete. Sajnos mindennapi életünk során gyakran találkozunk agresszivitásra utaló jelekkel (lökdösődés a tömegközlekedési eszközökön, kiabálás a bolti sorban állás, vagy az útkereszteződésben).

Az agresszió okai közé sorolhatjuk a pozitív személyes példa hiányát, ilyen, ha a gyermek környezetében agresszió tapasztalható, nagyobb valószínűséggel fog ő is agresszíven viselkedni.

Az empatikus, azaz mások fájdalmának átérzésére irányuló képesség hiánya szintén kiválthatja az agresszív magatartást, hiszen a cselekvő személy nem gondol bele az áldozatának okozott fájdalomba. Jelentőséget kell tulajdonítanunk az agressziót eredményező jelenségek elszaporodásának is, a médiából áradó erőszaknak, illetve egy általános félelem kialakulásának, amely ellen egyre gyakrabban otthoni fegyvertartással védekeznek az emberek.

Ezekkel a jelenségekkel szemben kritikusan kell gondolkodnunk. Agresszív magatartást idézhet elő az, ha a cselekedet személyes előnnyel kecsegtet, vagy ha személy elleni provokáció sikeres.

Fajták

Az agresszió fajtáit aszerint csoportosítjuk, hogy a cselekedet milyen cél érdekében történik. Ha az egyén tettével valamilyen célt akar elérni, tehát eszközként használja az agressziót, akkor instrumentális agresszióról beszélünk. Ilyen, ha valaki hangos veszekedést kezdeményez egy parkolóhelyért. Ennek okai a személyes képességekben keresendők. Ha egy személy egyszer egy agresszív cselekedet során elérte célját, akkor a későbbiekben nagy valószínűséggel újra az agresszióhoz fordul. Ha az agresszív cselekedet célja maga az agresszió, érzelmi agresszióról beszélünk. Ennek okai az ártani akarásban keresendők, illetve nagy valószínűséggel az egyén valamilyen provokációra reagál, észleli az ártó jellegű szándékot. Az érzelmi agresszió harmadik lehetséges oka a frusztráció, amely feszültséget kelt a személyben, aki ennek feloldását az erőszakos cselekedetben látja. Természetesen a provokációkra nem mindenki reagál agresszióval, hiszen ez a végletes magatartás erősen személyfüggő. Az áldozat szempontjából teljesen mindegy, hogy az őt támadó személy az agresszió mely fajtáját alkalmazza, hiszen számára a testi sérülésen vagy anyagi veszteségen túlmutat az erőszak hatása.

Az altruizmus fogalmáról link