Analízis és szintézis
A tapasztalati anyagok szervezettségében és elrendezésében nyújtanak segítséget az analízis és a szintézis logikai műveletei. Mindkettő alapvetően logikai kategória, de szerepük nélkülözhetetlen a mindennapos problémamegoldás során is, ám a területspecifikus gondolkodás sem lehet el nélkülük. Az analízis olyan eljárás, mely egy adott problémát, tapasztalati egységet több kisebb alegységre bont. Így analízisnek nevezik például a vegyészek azt a módszert, mellyel egy adott vegyületet legkisebb összetevőire, molekuláira építenek le, s ezzel megkapják a kémiai anyag teljes szerkezetét. Ugyanezt a módszert követi a detektív, aki egy bűntény összes mozgatórugóját, nyomát megpróbálja a lehető legkisebb részletekig feltárni. A mindennapi gondolkodásban abban nyújt segítséget ez a gondolati eljárás, hogy megértsük a magunk és környezetünk bonyolultságát, motívumait, azaz alapvetően az okok megismerésében nyújt nélkülözhetetlen segítséget. Ha például megromlik egy baráti kapcsolat, akkor a volt barátok az analízis eljárásával tudnak utánajárni, hol bicsaklott meg a kölcsönös tisztelet, és mik vezettek az elhidegüléshez. Az analízissel ellentétes eljárás a szintézis. Míg az előbbi a legkisebb alegységeket kutatja egy adott jelenség-komplexumban, a szintézis kapcsolatot teremt a különböző elemek között, ahogy görög neve is utal rá: szün-thesis (tézisek összeadódása). Előbbi kémiai példánkhoz kapcsolódva, ez az a módszer, mellyel a vegyész több molekula összeadásával új vegyületet szintetizál. De éppígy alkalmazzuk ezt a mindennapos gondolkodásban, mikor több motívum áll rendelkezésünkre, s ezekből próbáljuk meg egy adott probléma megoldását kidolgozni. Láthatjuk tehát: míg az analízis a lebontás művelete, a szintézis a felépítésben, a kapcsolatok megtalálásában nélkülözhetetlen.
Absztrakció és generalizáció
Az absztrakció az a kifejezési forma, mely egy adott konkrét jelenség egy-két elemének segítségével elvont, absztrakt formában ragadja meg a konkrétumot. Ez a folyamat játszódott le például az ókori írásjegyek kialakulása során: az első jelek még fákat, állatokat ábrázoltak, s ezek a konkrét képi megjelenítések egyszerűsödtek fokozatosan pár vonalból álló szimbólumokká. Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a modern művészet esetében is: a konkrét, képi ábrázolás helyét átvette annak absztrakt reprezentációja. De absztrakcióról fogalmi szinten is beszélhetünk, mikor egy gazdag, árnyalt jelenséget sematikus, egyszerűsített formában ragadunk meg: legnevezetesebb példája talán maga a pénz, mint absztrakció, mely egészen elvont gazdasági- és csereviszonyokat tükröz. Az absztrakció nem ugyanaz, mint a generalizáció (vagy általánosítás). Ez utóbbi következtetési forma, ami egy adott tapasztalatot (sokszor jogosulatlanul) terjeszt ki más, hasonló jelenségekre is, ezzel rokon az indukció logikai műveletével. Generalizációról beszélünk többek között a különféle előítéletek kapcsán, például: minden szőke nő buta, mikor egy-két teljesen esetleges tapasztalatból a következtetés körébe vonunk olyan tárgyakat, személyeket, eseményeket is, melyekről nincs adekvát ismeretünk. A generalizáció a gondolkodás lustasága, és kényelmesen általánosít ott is, ahol ehhez nem áll rendelkezésére elegendő ismeret a szóban forgó jelenségről, azaz a tapasztalat kimeríthetetlenségének próbál gátat szabni azzal, hogy egy sematikus és sommás következtetésben elzárkózik a további megismerés elől. Olykor azonban persze hasznos segítséget nyújthat éppen a hétköznapi jelenségek körében való tájékozódáshoz, de használatához mértéktartás szükségeltetik.
Konkretizálás és analógia
A konkretizálás voltaképpen a dedukció logikai műveletéhez kapcsolódik: adott egy általános szabály, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy az a mindennapi gyakorlat során hogyan jelenik meg, avagy a mindennapi élet egy-egy jelensége milyen általános törvényszerűség alá esik. A törvények konkretizálása történik minden bírósági eljárás során, mikor a sokszor követhetetlen paragrafusokba rejtett általános és mindenkire érvényes törvényt alkalmazzák a konkrét, egyedi esetre. A konkretizálás tehát az alkalmazás vagy más szóval applikáció művelete, mikor segítségével tudunk csak eligazodni egy konkrét jelenségen, azaz a megértésben is nagy szerepe van. Az analógia pedig az a gondolati művelet, mely hasonlóságokat állapít meg különböző jelenségek között, s ennek alapján létesít köztük logikai kapcsolatot. Hamis következtetésnek is nevezik, mert a konklúzió alapjául szolgáló premisszák között kapcsolat ingatag. Például: a, Tamás már többször is megsértett. b, Tamás felesége Kati. a, Katira is haragszom. Az analógiás gondolkodás tehát egyfajta jogosulatlan kiterjesztés egy, a két premisszában közös érintkezési felület alapján; úgy gondoljuk, hogy ha A dolog rendelkezik p tulajdonsággal, és B hasonlít valamiben A-ra, akkor B –hez is a p tulajdonság járul. Talán ez a következtetési forma a leggyakoribb a mindennapi életben, és jókora szerepe van különböző társadalmi sztereotípiák rögzülésében, valamint a politikai demagógiában.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
