Álfüggőség
A páros kapcsolatok létrejöttével egy új folyamat indul el, melynek folyamán a felek közösen szervezik életünket, közösen hozzák döntéseiket. A közös döntéshozás azonban csak gyakran jelent egyenlőséget, a viszony általában aszimmetrikus. A két fél közötti viszony, függőség tehát egy összecsiszolódási folyamat révén jön létre. Az összehangoltság és az alkudozás összetartozó fogalmak. Az összehangoltság azt jelenti, hogy a partnerek képesek az őket elválasztó különbségeket áthidalni. Nem elég tehát, hogy a partnerek megbízzanak egymásban, hogy elvárásaik összetartsanak, legalább ennyire fontos, hogy a különbségeket is igyekezzenek alkudozással (kommunikáció útján) áthidalni. Az interakció lényeges formai sajátossága a résztvevők között kialakuló függőség. A függőségi viszony négyféle lehet: álfüggőség, aszimmetrikus függőség, a reakív függőség és a kölcsönös függőség. Álfüggőségről akkor beszélhetünk, amikor a személyes elemek háttérbe szorulnak és a partnerek viselkedését konkrét külső előírások határozzák meg, és ennek következtében az interakciónak a résztvevők szempontjából nincs pszichológiai tartalma. Az álfüggőség nem valódi függőség, csak olyannak tűnik. Itt nincs jelentősége a személyes elemeknek. Tehát vannak kívülről meghatározott szabályok, előírások, amik meghatározzák a viselkedést és az, hogy személyesen mit gondolnak azok, akik ott vannak nem számít. Ilyenek például egy díszszemle résztvevői, amikor végig masíroznak, vagy a mazsorett hölgyek bemutatói. Ilyenkor, bár céljuk a közönségnek való bemutatkozás, nem igyekeznek kommunikációba lépni velük. Az egyoldalúság miatt nem is alakulhat ki függőségi viszony.
Reaktív függőség
A reaktív függőségi viszony jellemzője, hogy a partnerek egymás viselkedésének figyelembevételével kénytelenek megnyilatkozni, mivel reagálási módjukat a helyzet kényszere szabja meg. Tehát a helyzet kényszere az, ami meghatározza a viselkedést. Figyelembe kell venni a másik ember viselkedését, ahhoz, hogy helyesen tudjunk cselekedni. Igazság szerint azonban itt sincs személyes kapcsolat, nincs igazi pszichológiai tartalom. Például ilyen helyzet egy aukció, egy árverés, amikor figyelembe kell venni a többi licitáló tevékenységét, ha licitálni akarunk valamire, de a helyzet az, ami meghatározó, nincs személyes kapcsolat a licitáló felek között, hiszen minden kommunikáló fél célja elsősorban a licitet vezető személy felé irányul, a nála elért siker jelenti a célt.
Aszimmetrikus függőség
Aszimmetrikus függőség esetén az egyik fél kiszolgáltatott, azaz csak arra van lehetősége, hogy a kezdeményező fél viselkedésére, megnyilvánulásaira reagáljon, viselkedés tehát kikényszerített engedelmesség. Aszimmetrikus függőségben nem egy egyenrangú kapcsolatról, nem egy egyenrangú interakcióról van szó. Tehát van valaki, aki hatalmi pozícióban van, kezdeményezi és irányítja az interakciót. Például feleléskor, vizsgán a kérdező tanár van magasabban, ő bitokolja a hatalmat, ő irányítja az interakciót. A diák asszimetrikus függőségi viszonyban van, hiszen kommunikációjának egyetlen célja a felsőbb szinten áló másik fél meggyőzése, a viszony megváltoztatásának reménye (és sokszor igénye) nélkül.
Kölcsönös függőség
Kölcsönös függőségi helyzetben a felek viselkedését az összehangoltság jellemzi. Ezért ezt a függőségi viszonyt teljes interakciónak is nevezik, mivel a feleknek közös céljuk van, köztük a kölcsönösség, az együttműködés jellemző. Ilyen például egy egyetemi szigorlat, ahol több tanár kérdezi a diákot. A diák minkét tanárral szemben aszimmetrikus függőségi helyzetben van, a tanárok egymás közt pedig kölcsönös függés áll fenn.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
