Az újbeszél fogalma
Az újbeszél, angolul Newspeak, George Orwell 1984 című antiutópisztikus regényében szereplő mesterséges nyelv. A regény függelékében Orwell írt egy esszét is erről nyelvről, amelyben bemutatja az újbeszél alapelveit is. Az újbeszél tulajdonképpen a csökkentett szókincsű és egyszerűsített nyelvtanú angol nyelvvel azonos. A műben szereplő diktatúrához igazított nyelv ez, melynek célja a Párt és a Nagy Testvér érdekeivel ellentétes gondolatok („gondolatbűn”) és beszéd kiszűrése. A regényben a mesterséges nyelv megalkotásának célja az volt, hogy befolyásolják, korlátozzák az egyénnek még a gondolkodását is, így növelve az állam hatalmát és ellenőrző szerepét fölötte. Az a szándék, hogy a közönség elméjét a nyelv módosításain keresztül befolyásolják, tökéletes példa az újbeszélre. Az ellentétes jelentésű szavakat is feleslegesnek ítélve kiszűrték, így jött létre a „rossz”-ból a „nemjó”, a „remek”-ből pedig a „duplapluszjó”. Az újbeszél mögött tulajdonképp az az elképzelés állt, hogy amit nem lehet kimondani, arról gondolkodni is lehetetlen. Egy diktatúrának pedig minél kevesebbet gondolkodó emberekre van szüksége. (További újbeszél szavak pl. óbeszél, gondolatbűn, bűnstop, duplagondol, duplapluszjó, duplaplusznemjó, kacsabeszél, angszoc.).
A címkézés
A nyelvi manipuláció egyik sajátos formája a címkézés. Ez azt jelenti, hogy nézetkülönbségből adódó vita esetén az egyik fél a másikat kedvezőtlen színben tünteti fel, negatív képet rajzol róla (’felcímkézi’). Így annak érvei szinte maguktól összeomlanak, hiszen az azokat képviselő vitapartner személye válik hiteltelenné. Ilyen esetben a nyelvet nem gondolati-logikai meggyőzésre használják, hanem voltaképp az érzelmi befolyásolás eszközeként. Ez a nyelvi befolyásolás sajnos a politikai szereplők kommunikációjának is gyakori velejárója. A politikai ellenfelek vitáik során nem feltétlenül érveket, politikai programokat ütköztetnek, hanem szívesen alkalmazzák a címkézés módszerét, azaz egymást vélt vagy valós okokra hivatkozva lejáratják a választópolgárok előtt. Ezután már a hiteltelenné vált politikusoktól nehéz lesz érvényes véleményt, állásfoglalást elfogadnia a közvéleménynek.
Felszólítás és megszólítás
A nyelv különösen fontos szerepet tölt be az emberek társas és szociális kapcsolataiban. A társadalmi hierarchia különböző fokán állók egymás közti kommunikációját nagyban befolyásolják az írott és íratlan nyelvi protokoll szabályok. Ennek jól látható leképeződése a megszólítások használata. Brown és Gilman úgy véli, hogy kétfajta szabály mutatkozik a megszólításokban. Az egyik a hatalom (státusz) szabálya, mely esetben a társadalmi rangot tükrözi a megszólítás. A másik esetben a szolidaritás (intimitás) szabálya, a partnerek közti viszony bizalmasságát jelzi. Jó példák még a nyelvi befolyásolásra a gyerekeknek szóló felszólítások is, melyeket szintén különböző szabályokhoz köthetünk. A pozicionális felszólítások során a felszólított viselkedését többféle státuszhoz kapcsolhatja a másik fél. Például ilyen a nemi státusz szabálya: „A fiúk nem sírnak!”, vagy generációs szabály: „Ne beszélj vissza anyádnak!” stb. A személyes felszólításokban viszont már nem a formalitásokra, hanem a gyerek személyiségére, érzelmeire próbálnak hatni a felnőttek.