Fény- és színlátás
A pálcikák és csapok között fennálló két döntő különbség határozza meg, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a fény intenzitására. Ezek egyike, hogy átlagosan több pálcika van kapcsolatban egyetlen ganglionsejttel, mint ahány csap, tehát a pálcikákhoz kötődő ganglionsejteknek több bemenete van, mint a csapokhoz kötődőknek. A másik különbség abban van, hogy a pálcikák és csapok máshol helyezkednek el. Minthogy egy-egy ganglionsejthez több pálcika, mint csap kapcsolódik, a pálcikára alapuló látás érzékenyebb, mint a csapra alapuló. Ennek azonban az a következménye, hogy a pálcikalátás kevésbé éles, mint a csaplátás. E különbségek másik következménye, hogy a pálcikákban gazdag periférián inkább képesek vagyunk egy gyenge fényt észrevenni, mint a foveán. A fény különböző fajtái közti különbség csupán a hullámhosszukban mutatkozik meg, amit látórendszerünk változtat színné, méghozzá a különböző hullámhosszakat különböző színekké. A rövid, 450–500 nanométer hullámhosszúságú fények például kéknek látszanak, a közepes, 500–570 nm-es fények zöldnek, a hosszú, 620–700 nm-es fények vörösnek. A színészlelés forrása többnyire egy tárgy, ami hullámokat ver vissza, ha megvilágítás esik rá. Ezekben az esetekben a tárgy színének észlelését részben a tárgy által visszavert fény hullámhossza, részben más tényezők határozzák meg. Az egyik ilyen tényező a tárgy jellemző színe, hiszen egy égővörös felület a megvilágítás változásaitól függetlenül is megtartja jellemző színét. A színlátás szubjektív élményét a következő kategóriákban ragadhatjuk meg: világosság, árnyalat és telítettség. A világosság a fény észlelt intenzitása. Az árnyalat a telítettséggel együtt magáról a színről tesz megállapításokat. Az előbbi a minőséget írja le, az utóbbi pedig a fény élénkségét vagy tisztaságát jellemzi. A 400–700 nanométeres hullámhossztartományban, amelyre érzékenyek vagyunk, mintegy 150 színt tudunk megkülönböztetni. Mivel mind a 150 különböző színnek sok világossága és telítettsége is lehet, a megkülönböztethető színek számát mintegy 7 millióra becsülik. Mindezen színek azonban a néhány alapszín kikeverésével megalkothatók. Ha különböző színeket vetítünk a retinára, akkor egy új színt kapunk eredményül.
Lokalizáció
A tárgyak helyének meghatározásához környezetünkben el kell különítenünk a tárgyakat egymástól és a háttértől. Ezután az észlelőrendszer meghatározhatja a tárgy helyzetét a háromdimenziós térben, tehát annak tőlünk való távolságát és mozgását. Azt, hogy ezek a perceptuális képességek (az elkülönítés, a távolság és a mozgás meghatározása) összetartoznak, olyan fiziológiai eredmények támasztják alá, amelyek szerint e három képességünket a látórendszer ugyanazon ága közvetíti. A tárgyak lokalizációja pedig az elsődlegesen fogadó területeken kívül az agy tetején elhelyezkedő területek működése révén történik. A felismerés feladata és agyi központja ugyanakkor elkülönül a lokalizációétól, amit kísérletekkel is alátámasztottak.
Kapcsolódó animációk:
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
