Tananyag választó:
Figyelem
Jegyzet szerkesztése:
Figyelem fajtái
Eszköztár:

Szándékos figyelem

A külső ingerekre tehát elsősorban akaratlanul, spontán reagálunk, de összetett folyamatokhoz, folyamatos koncentrációhoz már tudatos figyelmi irányítás, szándékos figyelem szükséges. A spontán és szándékos figyelem kiegészíti egymást, sorrendjük fel is cserélődhet: miután felkelti valami a figyelmünket, tudatosan foglalkozunk vele, majd a megszerzett információk birtokában már képesek vagyunk alacsonyabb figyelmi szinttel is végezni az adott tevékenységet. Azonban míg a spontán figyelem az inger ismétlődésére hamar alábbhagy, a tudatos figyelem képes leküzdeni a folyamat során fellépő akadályokat: mikor az egyén érdeklődése már elhalványulna, tovább képes összpontosítani egy később elérendő magasabb rendű cél érdekében. Ugyanígy képesek vagyunk fáradtságunk leküzdésére is, nem engedünk a fáradtságnak, ha tudjuk, be kell fejeznünk az adott feladatot, képesek vagyunk magunkra „kényszeríteni” a koncentrációt. A szándékos figyelem hatásfokát és jellegét a következők befolyásolják: · A feladattudat: belső késztetésünk a feladat elvégzésére · Az önkontroll: nem engedjük elkalandozni figyelmünket · A tervezés: a feladat elvégzését lerövidíti, ha egyes részeit előre tervezetten végezzük · Az összehangoltság: valamennyi erőforrásunkat képesek vagyunk a kitűzött cél érdekében mozgósítani

Automatikus

Az automatikus figyelem tárgyának kiválasztásában szerepet játszik az ember beállítódása is. A beállítódás személyiségünk egyfajta irányultságága, mely lehetővé teszi, az ingerek szelekcióját. Az érdeklődésünknek megfelelő ingerekre jobban figyelünk, ha az adott ingerhez - az azt kiváltó tárgyhoz, személyhez – érzelmileg kötődünk. A beállítódás tehát a szelekció irányában nyilvánul meg, mely a figyelmet az egyén számára valamiért fontos irányba tereli. A szelekció negatív és pozitív irányban egyaránt megvalósulhat. Kulturális beállítódásunknak köszönhetően arra a zenére, amit szeretünk könnyen odafigyelünk, míg figyelmünkből erőfeszítés nélkül kizárjuk azt a zenét amit „nem szeretnénk” hallgatni, hallani.

Spontán

Spontán figyelemről akkor beszélhetünk, ha az ingerek befogadásához, az információ feldolgozásához nem szükséges az ingerületi gócok nagymértékű feszültsége. Ilyenkor a figyelem gátló funkciója nem erős: az ingerületi góc melletti gócok aktivitása nem csökken olyan mértékben, hogy passzívvá váljanak. Min említettük az inger erőssége meghatározza, mennyire figyelünk az adott ingerre. Az egy időben ható ingerek közül önkéntelenül választjuk a legerősebbet, ez az úgynevezett kontraszthatás. Ilyen lehet egy sötétben felvillanó fény, melyet nem abszolút erőssége, hanem környezetétől elütő jellege miatt észlelünk. A fenti jelenséget természetesen nem csak a vizuális ingerekre alkalmazhatjuk: nagy csendben dübörgésnek hallunk olyan hangot is, amit a mindennapi életben – az utcán mellettünk elhaladó autók zajától elnyomva – esetleg meg sem hallunk. A környezetéttől elkülönülő ingerek speciális esete a mozgó tárgy, mely rögtön felkelti figyelmünket. A mozgás észlelésekor az ingerek gyors változása egymás után újabb izgalmi gócot hoz létre az agykéregben, működésbe hozza tájékozódási reflexünket, elvonva más területektől az energiát. Miután a mozgást, a mozgó tárgy jellegzetességét, tőlünk számított távolságát, az esetleges ebből eredő veszélyeket felmértük, figyelmünk másra terelődik.

Kapcsolódó animációk:

Reflektor fény
A koktél party