Genotípusok
Azon öröklődési folyamatokat, amelyek során a szülők utódaiknak átadják biológiai jellemzőjüket Gregor Johann Mendel (1822-1884) vizsgálta és írta le először. Mendel növényfajok (pl. közönséges borsó) keresztezése során tanulmányozta az átöröklődés mechanizmusát a jellegzetes tulajdonságokra összpontosítva. Az általa kidolgozott úgynevezett Mendel-szabályok alkotta rendszer később a biológia egyik alaptörvénye lett. A szabályok megalkotásában az volt a vezérlő elv, hogy a szülők „jellegek” útján, változatlanul viszik át utódaikba biológiai jellemzőjüket. A későbbi kutatások eredményeinek feldolgozása során ezekről a feltételezett „jellegekről” bebizonyosodott, hogy fizikai szerkezeteknek (kromoszómáknak) feleltethetők meg. Továbbá az is világossá vált hogy minden ivarosan szaporodó élőlény teste a megtermékenyítés során létrejövő zigótából fejlődik ki, amelynek kromoszómái tartalmazzák az összes, a szervezet felépítésére vonatkozó genetikai információt. Ez a meghatározó génállomány alkotja az egyén genotípusát, azt a genetikai összetételt (más szóval az allélokat, génváltozatokat), melyet a szüleitől kapott az átörökítés során. A genotípus az élete során változatlan marad. A fenotípus, az egyed megjelenése, azon jellemvonások együttese, amelyet a genotípus a környezettel kölcsönhatásban alakít ki.
Kutatás
A génkészletünk határozza meg sejtjeink növekedését és ezáltal számos jellemvonásunkat. A gének által rögzített tulajdonságok az érés során bontakoznak ki. A fejlődés egymást követő szakaszait és az azok során bekövetkező változásokat is génjeink szabályozzák. Például az anyaméhben végbemenő növekedés is ezek által ütemezetten és megfelelő idő alatt megy végbe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy függetleníthető a környezettől. Számos olyan hatás ismert, amely megzavarhatja és károsan befolyásolhatja ezt a növekedési szakaszt. A kutatások során a fejlődés ezen kettősségét vizsgálják, azt próbálva meghatározni, hogy bizonyos tulajdonságok megjelenésében a külső negatív vagy pozitív környezet hatás milyen mértékű szerepet tölt be. Bizonyos kérdésekben az új kutatási eredményeknek köszönhetően megváltoznak a vélemények. A huszadik század elején például úgy vélték, hogy a tanulás és a tapasztalat nem befolyásolja a járás képességnek elsajátításához szükséges időt. A későbbi kutatások eredménye szerint azonban azok a csecsemők, akik lépőreflexüket kihasználva naponta gyakorolhattak néhány percet, hamarabb tanultak meg járni.
Visszacsatolás
Azon ismeret, amely a genetikai öröklődés törvényeit leírja még nem elegendő ahhoz, hogy az egyén tulajdonságai és azok változásai meghatározhatóak legyenek. A gének és a környezet nem függetleníthetők egymástól, kölcsönösen hatnak egymásra, és együttesen hozzák létre az egyed tulajdonságait. Ezek a kölcsönhatások megfigyelhetők mikroszkopikus és makroszkopikus szinten egyaránt. A viselkedés-genetikusok kutatásaik során felismerték, hogy az egyed és környezete közötti kapcsolatot és egymásra hatást csak széles ökológiai keretben lehet eredményesen vizsgálni. Kiderült továbbá, hogy a kölcsönhatásokat a szó szoros értelmébe véve, kétirányú folyamatként kell tekinteni. A harmadikként megemlíthető alapgondolat szerint a genetikai tényezők befolyással lehetnek arra, hogy az egyén milyen környezetet alakít ki maga körül. Mindezeket az irányelveket szem előtt tartva lehet eredményesen vizsgálni a gének és a környezet kölcsönhatásának sokrétű és több tényezőből összetevődő folyamatát.
Kapcsolódó információ:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
