Folyamatosság

A fejlődéslélektan a pszichológiának az az ága, amely az emberi viselkedés kialakulását és egész életen át tartó változását vizsgálja vagy az ember, mint faj esetében a törzsfejlődés (filogenezis) során, vagy az egyes ember esetében annak élete során (egyedfejlődés – ontogenezis). E vizsgálat három fő kérdésre irányul, ezek: a fejlődés folyamatossága, a fejlődés forrásai, és a fejlődésbeli különbségek. A folyamatosság fogalma egyrészt azzal foglalkozik, hogy az emberi szellemi képességek, érzelmek, és viselkedés evolúciós fejlődése mennyire állandó, lassan, de azonos sebességgel zajló folyamat, vagy pedig inkább szakaszos fejlődés, ami nagy ugrásokban ment végbe.

Darwin szerint, aki a folyamatos evolúciót hirdette, az ember és közeli rokonai közötti különbség „fokozati, és nem minőségi”, míg a modern evolúcióelméletek közül sok szerint az evolúció folyamata szakaszos. Bár kétségtelen, hogy génkészletünk 98%-ban azonos a csimpánzokéval, a két faj között a különbség mégis hatalmas. Nehéz evolúciós érvekkel alátámasztani, megmagyarázni olyan, kizárólag emberre jellemző dolgokat, mint a kultúra, a nyelv, vagy a vallás.

Az egyén fejlődése szempontjából is felvetődik a kérdés: az ember élete során folyamatosan, állandó ütemben, apró, fokozatos változások sorozatán keresztül fejlődik vagy pedig az egyedfejlődés hirtelen változásokkal megszakítva, szakaszosan megy végbe. A fejlődési szakaszokat elfogadó pszichológusok szerint az egyes szakaszokat egymástól jól el lehet választani, mivel

a) az adott szakaszban az egyén viselkedése minőségileg különbözik az előző szakaszhoz képest

b) az átmenet gyors, és a viselkedés sok (vagy akár minden) területét átfogja c) minden gyermek ugyanabban a sorrendben, ugyanazokon a változásokon megy át.

Egy másik elképzelés szerint az egyedfejlődésben kritikus periódusok vannak, azaz olyan időszakok, amelyek során sajátos környezeti vagy biológiai eseményeknek kell bekövetkezniük a normális fejlődés érdekében. Ha például egy gyermek 7 éves koráig valamiért nem kerül kapcsolatba a nyelvvel, később már nem tudják elsajátítani.

Források

Máig vitatott, hogy inkább az öröklődő tulajdonságok (az ember „természete”), vagy pedig az embert körülvevő környezet hatása („nevelés”) a döntő az emberi fejlődés szempontjából. Az előbbi elmélet alapján a fejlődés fő oka a biológiai érés, amelynek folyamata a génekben tárolt információk alapján, a környezeti hatásoktól függetlenül mindenképpen végbemegy. Az utóbbi szerint ennél sokkal meghatározóbb a társadalmi környezet, például a család hatása, vagyis az a tanulási folyamat, amely során az egyén tapasztalatokat gyűjt. A két fenti elképzelés szintézise is kialakult: a modern fejlődéslélektan számos képviselője szerint a az öröklődés és a környezet egyenlő és kölcsönös hatással van az egyedfejlődésre.

Külöbségek

Annak ellenére, hogy minden ember ugyanahhoz a fajhoz tartozik, számos különbség van közöttük. A fejlődéslélektan szempontjából inkább azok a különbségek lehetnek érdekesek, amilyenekre más, pl. biológiai magyarázat nincsen. Például: egypetéjű, azonos génkészlettel rendelkező ikrek sem azonosak minden tekintetben, holott mind biológiai-genetikus, mind környezeti-kulturális szempontból (feltéve, ha egy helyen, egy családban nőnek fel) indokolt lenne azonosságuk. Hogy az egyének közötti különbségek az öröklődésre, vagy inkább a környezeti hatásokra vezethetők vissza, az épp úgy nem tisztázott, mint hogy az ember mennyire rendelkezik hosszú időn át is állandó, stabil jellemvonásokkal.