Életképesség

A gyermek világrajövetelekor elsőrendű fontosságú kérdés, hogy mennyire életképes. Ennek megállapítása azért sem késlekedhet, mivel adott esetben az időben történő beavatkozás akár maradandó károsodástól is megmentheti a csecsemőt. Születéskor a gyermek fizikai állapotát és viselkedését vizsgálják. A vizsgálat lényege, hogy diagnosztizálják a csecsemő állapotát, majd adatait tudományos mérési módszerek, skálák segítségével tesztelik.

Az újszülött fizikai állapotának diagnosztizálására az ún. Apgar-skálát alkalmazzák (Virginia Apgar amerikai altatóorvos neve után). Az újszülöttet születés után egy, majd öt perccel pontozzák öt életjel (szívverés, légzés, izomtónus, reflexválasz és szín) alapján. Akik négynél kevesebb összpontszámot érnek el, azok azonnali orvosi figyelmet igényelnek. A viselkedés vizsgálatára a Brazelton-újszülöttskálát használják (T. Berry Brazelton amerikai gyerekgyógyász nevéből), ami a csecsemők reflexeit, mozgási képességeit, izomtónusát, tárgyakra és emberekre mutatott válaszkészségét, valamint viselkedésének és figyelmének kontrollját méri.

Kapcsolat

Az elhagyott, bántalmazott, sőt meggyilkolt csecsemők nagy száma bizonyítja, hogy a szülő és gyermeke közötti szeretet sem nem automatikus, sem nem elkerülhetetlen. Érdemes tehát megvizsgálni kettőjük kapcsolatának alakulását, ami a születés után kezdődik. Ezt a kapcsolatot ebben az időszakban három tényező alakítja legerőteljesebben: a csecsemő külseje, az azonnali érintkezés, és a szülők elvárásai. A csecsemők külseje a felnőttekben rendszerint felébreszti a szeretetteljes gondoskodásra való vágy érzését. Az állatvilágban megfigyelték, hogy bizonyos fajoknál, ha rögtön a szülés után elválasztják a kicsit az anyától, majd két óra múlva visszaengedik, az anya elutasítja, és ellenséges kicsinyével szemben. Azonban, ha a szülés után akár csak öt percet vele töltött, már elfogadja őt. Ennek mintájára Marshall Klaus és John Kennell amerikai pszichológusok kutatásokat végeztek. Arra a következtetésre jutottak, hogy azon anyák és gyermekeik között, akik a szülés után lényegesen több időt töltenek együtt, mint az a kórházakban szokásos, sokkal szorosabb kötődés alakul ki. Ezeket az eredményeket a legtöbb kutató ma nem fogadja el. A szülők viszonyulására gyermekeikhez nagy hatással van, hogy mennyiben felelnek meg előzetes várakozásaiknak, vagy térnek el azoktól, jóllehet a legtöbben azután a megszületett gyermekhez igazítják elvárásaikat.

Komplikációk

A csecsemők többsége komplikációk nélkül születik, néhányuknál előfordul, hogy olyan rossz fizikai állapotban jönnek világra, hogy később fejlődési problémáik lesznek, esetleg meg is halnak. Ebből a szempontból különösen veszélyeztettek a koraszülött, illetve kis súllyal születő babák. A fogamzás és szülés közötti idő (kihordási idő) rendszerint 37 – 43 hét. A 37. hét előtt született csecsemők koraszülöttek. A koraszüléshez kapcsolódó zavarok adják a csecsemőhalandóság negyedik vezető okát, vagyis hogy az ilyen újszülöttek tüdeje, emésztő-, vagy immunrendszere fejletlen. A koraszüléshez vezető ismert tényezők a következők: - ikerszülés - ha az anya túl fiatal - két (vagy több) terhesség közvetlen egymás után - dohányzás - méhen belüli fertőzés - rossz anyagi- és/vagy társadalmi helyzet A koraszülött csecsemő későbbi fejlődését is veszélyeztetheti az a tény, hogy idő előtt jött a világra

A koraszülésről és megelőzéséről link